Egy sors fordulat

Ezt a blogot a Szabyest fanoknak irom...meg azért is kezdtem el mert nincs róla sehol sem blog meg persze imádom őt nagyon.

14. rész

-1 hét múlva karácsony és nem tudom hogy mit vegyek Szabinak. De az is kérdéses, hogy velem lesz-e és nem kell elmennie?-gondoltam magamban.

-Hé mindjárt karácsony.-nézett a naptárra Szabi.

-Igen.-mondtam mosolyogva miközben ettem a vacsorámat.
-Lesz itt nálatok valaki?-kérdeztem tőle.
-Szerintem pár haverom itt fog majd aludni. Szeretnének egy ilyen kis karácsonyi buli féleséget csinálni. Csak ha nem baj.-nézett a szemembe.
-Szabi ez a te házad és nekem ebben semmi beleszólásom nincs.
-Ez már a te házad is. Ami az enyém az a tiéd is kicsim.-fogta meg a kezemet.
-Rendben.-mosolyogtam rá. Meg kajáltunk majd Szabi elmosogatott utána felmentünk és lefeküdtünk aludni.
*1 hét elteltével*
Eljött a szenteste. Szabinak nagyon nehéz volt ajándékot vennem de végül sikerült. A többi fiúnak is vettem egy kis apróságot.
-Sel jössz feldísziteni a karácsony fát?-kérdezte tőlem Olivér.
-Igen megyek.-válaszoltam a kérdésére.
-Igen a fiúk is itt vannak már. Tegnap jöttek és itt aludtak ahogy ebben a pár napban is fogják tenni. Hogy kik vannak itt? Venczli Alex, Patocska Olivér, Varga Ricsi meg még egy páran akiket nem nagyon ismerek. Még jó hogy ebben a házban sok szoba van. És Szabi nem koncertezik hanem itthon lesz végig. Aminek persze nagyon örülök.-gondoltam magamban. A nappaliba mentem és segítettem a srácoknak feldísziteni azt a nagy fát. Pár perc múlva már csak a csillag maradt hátra.
-Csajos felrakod a csillagot?-kérdezte tőlem Alex.
-Igen de kicsi vagyok.-mondtam mosolyogva.
-Majd én segítek neked.-mondta Szabi a hátam mögül. Alex átadta a csillagot majd Szabi felemelt és így fel tudtam tenni a karácsonyfa tetejére a csillagot. Lerakott majd magához ölelt és megpuszilt.
-Az első közös karácsonyunk.-mondta nekem Szabi.
-Igen. A legelső veled.-mondtam mosolyogva.
-Együnk.-mondta Oli. Mindenki a konyhába ment ahol az asztal tele volt ételekkel. Nem ettem valami sokat mert nem voltam éhes.
-Sel mi a baj?-kérdezte tőlem Szabi.
-Semmi csak nem vagyok éhes.-válaszoltam a kérdésére.
-Fáj valamid? Vagy rosszul vagy?-kérdezte aggódva.
-Nem dehogy. Csak nem kívánok semmit sem.-válaszoltam a kérdésére.
-Semmit?-kérdezte Oli.
-Talán egy valamit mégis szeretnék.-mondtam félénken.
-És mit?-kérdezte Alex.
-Kakaót.-válaszoltam.
-Csinálok neked.-mosolygott rám Szabi majd felállt és elkezdte nekem csinálni amit kértem. Hamar kész lett vele majd leült mellém és elém tette a bögrét. Lassan elkezdtem kortyolgatni ami nagyon jól esett. Kis idő múlva megittam a kakaómat és el is mostam a bögrémet majd elindultam a szobámba.
-Sel hova mész?-kérdezte tőlem Szabi.
-Csak a szobába.-válaszoltam a kérdésére.
-Baj van?-állt meg előttem. A lépcsőn álltunk ahol senki sem látott.
-Nem nincs semmi.
-Sel furcsa vagy. Bánt téged valami vagy rosszul vagy? Kérlek mond el, hogy mi a baj.-fogta meg a két kezemet. A szemeibe néztem és előjött az ismerős érzés az akarás.
-Az van, hogy a.....
-Jösztök filmezni?-szakított félbe Olivér. Nem akartam előtte mondani ezért lassan a szobába mentem.
-Majd megyünk nemsokára csak beszélek vele. Valami nem stimmel és aggódom érte.-mondta Szabi.
-Rendben csak nyugodtan.-mondta Oli majd hallottam, hogy elment majd Szabi is elindult fel a szobába. Beérve a helységbe bezárta rendesen az ajtót majd leült mellém.
-Na mond el, hogy mi a baj.-fordult felém majd csak nézett engem.
-Nem tudom elmondani. Inkább meg szeretném mutatni. Már ha jól ki lehet mutatni.
-Mutasd.-nèzett rám kiváncsian. Fèlve felè fordultam majd elkezdtem felè közeledni majd az ajkunk találkozott ès gyengèden elkezdtem őt csókolni. Ez nem volt jó ötlet mivel így jobban akartam őt. Szabi leállított majd a szemembe nèzett.
-Akarod?-kèrdezte tőlem mosolyogva.
-Igen de te biztos nem szeretnèd.-hajtottam le könnyes szemmel a fejemet.
-Hè èn is akarom. Na csináljuk azt, hogy lemegyünk filmezni a többiekkel ès majd a film közepèn feljövünk. Rendben?-fogta meg a kezemet.
-Jól van.-mondtam miközben megpuszilt. Kèzen fogva lementünk majd leültünk egymás mellè ès összebújva nèztük a többiekkel a filmet.
-Minden okè?-kèrdezte hallkan Oli a haverjától.
-Igen.-válaszolta Szabi is hallkan. 1 óra múlva a film közepén jártunk. Éreztem, hogy Szabi nézz engem majd megbökött egy kicsit én pedig rá néztem.
-Menjünk?-kérdezte hallkan, hogy csak én halljam.
-Nem muszáj. Szerintem te nem is akarod.-válaszoltam én is hallkna majd felálltam és a szobába mentem lassan. Nagyon lassan mentem mert nem is akartam sietni. Hallottam, hogy valaki jön utánam.
-Sel várj meg.-hallottam Szabi hangját. Megálltam a szobám előtt Szabi pedig elém állt.
-Nézz rám.-mondta Szabi.-Kérlek.-kérlelt és megfogta a kezemet. Rá néztem.
-Nagyon furcsa vagy Sel és nem tetszik ez nekem, hogy ilyen vagy. Esetleg valaki más tetszik neked?-nézett végig a szemembe.
-Mi? Nem dehogyis. Nekem csakis te tetszel és csak te kellesz nekem. Csak tudod én valamiért azt érzem, hogy kihasznállak valamivel és félek, hogy egyszer meg fogsz unni engem.-mondtam neki könnyezve.
-De mivel használnál ki?-kérdezte tőlem Szabi.
-Hát most, hogy akarlak és, hogy elmondtam neked és félek, hogy te egyszer azt fogod érezni meg mondani nekem, hogy én kihasznállak. Én nem akarlak téged kihasználni Szabi. Nagyon szeretlek téged.-mondtam már sírva.
-Jaj Sel.-ölelt magához nyugtatásképpen.-Nem használsz ki. Nem fogom azt érezni sosem, hogy kihasználsz mert látom, hogy te más vagy mint a többi lány. Tudom, hogy nem használsz ki. Nyugodj meg kicsim.-simogatta a hátamat nyugtatásképpen Szabi.
-Ne haragudj, hogy ilyen vagyok. De nagyon nem akarlak elveszíteni és mindig attól féle, hogy valaki elvesz majd tőlem.-bújtam hozzá.
-Senki sem fog elvenni tőled nyugodj meg és nem haragszom.-puszilta meg a fejem búbját.
-Szeretlek.-mondtam neki hallkan de mégis halhatóan.
-Én is szeretlek téged Sel. De nagyon.-mondta majd csak áltunk egy helyen. A szemem már biztos piros volt a sok sírástól. Pár perc múlva elengedük egymást.
-Gyere csinálok neked kakaót.-fogta meg a kezemet. Én csak bólintottam egyett majd kézen fogva lementünk a konyhába. Leültem az asztalhoz Szabi pedig elkezdte nekem csinálni a kakaómat. Pár perc múlva a fiúk jöttek be.
-Baj van?-kérdezte Alex tőlünk.
-Nem nincs semmi.-válaszolta Szabi. Lerakta elém a kakaómat majd ő is leült mellém. A telefonom az asztalon volt majd egyszer csak rezget. Megnéztem hogy mi volt az. Valaki írt nekem így felálltam és a nappaliba mentem.
-CsakEgyCsajszi.-olvastam magamban. Biztos áll facebook. És már fenyegetéssel kezdi a beszélgetést.
-Hagyd el Szabit mert bajok lesznek....-kezdtem el olvasni. Már könnyeztem miközben vissza írtam neki. Ha ő fenyeget akkor én sem leszek vele kedves. Végig csak fenyeget és ismeri azokat akik kétszer elraboltak.
-Istenem.-mondtam ki hangosan majd elkezdtem zokogni. A fiúk kijöttek majd leültek körém.
-Csajos mi történt?-kérdezték tőlem. Nem tudtam megszólalni annyira sírtam már.
-Hé Sel.-ölelt magához Szabi. Remegve nyúltam a telefonomért majd oda adtam Szabinak, hogy hagy olvassa el. Hangosan elkezdte olvasni amit írt nekem az a csaj.
-Ez a csaj vagy akárki nagyon nem bír magával.-mondta Nagy Ricsi. Vissza adta Szabi a telefont és megint jött egy üzenetem egy nem várt személytől aki Dani volt.
-Nem igaz.-mondta Szabi mérgesen.
-Mi az?-kérdezte Oli.
-Rá írt az a Dani.-válaszolta.
-És mit?-kérdezték a fiúk.
Szabi ezt is felolvasta.
-Ezek ide fognak jönni Szabi. Nem akarom, hogy megerőszakoljon.....nem akarom.-mondtam zokogva.
-Nem fogom hagyni Selena nyugodj meg. Kitalálunk valamit.-ölelt szorosan magához.
-Szegény csajszi.-mondta Alex. A fiúk elkezdtek gondolkozni, hogy ezt hogyan lehetne megakadályozni. Én nem tudtam abba hagyni a zokogást és kezdtem rosszul is lenne.
-Rosszul vagyok.-törtem meg a csendet.
-Mi a baj?-kérdezte Szabi aggódva.
-Szédülök, fáj a fejem és hányingerem van. És olyan gyengének érzem magam.-mondtam sírva.
-Kicsim nyugodj meg. Adok neked gyógyszert.-mondta Szabi. Felállt de nem ment még sehova sem. Én is felálltam majd el estem de valaki elkapott így nem vertem be a fejemet.
-Sel.-szólt nekem Szabi. Elkezdtem remegni a félelemtől.
-Miért remegsz?-kérdezte Oli. Láttam, hogy a fiúk is aggódnak értem nagyon. Körém ültek.
-Na-nagyon fé-félek.-mondtam ki nagy nehezen.
-Hívd fel Márkót.-mondta Szabi a haverjának. Olivér előkapta a telefonját és már tárcsázta is Márk számát.
-Szia Márk gyere gyorsan Szabiékhoz Sel rosszul van.
-......
-Rendben de nagyon siess.-rakta le a telefont.
-Mit mondott?-kérdezte Ricsi.
-Itt van pont az utcában de már végzett és jön ide.-ahogy ezt kimondta megállt egy kocsi majd valaki csengetett.
-Ugye nem ő jött? Kérlek mond, hogy nem ő az.-kezdtem el nagyon sírni.
-Csssss nem ő az nyugodj meg.-mondta Szabi.
-Mi történt?-sietett hozzánk a fiatal orvos. Szabi és a fiúk mindent elmondtak neki.
-Értem egy kis rohama volt. De ezen tudunk segíteni.-mondta Márk majd a táskájából elővett egy injekciót.
-Ne, nem akarom. Könyörgöm csak azt ne.-kezdtem el vergődni Szabi ölében.
-Sel nyugodj meg. Ettől jobb lesz minden.-szorított Szabi.
-Nem lesz tőle semmi sem jobb. Csak addig amig hat de utána ugyan olyan lesz minden.-vergődtem tovább.
-Fiúk segítsetek.-nézett a többiekre. Éreztem, hogy lefogtak szorosan. Nem bírtam megmozdulni mert lefogtak de akkor sem akartam, hogy beadja azt nekem.
-Oli húzd fel a póló ujját és tarsd meg a kezét.-mondta Olivérnek. Én még mindig nagyon sírtam. Oli megcsinálta arra amit kért tőle Márk. Valamit öntött egy wattára majd bekente a vállamat utána egy kisebb fájdalmat éreztem. Beadta majd elrakta a fecskendőt. Éreztem a hatását amitől lenyugodtam. Nem volt benne altató így nem voltam álmos csak lenyugtatott. Már nem fogtak le a fiúk. Szabi felrakott a kanapéra majd leült mellém és magához ölelt. Lehunytam a szememet, hogy pihentessem mert nagyon fájt. A fiúk és Márk hallkan elkezdtek beszélgetni. Erről az esetről volt szó.
-Volt már ilyen, hogy ennyire kiborult?-kérdezte hallkan Márk.
-Nem. Ennyire még sosem borult ki. De megérthető viszont. Hiszen fél és okból volt ilyen.-mondta Szabi.
-Mert mi történt?-kérdezte az orvos.
-Tényleg mi volt, hogy ennyire kiborult?-kérdezték a fiúk is.
-Figyeljetek én elmondanám de nem akarom felhozni Sel miatt. Elég volt neki azokat átélni. Akkor mondom el ha ő is szeretné. De csak akkor.-mondta Szabi.
-Köszönöm Szabi, hogy ilyen megértő vagy és, hogy ennyire szeretsz engem.-gondoltam magamba.
-Mond el nyugodtan.-nyitottam ki a szememet.
-Te végig fent voltál?-kérdezte Oli tőlem.
-Igen. Nem akartam aludni csak pihentetni akartam a szememet mert nagyon fájt. De mág mindig fáj.-válaszoltam a kérdésére.
-Várj adok neked gyógyszert.-mondta Márk majd elkezdett a táskájában keresgélni valamit. Majd elővett egy doboz gyógyszert utána adott nekem egy szemet és bevettem azt vizzel.
-Biztos mondjam el?-kérdezte Szabi tőlem aggódva.
-Igen. Tudniuk kell nekik is.-néztem a szemébe.
-Hát jó.-mondta sóhajtva majd bele kezdett. A fiúk kiváncsian figyelték Szabit. A történet végén a srácok és Márk csak kikerekedett szemekkel és tátott szájjal néztek rám miközben és sírtam.
-Te jó isten. Ez durva.-mondta Nagy Ricsi.
-És az a legjobb, hogy pont azaz illető tart ide és lehet hogy jön az egész bandája is. Féltelek titeket is nagyon.-mondtam pityeregve.
-Nem fog megtörténni. Teszünk mi arról, hogy békén haggyon.-mondta Olivér mérgesen.
-Mi is segítünk.-mondta Alex.
-Ez így nem mehet tovább szóval számíthattok ránk.-mondták a többiek is.
-Köszönjük srácok. De akkor ki kell tervelnünk valamit.-mondta Szabi.
-Várj csináljunk csapdákat.-mondta Horváth Balázs.
-Hozok egy nagy papírt meg ceruzát.-mondta Oli majd elment pár perc múlva pedig tényleg egy nagy papírral tért vissza és egy ceruzával. A fiúk össze dugták a fejüket és elkezdtek egy csapdát tervezni. A telefonom egy hangjelzéssel jelzett, hogy messengeren jött egy üzenetem. A fiúk felém kapták a fejüket. A szívem hevesen kezdett el verni majd remegőkézzel a telefonomért nyúltam majd feloldottam és megnéztem, hogy ki volt az.
-Ki az?-kérdezte Szabi.
-Da-Dani.-válaszoltam a kérdésére.
-Mit írt?-kérdezte Oli.
-1 óra múlva ott vagyok remélem felkészültél. Jönnek a haverjaim is szóval lesz segítségem ha nem múködsz velem együtt.-olvastam fel nekik hangosan.
-Szóval mégis ide jönnek.-mondta Márk.
-Szabi ugye nem engeded neki, hogy hozzám nyúljon?-kérdeztem tőle megrémülve és sírva.
-Nem fogom engedni ne félj.-ölelt meg.
-Ahogy mi sem engedjük.-mondták a többiek. Hamar kiterveltek egy remek csapdát. De reménykedtem benne, hogy fog is sikerülni. A fiúk fent voltak az emeleten míg én a nappaliban voltam és járkáltam fel-alá.
-Remek karácsonyom lesz. Milyen szuper ez a szent este is. Már csak ők hiányoztak az életemből.-gondoltam magamban. Írtam a barátnőmnek aki szembe lakik Szabival, hogy hívja ki a rendőrséget. Elmondtam neki mindent és ő egyből hívta is. Párc perc múlva kopogtak. Rá néztem az órára és láttam, hogy az egy óra már eltelt.
-Sel kicsim engedj be.-hallottam meg Dani hangját.
-Tűnj el.-kiabálltam ki neki.
-Nem megyek. Nem akarlak bántani csak huncutkodni szeretnék veled mert nagyon hiányzol. Tudom, hogy te is akarod.-mondta és hallottam, hogy a haverjai elkezdtek kuncogni.
-Itt van.-mondtam hallkan Szabinak sírva.
-Nyugodj meg minden rendben lesz. Mi itt leszünk.-suttogot vissza. Bólintottam majd Szabi megint elbújt.
-Ha nem engedsz be akkor kénytelen leszek betörni.
-Menj már innen. Miért nem tudsz békén hagyni.-ordibálltam vele ajtón keresztül.
-Hm látom harcias vagy. Ez felizgat engem. De nem hagytál más választást.-mondta majd betörte az ajtót ami egy nagy puffanással esett a földre. Nagyon remegtem a félelemtől. A nappaliban álltam és csak néztem az ajtó fele ahol bejöttek.
-Ejha nagyon csinos vagy. A látványodtól mégjobban felizgulok.-mondta vigyorogva. Elkezdett felém közeledni én pedig hátráltam majd neki ütköztem a kanapénak mire hátra estem rá. Dani egyből rám mászott.
-Hagy békén.-kezdtem el lelökni magamról de erősebb volt nálam.
-Egyedül vagy itthon?-kérdezte tőlem.
-Semmi közöd hozzá.-mondtam gúnyosan.
-Szóval itt van a te kis barátocskád is.
-Nem nincs itt.
-De igen. Biztos akarja látni ahogy benned leszek.-mondta nekem vigyorogva.-Keressétek meg.-mondta a haverjainak akik felmentek és elkezdték keresni őket.
-Mi addig elkezdjük az előjátékot.-mondta majd elkezdett csókolgatni.
-Nem akarom haggyál már.-nyomtam elfele magamtól de lefogott.
-Na fogod élvezni nyugi.-csókolgatott tovább.
-Miért csinálod ezt?-kérdeztem tőle sírva.
-Mert nem tudtam felfogni, hogy nem vagy velem.-mondta és a szemében egy kis szomorúságot láttam majd újra fekete lett a szeme a vágytól és a dühtől és megint elkezdett velem erőszakos lenni.
-Kérlek hagy békén.-kezdtem el vergődni. Az emeletről verekedést hallottunk.
-Mi a...-kezdte el majd csak egy pontot nézett.
-Szállj le róla.-hallottam meg Szabi hangját.
-Oh haver ne csináld már. Tudom, hogy te is csak dugni akarod ezt a kurvát.-nézett végig a barátomra.
-Nem én nem csak dugni akarom. Nekem vannak érzéseim iránta és nem használom ki ahogy te tetted. Nem hagyom el mert szeretem és nem hagyom, hogy bántsa is valaki.-mondta mérgesen.
-Oh ezt csak be beszéled magadnak.-mondta vigyorogva.
-Szállj le ne mondjam mégegyszer.-kedett egyre mérgesebb lenni.
-Nem.-mondta Dani. Szabinak nem kellett több és egyből bevágott neki egyett így a földre került. Szabi pedig elkezdte őt verni. Oli rohant Szabihoz és levette a srácról a többiek pedig a haverjait dobták ki a házból megkötve. A rendőrség is megjött és elvitték őket plusz Danit is.
-Ha mégegyszer vissza jön az a patkány akkor biztos annyi neki.-dühöngöt tovább Szabi majd bele vert egyett a szekrénybe aminek az ajtaján egy hatalmas lyuk lett. Megijedtem tőle így felhúztam a térdemet, átkaroltam a két kezemmel és csak sírtam.
-Haver nyugodj meg. Megijesztetted Selt.-mondta Oli. Szabi rám nézett és egyből elszállt a düh.
-Jaj Sel nagyon sajnálom.-kezdett el felém közeledni majd lassan leült mellém. Megint remegtem a félelemtől.
- Ne-ne bánts kérlek.-néztem minden mozdulatát. Szabi szomorúan nézett rám majd sóhajtva felállt és az emeletre ment. Olivér ült le mellém a fiúk pedig körénk ültek.
-Nyugodj meg.-ölelt magához Oli. Pityeregve bújtam hozzá miközben próbáltak nyugtatgatni. Kis idő múlva meg is nyugodtam és már a tévét néztük. Szabi még mindig a szobájában volt. Párc perc múlva Olinak jött egy üzenete. Elővette majd elolvasta utána rám nézett és átadta a telefonját.
"Mutasd meg ezt Selenának!
Gyere fel kérlek a szobámba szeretnék veled beszélni. Nem akarlak bántani nyugodj meg."
Szaby!
Vissza adtam Olinak a telefonját majd felálltam és lassan ballagtam fel az emeletre. Megálltam az ajtó előtt majd nagy levegőt vettem és bekopogtam.
-Gyere.-hallottam meg Szabi hangját. Bementem a szobába majd bezártam az ajtót és csak álltam egy helyen.
-Ülj le ide. Esküszöm nem bántalak nem is akarlak.-mondta szomorúan. Az ágyához mentem majd leültem mellé.
-Jól vagy?-kérdezte tőlem Szabi.
-Igen. És te?
-Én is úgyahogy.
-Úgyahogy?
-Igen.
-Ez hogy érted?
-Nem akartam, hogy félj tőlem és most nekem olyan rossz félsz tőlem. Nem akartam ezt.
-Figyelj. Nem félek már tőled. Akkor is azért féltem mert még sokk alatt voltam nagyon. De nem félek tőled igaz megijedtem de nem félek.-fogtam meg e kezét.
-Szeretlek.-ölelt magához mosolyogva.

Közérdek!!

Sziasztok! Nem szokásom ilyeneket írni de lehet, hogy lesz egy pár ilyen. Utólag is Boldog Újévet mindenkinek és kívánom, hogy mindenkinek sikeres legyen ezaz éve és persze a többi is :) .

 

 

13. rész

-Sziasztok.-köszöntem nekik mosolyogva.

-Szia csajszi.-köszönt neki Oli mosolyogva.

-Szia szépségem.-köszönt Szabi is majd megpuszilt.

-De jó, hogy itt vagytok.-engedtem el Szabit majd leültünk a konyhába.

-Örülök, hogy örülsz.-puszilt meg Szabi.

-De am hogyhogy jötetek?

-Hát jöttünk meglátogatni tèged.-mondta Olivèr.

-Plusz van mára van programunk.

-És micsoda?-kérdeztem tőlük.
-Hát arra gondoltunk, hogy ma elmehetnènk a vadasparkba meg piknikezhetnènk valahol.-mondta Szabi.
-Ez szuperül hangzik.-tapsikoltam vigyorogva.
-Akkor készülj mert nemsokára megyünk.-mondta Szabi.
-Rendben.-mondtam majd felrohantam a szobámba. Egyből a szekrényemet támadtam meg. Kint szuper volt az idő de nem tudtam, hogy mit vegyek fel. Végül azt vettem fel ami éppen a kezembe akadt.
Ezt vettem fel:
A hajamat csak kifésültem. Amikor készen lettem akkor lementem. Anya a fiúkkal beszélgetett és most nem rólam kivételesen.
(ezt hallgassátok amíg olvassátok a történetet)
-Wow.-mondta Oli majd csak nézett. Szabi is hátra fordul és ő is nagy szemekkel nézett engem anya meg csak mosolygott rajta. Megálltam a kanapé mellett ahol Szabi ült.
-Ez jó lesz?-kérdeztem tőlük.
-Tökéletes.-válaszolták.
-És konkrétan hova is mentek?-kérdezte anya
-Hát elmegyünk a vadasparkba utána meg lehet hogy piknikezni megyünk.-válaszolta Szabi.
-Ez szuper program. Legalább kimozdulsz egy kicsit.-nézett rám anya.
-Hát igen.-hajtottam le a fejemet.
-Ezt hogy érted? Eddig nem mozdult ki?-kérdezte Oli.
-Ahogy mondod. Rengetegen piszkálták és csúfolták. De ami a legrosszabb volt eddig azaz, hogy megerőszakolták és kórházba került emiatt nem is egyszer meg fenyegették is. Azóta is féltem őt.-mesélte el anya.
-Anya ezt miért mondtad el? Tudod, hogy nem szeretek erről beszélni.-mondtam neki könnyezve.
-Ne haragudj.-mondta anya.
-Mostmár semmi kedvem menni sehova.-mondtam majd felrohantam a szobámba.
-Megyek beszélek vele.-mondta Szabi majd hallottam, hogy elindult a szobám fele. Az ablakban ültem és néztem kifele.
-Bejöhetek?-kérdezte tőlem egy kedves hang. Rá néztem és csak bólintottam mire ő bejött és leült elém majd csak engem nézett.
-Mi a baj?-kérdezte tőlem és a lábamra tette mindkét kezét.
-Nem szeretem ha valaki beszél erről. Én sem szeretek erről beszélni.-mondtam neki és a szemébe néztem.
-Hé nyugodj meg. Senki nem fog erről beszélni. Ezt megígérem neked.
-Szörnyű volt azokat átélni. Senkinek sem kívánom azt. És ezért féltem tőled meg még mindig félek egy kicsit meg az emberektől. De azaz igazság, hogy amikor magadhoz ölelsz akkor biztonságban érzem magam.
-Én nem foglak sosem bántani és másnak sem fogom engedni. Se szóval se tettekkel nem engedem. Megvédelek téged.-gugolt le mellém.
-Szabi én tényleg szeretlek téged teljes szívemből. Nem tudom, hogy te is szeretsz e szerelemből de ha nem akkor nekem jó barátként is de nem akarlak elveszíteni.
-Hé Sel én szerelmes vagyok beléd. Nagyon szeretlek és nem fogsz elveszíteni. Veled leszek örökre.
-Istenem Szabi.-borultam a nyakába sírva.
-Csss nyugodj meg.-ölelt magához szorosan.
-Sosem szerettem még ennyire senkit sem mint most téged. És nem is fogok mást szeretni.
-Ahogy én sem. Én is csak téged foglak szeretni. Nem foglak megcsalni ezt megígérem.
-Köszönöm Szabi.-egyre jobban folytak végig az arcomon a könnyeim. Szabi elkezdett egy dalt dúdolni. Nagyon ismerős volt nekem. Egy kicsit sikerült megnyugodnom. Elengedtük egymást majd zene nélkül elkezdett nekem énekelni.
Nagyon szeretem ezt a számát. Végig a szemembe nézett. Nagyon imádom őt.
"Nekem a szerelem kell,
woahh-woahh,
szerelem kell,
woahh-woahh,
Én álmodom, még álmodom,
míg a nap az égen jár.
fel nem adom, nem, nem hagyom,
hisz szükségem van rád."
A dal végén rám kacsintott majd megfogta a kezemet.
-Kire van szükséged?-kérdeztem tőle.
-Rád. Csakis rád van szükségem. Hiába a rajongóm vagy de mégsem viselkedsz úgy és ez nekem nagyon tetszik. Bár nem ezért szerettem beléd.
-Én sem azért szerettem beléd mert híres vagy. Igen az tény, hogy nagyon helyes vagy meg, hogy rettenetesen jó hangod van. De akkor sem a pénzre megyek.
-Igen ezt tudom és látom is. Én nagyon örülök neki, hogy nem a pénzemért vagy velem meg a hírnevemért.
-Persze, hogy nem.-mosolyogtam rá.
-Szuper.-mosolygott ő is.
-De az igaz, hogy nagyon jó érzés, hogy te híres vagy és velem vagy de ezt ne érsd félre.
-Nem értem félre nyugodj meg.-puszilt meg mosolyogva.
-Zavarok?-kérdezte Olivér az ajtóból. Mi rá néztünk.
-Nem zavarsz gyere nyugodtan.-mondtam mosolyogva neki. Bejött majd megállt Szabi mellett.
-Ugye nem haragszol rám?-kérdezte tőlem.
-Nem haragszom nyugi. Nem tudtad.-néztem végig a szemébe.
-Na megyünk?-kérdezte Szabi.
-Hát menjünk.-válaszoltam.
-Szuper.-mondta Oli vigyorogva majd lement. Mi is felálltunk majd Szabi megölelt a derekamnál fogva és lementünk. Elköszöntünk anyától majd beültünk Szabi kocsijába és elindultunk a vadasparkba. Út közben a fiúk énekeltek. 1 óra múlva meg is érkeztünk a vadasparkhoz. Egy helyett keresett ahova betud állni. A bejárathoz közel talált is egyett. Kiszálltunk majd a fiúk megvették a jegyeket utána bementünk. Jó napnak indul.
-Fókaaaa.-mondta Olivér majd a fókákhoz mentünk. Pont kint voltak és úszkáltak. Végig néztük az állatokat míg a két kedvenc részemhez nem értünk. Először is a papagájokhoz mentünk. Ott belehetett menni és mindenhol csak papagáj repkedett. Gyönyörűek voltak nagyon. Egy ara papagáj pont a kezemre szállt. Szabi csinált egy képet rólam majd hármasban utána kimentünk. Éppen a lovakhoz sétáltunk amikor is Szabi össze kulcsolta a kezünket. Rá néztem meglepődve ő meg csak mosolygott.
-Itt vannak a lovak.-szólalt meg Oli. Bementünk és elkezdtük őket simogatni. Itt is csináltunk képeket. Rengeteg kép össze gyűlt. Persze fogok majd előhivatni párat.
-Na hogy érezted magad?-kérdezte tőlem Szabi.
-Nagyon jól.-válaszoltam mosolyogva.
-Még jobb lesz a mai nap.-mondta Olivér.
-Miért?-kérdeztem tőlük. Hátul ültem a kocsiban. Nem tudom, hogy hova megyünk. Középre ültem és előre hajoltam. Szabi a tükörből rám mosolygott.
-Megyünk piknikezni.-mondta Szabi.
-És hova?-kérdeztem tőle.
-Az meglepi.-mondta Oli.
-Oh na.-gyerekeskedtem mire ők felkuncogtak.
-Mindjárt oda érünk.-mondta Szabi.
-De mégis hova? Mindenhol csak fa van.-mondtam nekik miközben néztem kifele.
-Nem ismerős a hely?-kérdezte Szabi amikor bekanyarodott egy kis utcába.
-Ismerős.-mondtam amikor jól megnéztem mindent. Hideg volt kint szóval nem tudom, hogy hol akarnak piknikezni.
-Szuper nap volt.-mondtam mosolyogva nekik. Szabi megállt a ház mellett majd kiszáltunk. Fáztam egy kicsit így teljesen össze húztam magamon a kabátot.
-Fázol?-kérdezte tőlem Szabi.
-Igen egy kicsit.-válaszoltam a kérdésére.
-Menjünk be. Nem leszünk sokáig.-mondta Olivér. Elindultunk a házba. Először Oli ment be majd utána én és Szabi. Köszöntünk a gazdáknak majd leöltöztünk mivel jó meleg volt bent és leültünk. A fiúk valamit nagyon elkezdtek beszélni velük de nem tudtam, hogy miről van szó így nem szóltam bele. Ettünk egy kicsit majd még egy picit beszélgettünk velük majd elindultunk haza. Jah még lovazhattam is egy kicsit.
-Jó volt itt lenni?-kérdezte tőlem Szabi.
-Igen. Hiányoznak a lovak nagyon.-mondtam sóhajtva.
-Elhiszem. De ha szünet lesz meg nekünk is pihenő hónap akkor eljövünk ide.-mondta.
-Rendben.-mondtam mosolyogva. Hátra dőltem majd egész úton csendbe voltam. Kezdtem álmos lenni és az est is kezdett leszállni. Megálltunk Oliék előtt. Félig aludtam meg lusta voltam kinyítni a szememet.
-Alszik?-kérdezte Olivér.
-Igen. -válaszolta Szabi.
-Nem baj az a lényeg, hogy jól érezte magát ma. Ott alszol náluk?-mondta majd kérdezte tőle.
-Igen megbeszéltem Selenával utána az anyukájával és így ott alszok. Szóval oda gyere majd hozzájuk.-mondta Szabi hallkan.
-Rendben. Na majd ott talizunk holnap. Jóéjt.
-Rendben neked is haver.-mondta Szabi. Oli bezárta az ajtót majd Szabi beindította a járművet és elindultunk haza. Kezdett fájni a fejem így felültem.
-Felkeltél?-kérdezte mosolyogva tőlem.
-Igen. Fáj egy kicsit a fejem.-válaszoltam.
-Jaj az nem jó. Majd veszel be gyógyszert.
-Az lesz.-mondtam. Hamar haza érkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból majd Szabival a házba mentem miután beállt a garázsba amit jól bezártunk. A konyhába mentünk ahol anya tevékenykedett. Leültünk beszélgetni vele majd ettünk egy kis süteményt.
-Veszek be gyógyszert.-álltam fel a helyemről.
-Rendben.-mondta Szabi. Felmentem a szobámba ès vettem be gyógyszert. Leültem az ágyra ès vártam, hogy kiszűnjön a fejemből. Pár perc múlva Szabi jött be majd ült le mellèm.
-Vettèl be gyógyszert?-kèrdezte tőlem majd magához ölelt.
-Igen de mèg mindig fáj a fejem.
-Nemsokára elmúllik. Menj ès fürödj meg. Rendben?-nèzett a szemembe.
-Jól van.-mondtam majd felálltam ès a fürdőbe mentem. Hamar lezuhanyoztam majd egy száll törölközőben álltam mivel elfelejtettem behozni a cuccomat. Fèlènken mentem a szobába. Szabi az ágyon ült ès nèzte a tèvèt de amikor meghallotta, hogy kimentem akkor rá nézett. Kikerekedett szemekkel mért végig majd megnyalta a száját. Majd hallottam, ahogy szaporábban veszi a levegőt. Elpirulva a szekrényhez mentem majd kerestem magamnak pizsomát. Egyszer csak azt éreztem, hogy két kar ölel át a derekamnál fogva majd magához húzz és elkezdi csókolgatni a nyakamat. A pizsomámat majdnem elejtettem olyan gyengéd volt velem. Majd pár perc múlva elém állt.
-Szeretlek.-mondta mosolyogva.
-Én is szeretlek.-mondtam neki. Megpuszilt majd kiment a szobából. Én pedig a fürdőbe mentem és felöltöztem.
-Vajon mi ütött bele? Miért rohant ki a szobámból?-kérdeztem magamtól de nem tudtam rájuk a választ. Lementem a nappaliba ahol Szabi ült tenyerébe temetve az arcát. Leültem mellé.
-Mi a baj?-kérdetem tőle. Felemelte a fejét és rám nézett.
-Ne haragudj. Sajnálom nagyon azt ami a szobában történt. Csak amikor megláttalak akkor nagyon megkívántalak de mivel te nem szeretnéd még így vissza fogtam magamat. Bocsáss meg nekem kérlek.-mondta könnyezve.
-Jaj Szabi én nem haragszom rád nyugi. Örülök neki, hogy tudsz magadon uralkodni.-bújtam hozzá.
-Köszönöm kicsim.-ölelt szorosan magához. Tényleg nagyon örülök neki, hogy tudd magán uralkodni.
-Menjünk enni.-mondtam mosolyogva. Némán mosolyogva bólintott majd mentünk enni.
-1 hét múlva karácsony és nem tudom hogy mit vegyek Szabinak. De az is kérdéses, hogy velem lesz-e és nem kell elmennie?-gondoltam magamban.
-Hé mindjárt karácsony.-nézett a naptárra Szabi.
-Igen.-mondtam mosolyogva miközben ettem a vacsorámat.
-Lesz itt nálatok valaki?-kérdeztem tőle.
-Szerintem pár haverom itt fog majd aludni. Szeretnének egy ilyen kis karácsonyi buli féleséget. Csak ha nem baj.-nézett a szemembe.
-Szabi ez a te házad és nekem ebben semmi beleszólásom nincs.
-Ez már a te házad is. Ami az enyém az a tiéd is kicsim.-fogta meg a kezemet.
-Rendben.-mosolyogtam rá. Meg kajáltunk majd Szabi elmosogatott utána felmentünk és lefeküdtünk aludni.

New szereplők

Új szereplőcskék lépnek be a történetbe :)

1. Horváth Balázs
Az ő szerepében Harry Styles lesz. Róla annyit kell tudni, hogy 20 éves és nagyon szeret énekelni. Nagyon segítőkész és kedves is. Sokan ismerik és rengeteg helyre hívják fel lépni.
2. László Alex
Az ő szerepében Liam Payne lesz. 21 éves és énekes. Van egy barátnője akit Cherly-nek hívnak. Megkérte a kezét és nemsokára lesz az esküvőjük is.
3. Lakatos Tamás
Az ő szerepében Louis Tomlinson. 22 éves és ő is híres. Imád énekelni. Neki is van egy barátnője akit Eleanor - nak hívnak. Eleanor 21 éves.
4. Horváth Nikolász
Az ő szerepében Niall Horan fog játszani. Ő is még csak 20 éves. Egyedül álló de viszont nagyon kedves srác. Mint az előző három fiú ő is szeret énekelni.

Mind a 4 fiú nagyon kedves, aranyos és megértő.

Híresek és szeretnek is énekelni.

Nagyon jó barátok és olyanok ők négyen mint a testvérek.

Szeretnek szórakozni is.

12. rész

 

-Igen.-mondta Barbi.
-Akkor eszünk?-kérdezte Olivér.
-Együnk.-válaszolta Szabi. Olivér és Barbi a konyhába mentek.
-Éhes vagy?-kérdezte tőlem.
-Nem.-válaszoltam a kérdésére.
-Legalább egy kicsit egyél.-nézett rám kérlelően.
-De nem kérek most semmit sem.-mondtam neki.
-Jól van. Nem erőltetem.-mondta sóhajtva.
-Haza viszel?-kérdeztem tőle.
-Máris menni akarsz?-kérdezte szomorúan.
-Igen.-válaszoltam a kérdésére.
*********
-Akkor haza viszlek.-mondta letörve. Felálltunk majd felvettem a táskámat és a konyhába mentünk.
-Már mész is?-kérdezte tőlem Olivér.
-Igen.-válaszoltam a kérdésére.
-Azt hittem, hogy maradsz.-mondta a szöszi.
-Nem. Sajnos mennem kell.-mondtam sóhajtva.
-Hát rendben. Majd remélem találkozunk holnap.
-Nem tudom. Elég sok dolgom lesz de mihelyt lesz időm irok nektek.-mosolyogtam rájuk.
-Szuper. De addig is vigyázz magadra.-jött hozzám majd megölelt.
-Rendben te is vigyázz magadra.-viszonoztam a tettét majd elengedtük egymást. Elköszöntem tőlük majd Szabival kimentem és beültünk a kocsijába. Láttam a szemében, hogy nem akarja, hogy haza menjek de nem fogok vissza menni úgy hozzá mert ha megint össze veszünk akkor megint haza költözzek az nekem nem jó. Igen ha valakivel összevesztem akkor nem szeretek azzal a személlyel együtt lenni egy házban akármennyire is szeretem őt. Én már csak ilyen vagyok. Megálltunk a házunk előtt. Szabi leállította a kocsit majd csak ült csendben.
-Holnap ugye találkozunk?-törte meg a csendet.
-Ha ráérsz akkor eljöhetsz ide. Úgy is itthon leszek mert kora reggel elkezdek takarítani, hogy a délutánom szabad legyen.
-De nem akarlak zavarni. Miért nem jössz el velem vacsorázni este?
-Holnap este?-néztem rá.
-Nem. Ma este szeretnélek elvinni.-nézett ő is rám.
-Nem is tudom.
-Kérlek szépen. Be szeretném neked bizonyítani, hogy én téged szeretlek és, hogy bármit megtennék érted.-fogta meg mindkét kezemet.
-Rendben elmegyek veled.-mondtam egy kis gondolkozás után.
-Köszönöm Sel.-ölelt magához. Viszonoztam az ölelését majd pár perc múlva elengedtük egymást.
-Akkor este találkozunk.-mondtam mosolyogva.
-Fél7-kor jövök érted.-mondta majd rám kacsintott.
-Rendben. Szia.
-Szia.-köszönt el ő is tőlem majd elhajtott én pedig a házba mentem. Leöltöztem majd leültem a nappaliban
-Ki hozott haza?-kérdezte tőlem anya majd leült mellém.
-Szabi.-válaszoltam sóhajtva.
-Kibékültél vele?
-Igen. De baj van.
-Mond el.
-Nem tudom, hogy mit csináljak. Ma elhivott vacsorázni és én meg igent mondtam. Egyszerűen nem értem magam. A szívem mindig hozzá húz de viszont félek mindig, hogy mikor bánt meg vagy, hogy mikor hagy el. Vagy esetleg meg is csalhat.
-Figyelj amikor összevesztetek és eljöttél onnan és nem kerested akkor ő keresett? Hivott vagy írt üzenetett neked többször is?-kérdezte tőlem.
-Igen mindig hivott és írt üzenetett. Mindent csinált csakhogy elérjen engem és tudjon velem beszélni.
-Akkor szeret téged ez a fiú. Más ezeket nem tenné meg egy lányért sem.
-Ez igaz. De akkor is félek.
-Elhiszem az nem baj ha félsz egy kicsit vagy ha féltékeny vagy. Ez természetes. De ma este úgy is megbeszélitek a dolgokat vacsorázás közben.
-Igen ez igaz.
-Na ne csükkedj. Megyek és csinálom a kaját.
-Rendben.-mondtam majd anya felállt és a konyhába ment. Én is felálltam és a szobámba mentem majd az órára néztem ami 17:30-at mutatott.
-Ideje készülnöm.-gondoltam magamban majd a fürdőbe mentem és elkezdtem zuhanyozni. Jó ès megnyugtató volt ahogy a meleg vízcseppek folynak vègig a testemen. Pár perc múlva egy kocsit hallottam előttünk megállni. Kimásztam a zuhanyzóból majd megtörülköztem ès utána magamon körbe tekertem majd kimentem a szobámba. Az órára nèztem ami 18:00-át mutatott. Ilyen hamar elment az idő. Felvettem a kikèszített ruhámat majd a hajamat szárítottam meg utána kivasaltam. Egy kis sminket is csináltam magamnak.
-Sel itt van Szabi!-kiabállt fel anya.
-Rendben.-kiabálltam vissza. Elővettem a kistáskámat amibe a fontos dolgokat tettem majd mèg igazítottam magamon egy kicsit utána lementem lassan. Megálltam a lépcsőn és elkedtem hallgatózni.
-Szereted a lányomat?-kèrdezte anya Szabitól.
-Igen nagyon szeretem őt. Sosem akartam megbántani de eddig mindig sikerült amiket megbántam. Több ilyen nem lesz.-válaszolta.
-Hiszek neked. Ő is nagyon szeret tèged. Látom rajta hogy most tènyleg szerelmes.
-Eddig nem volt?
-De volt. Csak tudod nagyon rosszul bántak vele. Ès nagyon fèlek, hogy megtörtènnek megint ezek. Nem tudom, hogy te milyen vagy de nagyon remèlem, hogy nem fogod bántani se tettekkel se szavakkal. Ígèrd meg nekem.
-Megígèrem. Mindent elmesèlt nekem ès igen ez elèg szomorú, hogy így bántak vele ès megsajnáltam. De megígèrem, hogy megvèdem őt mindig ès eszem ágába sincs őt bántani. Bűntudatom lenne ha egy ujjal is bántanám.
-Rendben ezt szeretem èn. Kevès ilyen fiú van manapság a világon mint te.
-Ez igaz.-mondta Szabi. Vettem egy mèly levegőt majd a nappaliba mentem ahol anya ès Szabi volt.
-De gyönyörű vagy.-mondta miközben csak engem nèzett.
-Köszönöm. Te is nagyon jól nézel ki.-mondtam elpirulva. Szabi lassan hozzám jött majd magához ölelt. Meglepődtem de viszonoztam az ölelését.
-Szeretlek nagyon. Ugye tudod?-suttogta a fülembe.
-Én is szeretlek. És remélem, hogy komolyak az érzéseid.-suttogtam vissza.
-Igen nagyon is komolyak.-engedtük el egymást. Én csak rámosolyogtam amit ő is viszonzott.
-De szépek vagytok.-mondta anya.
-Köszönjük.-köszönte meg Szabi.
-Baj lenne ha csinálnék rólatok képet?-kérdezte mosolyogva anya.
-Nyugodtan csinálhatsz.-mondtam. Anya csinált rólunk képet.
Elköszöntünk anyától majd kimentünk a kocsihoz. Szabi kinyitotta nekem az ajtót és segített beülni majd ő is beült és elindultunk. Mindkét kezem a combomon pihent én pedig néztem kifele az ablakon. Egyszer csak azt érzem, hogy Szabi megfogja a kezemet mire én ránéztem. Ő is rám nézett mosolyogva majd vissza fordította a fejét az útra.
-Beszéltem egy kicsit anyuddal.-mondta Szabi.
-És mit?-kérdeztem tőle.
-Oh csak azt, hogy milyen voltak veled régen a fiúk. Meghogy te szeretted őket de ezt nem viszonozták meg amit te elmondtál, hogy miket csináltak veled.
-Értem.
-Nem olyan vagyok mint ők te is tudod.
-Igen tudom meg remélem is.
-Nem foglak többet megbántani ezt megígérem neked is.
-Rendben az jó is lesz.-pár perc múlva megérkeztünk az étteremhez. Kiszálltunk majd Szabi a derekamnál átölelt és úgy mentünk be. Egy férfi jött hozzánk.
-Jó estét! Segíthetek valamiben?-kérdezte tőlünk kedvesen.
-Igen foglaltam le egy két személyes asztalt Szabo Szabolcs néven.-mondta Szabi mire a férfi megnézte.
-Igen meg is van. Jöjjenek utánam.-mondta majd elindult mi pedig követtük. Egy sarokban volt az asztalunk. Leültünk és megnéztük a menüt majd rendeltünk.
-Miért itt van az asztalunk?-kérdeztem tőle.
-Mert csak veled szeretnék foglalkozni.-válaszolta.
-Jól van.
-Meg azért mert itt jobban meg tudom veled beszélni a dolgokat.
-És mit szeretnél megbeszélni?
-Csak azokat amiket tettem. Hogy nem gondoltam komolyan és, hogy még mindig nagyon bánt meg bűntudatom van nagyon.
-Tudom Szabi. Elég rosszul estek nekem azok de...(remélem jól cselekszem) megbocsátok neked.
-Köszönöm Sel. Innentől kezdve nem lesznek ilyenek. Megvédelek megígérem.
-Tudod mi lenne nekem a legfontosabb?
-Na mi?!
-Csak az, hogy tiszta szívedből szeress, megvédj és, hogy ne bánts. Ezeket sosem kaptam meg senkitől. Nem volt olyan kapcsolatom mint más lányoknak. És nagyon szeretnék egyett.
-Elhiszem. Tőlem megfogod kapni. Már most szeretlek téged tiszta szívemből és mindig meg foglak védeni. És mindent megteszek, hogy jó legyen ez a kapcsolatod mert szeretlek.-fogta meg a kezemet. Elkezdtem könnyezni.
-Ilyet még sosem mondtak nekem.
-Jaj kicsim.-állt fel majd hozzám jött és megölelt.
-Szeretlek.-suttogtam.
-Én is szeretlek.-puszilt meg. Pár perc múlva vissza ült. A rendelésünket is kihozták amit lassan beszélgetés közben fogyasztottunk el. Kis idő múlva végeztünk és már a kocsinál voltunk amikor hozzánk jött 4 lány.
-Sziasztok.-köszöntek nekünk izgatottan.
-Sziasztok.-köszöntünk vissza.
-Ne haragudjatok a zavarásért de kérhetnénk autogrammot?-kérdezte az egyik.
-Persze.-válaszolta mosolyogva Szabi majd hozzájuk ment. Míg ő a rajongóival foglalkozott én addig a kocsinál álltam és vártam rá. Elég sokáig beszélget velük és én pedig kezdek rosszul lenni. Hirtelen rám tört a hányinger és a fejem is elkezdett fájni. Szabi végre elköszönt a lányoktól majd hozzám jött.
-Hé jól vagy?-kérdezte tőlem.
-Nem.-válaszoltam a kérdésére.
-Mi a baj?
-Csak egy kicsit hányingerem van.
-Rossz lett volna a kaja?!
-Nem tudom.
-Haza viszlek.-mondta majd beültünk a kocsiba és elindultunk hozzám. Nem tudom, hogy mitől lettem rosszul de remélem, hogy hamar el fgo múlni. Szabi útküzben egy párszor aggódoan rám nézett majd sóhajtva vissza nézett az útra. Kis kocsikázás után megálltunk a házunk előtt. Leállította a járműt majd csendben ültünk egymás mellett.
-Hát....köszönöm, ezt a remek vacsorát.-törtem meg a csendet.
-Örülök, hogy eljöttél velem.-nézett rám.
-Hát akkor...jóéjszakát.
-Hát neked is. Remélem holnap találkozunk.
-Majd megbeszéljük. De jó lenne talizni.
-Rendben holnap 10:00-kor hívlak.
-Okés. Várom majd a hívásod. Szia.
-Szia.-csókolt meg majd kiszálltam és elindultam a ház fele. Éreztem, hogy még egy kicsit nézz majd beindítja a kocsit és elindul. Fáradtan mentem be majd felmentem a szobámba elrendeztem magam és fürdés után pizsiben feküdtem le. Még egy kicsit gépeztem.

*Szabi szemszöge*

Még egy kicsit néztem őt amíg ment a házuk fele majd beindítottam a kocsit és elindultam én is haza. Útközben Olivér hivott. Felvettem majd kihangosítottam.
-Csá haver. Hol vagy?
-Csá megyek már hazafele.
-Jól van. És mi volt?
-Majd elmesélem.
-Beugorhatnál hozzánk most.
-Nem zavarok?
-Nem gyere csak.
-Rendben akkor mindjárt ott vagyok.
-Okés várlak.
-Rendi.-mondtam majd leraktuk. Oliék fele vettem az utam. Nem laknak messze tőlünk így hamar oda értem. Leállítottam a kocsim majd kiszálltamí lezártam és elindultam a házuk fele. Becsengettem majd pár perc múlva Oli nyitott ajtót. Bementem majd levettem a kabátomat meg a cipőmet is utána a nappaliba mentünk.
-Oh szia Szabi.-köszönt Oli anyukája Edina.
-Szia Edina.-köszöntem vissza. Felmentünk Oli szobájába és leültünk az ágyra.
-Na mesélj. Mi volt?
-Oh nem volt semmi különös. Jól elbeszélgettünk és olyan csinos volt. Amikor megláttam akkor azt hittem, hogy leteperem olyan szexi volt.
-Hát elhiszem. Szép is Selena nagyon. De ezt nehogy félre érsd nem vagyok bele szerelmes.
-Tudom, tudom. Csak az a baj, hogy amikor megvacsoráztunk és kimentünk az étteremből akkor oda jött 4 rajongó és kértek autogrammot meg közös képet pedig nem nagyon szerettem volna, hogy most ilyenkor zavarjanak na mindegy. De amikor hozzá mentem akkor láttam, hogy van valami baj. Meg is kérdeztem tőle és azt mondtam, hogy egy kicsit hányingere van.
-És mire gondolsz, hogy mitől lehetett hányingere?
-Nem tudom. Remélem nem volt romlott a kaja vagy csak úgy rátört vagy az is lehet, hogy már a vacsi előtt rosszul volt.
-Majd megkérdezed tőle. Még mindig rosszul van?
-Jó kérdés. Remélem, hogy jobban van mert nagyon aggódok érte.
-Figyelj holnap reggel elmegyünk hozzájuk ha nincs semmi dolgod.
-Nincs hála. Holnap szabad vagyok. De olyan rossz, hogy nincs mellettem. Nagyon hiányzik.
-Adj neki egy kis időt. Majd újra ott lesz veled ha eljön annak az ideje.
-Hát nagyon remélem.
-Ne aggódj minden jó lesz. Meg ahogy látom rajta még mindig nagyon szeret téged.
-Én is nagyon szeretem őt. Holnap kéne csinálni valamilyen programot.
-Mire gondolsz?
-Nem tudom. Valami szórakoztatóra. De persze csak akkor, hogyha jól lesz mert ha nem akkor elviszem hozzánk, te is eljössz és tartunk egy filmezős napot.
-És ha jól lesz akkor mit csinálunk?
-Hát akkor talán elmegyünk piknikezni vagy valami ilyesmire gondoltam.
-Jól van ezek jól hangzanak.
-Igen. Na de én megyek mert késő van.
-Jól van haver majd még úgy is megbeszéljük ezeket.
-Persze.-mondtam amikor a nappaliban voltunk. Felöltöztem majd kimentünk.
-Na akkor holnap hívlak és majd jövök érted.-mondtam a haveromnak.
-Rendben haver.-állt a ház előtt.
-Na csá.-köszöntem el tőle.
-Csá.-köszönt el ő is majd beültem a kocsimba és haza indultam végre. Haza érve még anyával is beszéltem egy kicsit majd lezuhanyoztam és lefeküdtem.

*Az én szemszögem*

*Másnap*
Fél9-kor keltem fel. A fürdőbe voltam és éppen zuhanyoztam amikor egy kocsi hangot hallottam ami előttünk állt meg amit leállítottak. Kiszálltam a zuhanyzoból majd megtörölköztem és felöltöztem. Megszárítottam a hajamat majd kifésültem és egy kicsit kihúztam a szememet is. Tegnap eléggé rosszul voltam este de most már szuperül vagyok. A telefonomon interneteztem éppen a facebookon voltam fent. A konyhába mentem majd leültem és elkezdtem reggelizni. Hallottam, hogy anya kint beszélget valakivel vagyis valakikkel. Két fiú hangott hallottam és nagyon ismerősek voltak.
-Örülök, hogy itt vagytok neki. Főleg te. Úgy hallom fent van.-mondta anya majd hallottam, hogy elindultak a konyhába. Pont megreggeliztem és már el is mostam a tányért amikor a konyhába Anya, Szabi és Olivér lépett be. Meglepődtem, hogy itt vannak de viszont nagyon örültem nekik. Főleg Szabinak és ezt ki is mutattam úgy, hogy neki futásból az ölébe ugrottam. Meglepődött de  viszonozta a tettemet mosolyogva.
-Sziasztok.-köszöntem nekik mosolyogva.
-Szia csajszi.-köszönt neki Oli mosolyogva.
-Szia szépségem.-köszönt Szabi is majd megpuszilt.
-De jó, hogy itt vagytok.-engedtem el Szabit majd leültünk a konyhába.
-Örülök, hogy örülsz.-puszilt meg Szabi.
-De am hogyhogy jötetek?
-Hát jöttünk meglátogatni tèged.-mondta Olivèr.
-Plusz van mára van programunk.

11. rész

-Mit szeretnél?-kérdeztem tőle és felnéztem rá.

-Csak gyere velem.-mondta és végig a szemembe nézett.

-Hova?-kérdeztem.
-A szobába. Szeretnék valamit csinálni.-mondta Szabi. Értetkenül néztem rá de azért megfogtam a kezét majd a segítségével felálltam és lassan elindultunk a szobájába. Az említett helységbe beérve megálltam a szoba közepén míg Szabi bezárta az ajtót majd az ablakhoz ment és egy kis sötétséget csinált úgy, hogy leengedte a redőnyt.
-Szabi mire készülsz?-kérdeztem tőle. Lassan hozzám jött majd a derekamnál fogva magához húzott óvatosan. A szemembe nézett utána az ajkamra majd újból a szemembe ezzel megőrjítve engem.
Elkezdett a számhoz közeledni majd megcsókolt.

*+18*

-Szabi.-mondtam sóhajtozva miközben a nyakamat puszilgatta.
-Hm-mordult fel.
-Kérlek.-mondtam neki mire felnézett a szemembe.
-Nem akarod?-kérdezte tőlem.
-De igen.-válaszoltam mosolyogva de mégis félénken.
-Félsz igaz?-kérdezte tőlem.
-Kicsit.-válaszoltam a kérdésére.
-Ha nem akarod akkor nem lesz.-ölelt magához Szabi.
-De akarom nagyon is csak tudod én még....nem....nem voltam úgy fiúval.-mondtam el neki az igazat ami nekem kínos volt.
-Semmi baj. Csak azt mond meg nekem, hogy tényleg szeretnéd e.-mondta és a szemembe nézett.
-Igen tényleg szeretném.-mondtam miközben a szemébe néztem.
-Ha szeretnéd akkor óvatos leszek és nagyon fogok rád vigyázni.-fogta meg a két kezemet.
-Rendben.-mosolyodtam el. Újra megcsókolt de nagyon gyengéden mintha félne, hogy eltörnék. Majd elkezdett az ágy fele tolni. Az említett tárgyra estem, Szabi pedig felém mászott és újra megcsókolt. Pár perc múlva levette rólam a felsőmet majd utána a nadrágomat is levette.
-Szabad?-nézett a szemembe. A kezére néztem ami a combomat simogatja majd utánna vissza néztem rá.
-Igen.-válaszoltam hallkan. Óvatosan keze a két lábam közé csúszott majd bugyin keresztül kezdett el simogatni. Ez a tette halk nyögéseket váltott ki belőlem. Majd a melltartóm is repült és a bugyi következett. Engedélykérően nézett rám amit én meg is adtam neki és lassan lehúzta az anyagot. Féltem nagyon, hogy milyen lesz. Sok lánytól azt hallottam, hogy nagyon fáj az első a másiktól meg azt, hogy nem is fájt. Bár szerintem ez a fiútól függ, hogy hogyan törődnek a lányokkal. Éreztem, hogy a kezével kényeztet. Nagyon furcsa volt ez az érzés. Senki sem nyúlt még így hozzám főleg nem ilyen gyengéden és óvatosan. Mikor már elég nedves voltam akkor Szabi is leöltözött. A két lábam közé férkőzött.
-Tényleg szeretnéd?-kérdezte tőlem és végig a szemembe nézett.
-Igen csak kérlek lassan csináld.-válaszoltam a kérdésére.
-Ne aggódj óvatos leszek.-mondta és rám mosolygot. Éreztem, hogy férfiassággát a bejáratomhoz tette majd lassan elkezdte becsúsztatni. Először nem fájt de ahogy jobban hatolt befele egyre jobban fájt. Felszisszentem mire megállt.
-Cssss. Nyugodj meg.-nyugtatott édesen engem. Várt pár percet míg megszokom majd lassan elkezdett mozogni. Óvatosan mozgott ami nekem nagyon jól esett.
-Fáj?-kérdezte tőlem lihegve.
-Ne-nem.-válaszoltam a kérdésére.
-Ha fáj akkor szólj.-mondta még mindig lihegve.
-Rendben.-mondtam sóhajtozva.
-Gyorsabban.-kértem tőle többet mert éreztem hogy közel vagyok.
-Biztos?-kérdezte tőlem.
-Igen.-válaszoltam és a hátát karmolásztam. Gyorsabbra vette a tempót ami még jobb volt.
-Mindjárt.-mondta hangosan lihegve.
-Én is.-mondtam. Nem kellett sok és már a csúcson is voltunk. Lihegve feküdt mellém majd levette az óvszert és kidobta utána vissza feküdt és magához húzott majd betakaróztunk és pihentünk.
-Nagyon fájt?-kérdezte miközben a kezemet simogatta.
-Csak egy kicsit az elején.-válaszoltam.
-Ne haragudj. Remélem, hogy azért élvezted.-puszilt meg.
-Igen nagyon is élveztem és köszönöm, hogy vigyáztál rám és, hogy nem voltál durva.-öleltem át a meztelen felső testét.
-Megmondtam, hogy fogok rád vigyázni és, hogy óvatos leszek.-ölelt jobban magához.
-De ugye nem fogsz ezután elhagyni és megcsalni?-néztem fel a szemébe.
-Dehogyis. Nem olyan vagyok.-nézett ő is a szemembe.
-Pedig nagyon félek ettől.-mondtam sóhajtva.
-Figyelj. Sosem foglak elhagyni. Veled leszek és mindig megfoglak védeni és mindig is szeretni foglak. Te vagy a mindenem és nem akarlak elveszíteni.-ölelt magához mindkét kezével.
-Én sem akarlak elveszíteni téged Szabi és nekem is te vagy a mindenem.-bújtam hozzá.
-Sosem hittem volna, hogy találok egy ilyen lányt. De amióta megláttalak azóta tetszel nekem.-mondta hallkan.
-Igen a kávézóban.-mondtam mosolyogva.
-Ott is igen.-mondta. Elengedtük egymást és egy kicsit feljebb ültünk.
-Ott is?-kérdeztem tőle.
-Hát igen. Először a plázába láttalak egy lánnyal téged. Jó kedved volt sokat nevetetek és hülyéskedtetek és utána bementetek egy ruha boltba. Én is bementem egy haverommal és  csak a barátnődet láttuk. Oda mentünk hozzá és megkérdeztem a nevedet és megkértem rá, hogy ez maradjon titokban.-mesélte el Szabi.
-Szóval akkor ezért volt olyan vidám Lizy.-tünődtem el.
-Igen lehet.-mondta Szabi is.
-De miért nem jöttél hozzám?-kérdeztem tőle.
-Mert megakartalak ismerni ezért figyeltelek mindig. Meg nem szerettem volna, hogy félj tőlem mert már akkor tudtam rólad pár dolgot.-mondta miközbe végig a szemembe nézett.
-És kitől tudtad meg a dolgokat?-kérdeztem tőle.
-Hát egy haveromtól akit te nagyon jól ismersz.-válaszolta.
-Ki az?-kérdeztem érdeklődve.
-Majd holnap megtudod. De most aludjunk.-puszilt meg Szabi.
-Na mond el most.-kérleltem őt.
-Nem.-mondta majd lefeküdt és bekapcsolta a tévét.
-Na jól van. Megyek és lezuhanyzok.-mondtam majd felálltam és a fürdőbe mentem. Hamar lezuhanyoztam majd pizsomába mentem vissza és feküdtem le. Szabi is ment letusolni majd ő is vissza feküdt és tévé nézés közben bealudtunk.
*Másnap*
Veszekedésre keltem fel. Szabi veszekedett egy lánnyal lent a nappaliban.
-Érsd már meg, hogy nem. Nem fogom miattad elveszíteni azt a lányt akit szeretek.-mondta dühösen Szabi.
-De miatta elromlott a barátságunk vedd már észre.-mondta sírva a lány. Nagyon ismerős volt a hangja. Kiszálltam az ágyból majd felöltöztem és elrendeztem magam majd az ágyat is megcsináltam utána pedig hallkan elindultam le a nappaliba.
-Nem rontotta el. Én döntöttem így.-mondta Szabi. Megálltam a nappali ajtóba és csak néztem. Barbi volt itt és veszekedik Szabival.
-Nem döntöttél volna így. Sosem lett volna ez ha nem ismered meg. Amióta vele vagy és ismered azóta leszarsz engem. Megígérted, hogy örökre barátok leszünk Szabi.-mondta Barbi. Nem láttak engem hála istennek.
-Nekem ő fontosabb. Sajnálom.-támaszkodott a kanapé háttámlájának.
-Sajnálod mi? Azt hittem, hogy én is fontos vagyok neked. Hogy fontos a barátságunk. A legjobb barátok voltunk. Szerettük egymást.-mondta rendes hangnemben.
-Tudom. De akkor sem akarom őt elveszíteni. És nem kockáztatok.-mondta Szabi is.
-Nem is kellett volna megismerned őt.-mondta Barbi. Pont az ajtó fele nézett ahol én álltam és meglátott. Szabi rá nézett Barbira majd látta, hogy valamit nagyon nézz így ő is felém nézett. Sírva álltam ott az ajtóban. Szabi ijedten nézett a szemembe-
-Te mióta állsz itt?-kérdezte tőlem majd elkezdett felém közeledni lassa.
-Elég régóta-válaszoltam szipogva.
-Szóval mindent hallottál.-hajtotta le a fejét szomorúan.
-Igen mindent.-egyre jobban sírtam. Barbi csak állt szótlanul egy helyben.
-Ne haragudj.-nézett fel rám Szabi könnyezve.
-Te ne haragudj. Kár volt megismernelek. Elrontottam a barátságotokat. Szerintem nekem nincs helyem melletted Szabi. Itt van Barbi a legjobb barátod és talán több is mint barátság. Nem leszek semminek sem az elrontója. És úgy lesz a legjobb ha elmegyek innen és elfelejtjük egymást.-mondtam Szabinak sírva.
-Ne Selena ne csináld ezt velem. Kérlek én szeretlek és fontos vagy nekem.-jött hozzám és megfogta a kezemet.
-Sajnálom.-mondtam majd lassan felmentem az emeletre.
-Ezt jól megcsináltad.-mondta idegesen Barbinak majd hallottam, hogy valamit levert mert egy hangos zajjal a földre esett és eltört. Ami nála volt pár cuccom azt össze szedtem és a táskámba tettem majd vissza lementem.
-Ne menj el kérlek.-kérlelt Szabi zokogva.
-Ne haragudj de így látom ezt jónak.-mondtam amikor felhúztam a cipőmet.
-Nem ez nem jó így.-fogta meg a kezemet és magához ölelt. Mindketten sírtunk de meg kell ezt tennem. Még utoljára legalább érezhettem az ölelését és az illatát. Kibújtam az öleléséből majd ránéztem és megcsókoltam, hogy még utoljára ezt is érezhessem.
-Ne haragudj.-mondtam suttogva majd megfogtam a táskámat és kimentem majd haza vettem az utamat a szüleimhez. Rossz érzés volt ezt megtennem de ezt láttam helyesnek. Nem szeretek elrontani semmit...főleg nem barátságot meg kapcsolatot. Nem olyan vagyok. Haza érve becsengettem majd anya nyitott ajtót.
-Kicsim mi történt?-kérdezte tőlem amikor bementem.
-Hosszú.-mondtam szipogva.
-Van időm.-mondta. Leültünk a nappaliban majd elmeséltem neki mindent szóról-szóra.
-Ezért jöttem el onnan. Nem tudom, hogy jól cselekedtem e vagy rosszul de én ezt éreztem helyesnek.-mondtam sírva.
-Jaj kicsim. Ha te ezt láttad jónak és a szived ezt diktálta akkor jól cselekedtél.-ölelt magához anya.
-Köszönöm anya.-öleltem vissza.
-Ez csak természetes.-mosolygott rám. Beszélgettünk még egy kicsit majd felmentem a szobámba. A telefonomat kikapcsoltam mert nem akartam most senkivel sem beszélni. Az ajtónak dőlve zokogtam.
-Nehéz lesz őt elfelejtenem de azaz igazság, hogy nem is akarom elfelejteni. Nagyon szeretem őt.-gondoltam magamba. Egyszer csak eszembe jutott egy dal szöveg amit hamar le is írtam és a zenét is megcsináltam hozzá. Majd zenével együtt elénekeltem ami így
hangzott:   https://www.youtube.com/watch?v=qsvcy0NwVw4

*2 hónap múlva*
Ez a 2 hónap nagyon nehezen telt el. A házból egyszer sem mozdultam ki és a telefont is ritkán kapcsoltam be. Szabi rengetegszer hivott, írt üzenetet meg persze Olivér is. Meg még egy páran de azokat a számokat nem ismertem. Pár barátom és barátnőm mindig jött hozzám és nyugtatgattak meg beszélgettünk. Mindig csináltunk valamit, hogy eltereljék a figyelmemet róla. Ma például elmegyek velük sétálni.
-Sel csinálunk képet?-kérdezte tőlem Lizy.
-Persze.-válaszoltam a kérdésére. Elővettem a telefonomat  ami persze másik volt majd bekapcsoltam a kamerát és csináltam velük egy képet.
-Ez szuper lett.-mondták amikor megmutattam nekik a képet.
-Hova menjünk?-kérdezte Aliz.
-Üljünk be sütizni ha van kedvetek.-mondtam a csajoknak.
-Jó ötlet.-monfták mosolyogva. Egy kávézó előtt álltunk meg majd bementünk oda és vettünk magunknak süteményt. Jól elbeszélgettünk és jól is éreztem magam. Egyszer csak valakit nagyon elkezdtek nézni a lányok. Nem mertem hátra nézni.
-Kit néztek annyira?-kérdeztem tőlük.
-Ne akard tudni és ne nézz hátra.-válaszolták a kérdésemre.
-Ugye nem ő az?-kérdeztem ijedten.
-De igen.-válaszolták.
-Menjünk el.-mondtam a csajoknak.
-Rendben.-mondták majd összeszedték a cuccukat, kifizettük a rendelésünket majd elmentünk.
-Lányok én ezt nem birom. Kivel volt bent?-álltam meg egy helyen.
-Olivérrel.-válaszolták.
-Nagyon hiányzik.-mondtam és elkezdtem sírni.
-Tudjuk.-mondta Lizy. Elkezdtek nyugtatgatni. Bekapcsoltam a telefonomat és láttam, hogy nincs semmi. Majd pár perc múlva rezget a telefonom. Egy üzenet jött Olivértől. Meglepődtem amikor rám írt de vissza írtam neki.
Nem beszéltünk sokat. A kávézó fele néztem és láttam, hogy kijöttek. Szabi beült a kocsijába Olivér pedig elindult felém.
-Lányok menjetek haza vagy ahova szeretnétek. Nekem nincs kedvem most semmihez sem.-mondtam a lányoknak.
-Rendben.-mondták. Elköszöntek tőlem majd elmentek.
-Szia.-gugolt le hozzám Olivér.
-Szia.-köszöntem neki szipogva.
-Mi a baj?-kérdezte tőlem.
-Hiányzik nekem csak az a baj.-mondtam és rá néztem.
-Elhiszem. Mindent elmondott. Ki kéne békülnötök.-mondta Oli.
-Jó lenne hidd el. De ő már biztos nem akar velem lenni. És biztos jóba van Barbival is.-mondtam neki.
-Figyelj gyere velünk és megbeszélitek. Szeretném ha megint együtt lennétek mert olyan édesek vagytok és igenis egymáshoz illettek. És Szabi is nagyon szeretné azt ha kibékülnétek.-mondta Olivér. Felcsillant a szemem amikor ezt kimondta.
-Tényleg?-kérdeztem tőle.
-Igen.-válaszolta.
-Én is örülnék neki.-hajtottam le a fejemet.
-Akkor gyere velünk.-mondta Oli.
-Nem akarok zavarni.-mondtam és megint ránéztem.
-Nem zavarsz. Gyere csak.-mondta majd felállt és felém nyújtotta a kezét.
-Hát jó.-mondtam majd megfogtam a kezét és a segítségével felálltam majd elindultunk a kocsi fele. Szabi a kocsiban ült a volán mögött. Olivér előre ült én pedig hátra majd Szabi beindította a kocsit és elindultunk valamerre. Nem mertem ránézni. Megint rám tört a sírás de nem akartam sírni. Éreztem, hogy Szabi mindig rám nézz meg Oli is. Megálltunk Szabi háza előtt. Leállította a kocsit majd kiszálltak. Olivér elindult a házhoz Szabi pedig hozzám jött és kinyitotta az ajtót én pedig kiszálltam. Elindultam volna a házba de Szabi megfogta a kezemet és vissza húzott a kocsihoz majd elém állt.
-Ne csináld ezt velem kérlek.-mondta suttogva de végig a szemembe nézett.
-Mit ne csináljak?-kérdeztem tőle.
-Nem vagy velem és ez nekem nagyon rossz. Szenvedek és minden bajom van. Minden nap, óra és perc rossz nélküled. Kérlek legyél velem.-fogta meg mindkét kezemet.
-Szabi szeretlek téged és nagyon hiányzol nekem de nem vagyok semminek sem az elrontója te is nagyon jól tudod.-mondtam Szabinak.
-Semmit nem rontottál el Selena. Barbi beismerte, hogy ezt nem kellett volna csinálnia. Mindent megbánt. És én nagyon szeretném ha velem lennél Sel. Nagyon hiányzol.-mondta Szabi miközben végig a szemembe nézett.
-Te hiszel is neki?-kérdeztem tőle.
-Talán.-válaszolta.
-Bocsáss meg.-kértem tőle bocsánatott.
-Miért kérsz bocsánatott?-kérdezte tőlem.
-Azért mert itt hagytalak. Nem tudtam, hogy jól cselekedtem e és már akkor rádöbbentem, hogy nem. Megbántam amit tettem.-néztem a szemébe.
-Tudom, hogy rosszul estek azok amiket Barbi mondott. De ugye kibékülünk?-mondta majd kérdezte tőlem.
-Persze.-válaszoltam a kérdésére.
-De szeretlek.-ölelt magához Szabi mosolyogva.
-Én is nagyon szeretlek.-öleltem meg én is. Pár perc múlva elengedtük egymást majd bementünk a házba. A nappaliban ott ült Barbi és Olivér. Még mindig nem láttam szivesen ezért megfordultam és ki akartam menni de Szabi elkapta a kezemet.
-Ne kérlek. Maradj itt.-mondta Szabi.
-De Szabi...-kezdtem bele.
-Kérlek. Csak mondani akar neked valamit.-kérlelt engem Szabi.
-Biztos azt, hogy tünjek a közeledből meg, hogy úgy is el vesz tőlem téged. Én ezt már tudom.-mondtam sóhajtva.
-Nem ezt akarja mondani. Hallgasd meg kérlek. A kedvemért.-kérlelt engem édesen.
-Jól van a kedvedért megteszem.-mondtam sóhajtva majd a nappaliba mentem és leültem a fotelba távol Barbitól. A fiúk felmentek az emeletre így csak mi voltunk lent ketten.
-Selena ne haragudj rám. Mindent megbántam amiket tettem. Látom, hogy mennyire boldogok vagytok együtt és nem akarom ezt elrontani. Hülye voltam, hogy ilyeneket tettem.-mondta Barbi szomorkás hangon.
-Tudod ha nem lettél volna ilyen velem meg nem csináltad volna ezeket akkor még jóba is lehettünk volna. Meg Szabi is a barátod lett volna továbbra is ahogy én is. Megmondom az őszintét, hogy nem bízok benned. Továbbra is félek, hogy el akarod venni tőlem Szabit. Végre boldog voltam addig míg te nem tettél ilyeneket. És miattad Szabit bántottam mindenért amit nagyon nem akartam mert tiszta szívemből szeretem őt. Rossz dolgok történtek velem és neki hála elfelejtettem azokat, meg amikor történt velem pár rossz dolog akkor megvédett és velem volt. És nála érzem azt, hogy biztonságba vagyok és, hogy szeret engem. És nem akarom őt elveszíteni.-mondtam mire a mondatt végén elkezdtem sírni.
-Ha tudtam volna ezeket akkor nem csináltam volna semmit. Nagyon sajnálom Selena. Olyan bűntudatom van ezek után és megértem, hogy nem bízol bennem nem is kell meg megígérem, hogy nem veszem el tőled Szabit. Azaz igazság, hogy nekem is van barátom és neki sem tetszettek amiket csináltam. És azért tettem ezeket mert nem tetszett az, hogy Szabi hanyagolt mint barát mert csak barátok vagyunk és azok is maradunk ha te megengeded meg ha akarja.-nézett engem Barbi.
-Figyelj én sosem tiltottam meg neki, hogy foglalkozzon a barátaival. Sőt örülök, hogy vannak barátai.-néztem én is őt.
-Félre ismertelek téged. Kedves, aranyos és jófej lány vagy. És összeilletek Szabival.-mondta Barbi egy kicsit mosolyogva.
-Köszi.-köszöntem meg. Pár perc múlva a fiúk lejöttek és leültek hozzánk.
-Na minden oké?-néztek ránk a fiúk.
-Is-is.-válaszoltam a kérdésre.
-Vagyis?-néztek rám.
-Megbeszéltünk mindent de én attól még nem bízok benne.-mondtam sóhajtva.
-Legalább megbeszéltétek.-mondta Szabi.
-Igen.-mondta Barbi.
-Akkor eszünk?-kérdezte Olivér.
-Együnk.-válaszolta Szabi. Olivér és Barbi a konyhába mentek.
-Éhes vagy?-kérdezte tőlem.
-Nem.-válaszoltam a kérdésére.
-Legalább egy kicsit egyél.-nézett rám kérlelően.
-De nem kérek most semmit sem.-mondtam neki.
-Jól van. Nem erőltetem.-mondta sóhajtva.
-Haza viszel?-kérdeztem tőle.
-Máris menni akarsz?-kérdezte szomorúan.
-Igen.-válaszoltam a kérdésére.

10. rész

 

-Mi a baj?-kérdezte tőlem.
-Nincs semmi.-válaszoltam neki majd hátra dőltem.
-Na mond el.-fordult felém Szabi.
-É-én csak.....-mondtam volna el de féltem ezért felálltam és a szobába rohantam. Bezárkóztam és nem engedtem be senkit sem. Szabi próbált bejönni de nem tudott. Egész nap csak gondolkoztam de semmire sem jutottam és észre sem vettem, hogy már be esteledett. Hamar letusoltam majd felvettem a pizsomámat és az ajtót is kinyítottam. Lementem enni majd vissza mentem a szobába. Az ajtóban megtorpantam mert Szabit láttam meg a szobában. Bezártam az ajtót majd csak álltam ott karba tett kezekkel.
*********
-Miért rohantál el?-kérdezte tőlem.
-Nem rohantam el.-hajtottam le a fejemet.
-Dede.-mondta és csak nézett.
-Tényleg nincs semmi.-mondtam majd csak a lábamat néztem.
-Látom.-mondta. Tudtam, hogy el kell neki mondanom ezért leültem mellé és elmondtam mindent.
-Nem baj kicsim. Nem haragszom rád de ma még nem lesz az. Majd legközelebb.-ölelt magához.
-Rendben.-mondtam egy kicsit mosolyogva. Lefeküdtünk és tévézés közben elaludtunk.
*Másnap*
Már 8 óra óta fent vagyok. Ettem és most a tévét nézem már 1 órája vagyis 2 órája mert már 10 óra van. Szabi is fent volt már de nem volt itthon. Ő 9-kor kelt. Még mindig bennem van azaz érzés amit tegnap éreztem először. Kikapcsoltam a tévét és felmentem a szobába onnan pedig a fürdőbe mentem mivel hallottam, hogy megjött Szabi.
-Haza jöttem!-kiabállta Szabi. Már a hangjától is össze rezzentem.
-Sel. Itt vagy?-hallottam már a folyosóról a hangját. Majd a szobába jött.
-Hahoo.-jött a fürdő fele majd bejött és meglátott bent.
-Hát itt vagy.-ölelt meg hátulról. A tükörből a szemembe nézett és szerintem észre vette rajtam az akarást. De nem mutattam ki mert nem akartam elsietni semmit sem.
-Este megyünk egy kis party féleségre.-mondta nekem Szabi.
-Rendben.-mondtam majd felé fordultam.
-Megyek eszek.-mondta Szabi majd megpuszilt és lement. Én leültem a szobában az ágyra. Pár perc múlva lementem a nappaliba de nem mentem be tejlesen mert megálltam az ajtónál és csak néztem Szabit. A kanapén ült és a kezében nézett valamit de nem láttam, hogy mi volt az.
-Baj van?-kérdeztem tőle mire ő ijedten rám nézett majd eldugta azt a valamit.
-Öhm nincs.-válaszolta.
-Valamit titkolsz látom rajtad.-ültem le mellé.
-Hát muszáj vagyok elmondani.-mondta sóhajtva.
-Mit?-kérdeztem egy kicsit félve.
-Az van, hogy haza fele jövet találkozta Barbival és egy kicsit beszélgettem vele és nem számítottam rá meg nem is akartam de egyszer csak.....megcsókolt.-bökte ki a  végét.
-Hogy mi?-álltam fel.
-Én nem akartam.-nézett végig engem.
-Mégis engedted neki.-akadtam ki.
-Sajnálom.-mondta lehajtott fejjel.
-Hát gratulálok. Hogy tehetted ezt?-néztem rá dühösen.
-...-nem mondott semmit sem csak a földett nézte.
-Hát jó. Szóval neked ő tetszik. Legyél vele.-mondtam majd sírva felvettem a kabátomat meg a cipőt és kirohantam a házból. Szakadt az eső de nem érdekel.
-Sel várj.-kiabállt utánam Szabi a ház ajtajából. Én csak rohantam tovább. A szakadó esőben nem látszott ahogy sirok. Egy barátnőmhöz futottam. Becsengettem majd pár perc múlva ajtót nyitott Eleanor anyukája.
-Sel gyere be gyorsan meg ne fáz nekem.-mondta majd behúzott.
-Bocsánat, hogy zavarok de Eleanor itthon van?-néztem rá kisírt szemekkel.
-Igen fent van a szobában. Menj fel hozzá nyugodtan.-mondta kedvesen. Megköszöntem majd felmentem hozzá. Bekopogtam az ajtaján mivel nem akartam berontani mert éppen telefonált.
-Gyere.-mondta El. Benyitottam majd megdöbbenve és aggódva nézett rám majd felpattant és hozzám jött de közben még telefonált.
-Lou szerelmem most lerakom ha nem baj mert Sel itt van kisírt szemekkel és tiszta vizesen. Én is szeretlek szia majd beszélünk.-mondta a telefonba majd lerakta.
-Sel mitörtént?-ült le mellém. Én mindent elmeséltem neki.
-Istenem szegénykém.-mondta együttérzően.
-Ne haragudj ha zavarlak téged.-néztem rá.
-Nem zavarsz. Gyere adok  neked ruhát meg egy törölközőt.-mondta kedvesen. Egyszer csak Olivér írt rám.
Eleanor adott egy száraz ruhát meg egy törölközőt. Megfürödtem majd átöltöztem. Megengedték, hogy náluk legyek egy darabig. El szobájában 2 ágy volt így ott aludtam vele de külön ágyban.
*1 hónap elteltével*
Szabi végig keresett de nem vettem fel egyszer sem. Jó idő volt így Eleanor kiráncigált a szobájából. Sétáltunk és bementünk egy boltba. Bár nem volt jó ötlet.
-Nézd ott van Szabi.-mondta Eleanor.
-Igen látom.-mondtam neki. Nem vett észre mert a kasszában csinált valamit. Ahogy láttam valamilyen forgatás volt.
A kasszához mentünk de még mindig nem nézett fel.
-Jó napot mit adhatok?-kérdezte majd felnézett. Meglepődve nézett engem. Még mindig haragudtam rá ezért nem néztem fel rá.
-Bocsi El nekem ez nem megy.-mondtam majd sarkon fordultam és kimentem a boltból.
-Sel várj.-kiabállt utánam de nem akartam megvárni.
-Kèrlek.-hallottam, hogy utánam fut majd a hátamhoz èrve elkapta a kezemet ès nem engedte, hogy tovább menjek.
-Mit akarsz?-kèrdeztem tőle.
-Kèrlek ne haragudj rám. Èn nem szeretem őt hanem csakis tèged. Te vagy a mindenem.-mondta Szabi könnyezve.
-Szabi megígérted, hogy nem fogsz vele foglalkozni. De te mit csinálsz? Leállsz vele beszélgetni ès hagyod, hogy megcsókoljon.-mondtam neki mérgesen.
-Igen bevallom, hogy hibáztam. Nem kellett volna ezt tennem igazad van. De nagyon megbántam ezt. Sajnálom. Kérlek bocsáss meg nekem.-könyörgött nekem Szabi.
-Tudod, hogy hányan eljátszották ezt velem? Nem akarok több ilyet Szabi. Sokan átvertek és kihasználtak és nem kérek több ilyen bántást.-mondtam neki könnyesen.
-Figyelj igen hibáztam de én többet nem tenném meg ezt csak adj még 1 esélyt.-mondta Szabi és láttam, hogy kigördült pár könnycsepp. Megsajnáltam és imádom is így meg kell neki bocsátanom.
-Jól van egy feltétellel bocsátok meg.-néztem végig őt.
-Mond betartom.-mondta és remény csillant fel a szemében.
-Nem foglalkozhatsz Barbival. Nem akarok semmit sem megtiltani de ezt nem szeretném.-mondtam neki.
-Nem tiltod meg és ezt betartom megígérem neked. Akkor megbocsátasz nekem?-mondta majd kérdezte tőlem.
-Igen.-mondtam sóhajtva.
-Köszönöm köszönöm köszönöm.-ölelt magához Szabi.
-De nehogy azt hidd, hogy megbocsátottam teljesen. De most mennem kell. Majd beszélünk-mondtam neki.
-Jól van. De ugye haza jössz?-nézett végig a szemembe.
-Majd meglátom.-mondtam neki majd megfordultam és elmentem tőle.
-Az egyik felem boldog és örül, hogy "kibékültem" vele de a másik azt mondja, hogy talán nem kellett volna ezt megtennem. Mert ha egyszer ezt megcsinálta akkor lehet, hogy többször is megteszi. De talán ha oda figyelek és nem hagyom magam akkor nem lesz ilyen és ha mégis akkor hamar észre veszem. De nem akarok megint át menni azokon a dolgokon amiken a múltban már átestem. Nagyon félek ettől, hogy csak kihasznál vagy esetleg valami rosszabb lesz és megint minden éjszakát át sirok. És éppen ezért kerültem régen kórházba. Nem aludtam, nem ettem és alig ittam és elájultam. De erről Szabi nem tudd és azt akarom, hogy ez így legyen egy darabig.-gondoltam magamban. A sírás is elkapott amikor ezekre gondoltam. És észre sem vettem, hogy Bence meg Olivér jön velem szemben.
-Szia Sel.-köszöntek nekem.
-Sziasztok.-töröltem le a kigördült könnycseppeket.
-Mi a baj?-kérdezte tőlem Olivér.
-Nincs semmi.-mondtam és éreztem, hogy mindjárt elkezdek zokogni így inkább bocsánatott kértem tőlük és mentem tovább. Vissza mentem Eleanorhoz. Pont otthon volt így tudtam vele beszélni. Mindent elmondtam neki ami ma történt.
-Szerintem Szabi tényleg szeret téged.-mondta Sel.
-Nem tudom El. Félek nagyon jól tudod.-mondtam neki és a földet néztem.
-Tudom. De nem olyan Szabi.-mondta Eleanor.
-Azt akarja, hogy vissza menjek hozzá.-mondtam sóhajtva.
-Látod téged szeret. Ha nem szeretne akkor nem akarná ezt-mondta Eleanor.
-Talán. De azért nem bízok meg benne annyira.-mondtam sóhajtva.
-Elhiszem.-mondta együtt érzően.
-Most nem tudom, hogy mit csináljak.-mondtam majd felálltam és fel-alá kezdtem el járkálni.
-Nyugi.-mondta El majd kiment a telefonjával együtt. Én leültem az ágyra és csak gondolkoztam de nem jutottam semmire sem. Pár perc múlva csengettek utána az ajtón kopogott valaki.
-Gyere.-mondtam az illetőnek. Az ajtó fele néztem és láttam, hogy Szabi jött be.
-Szia.-köszönt nekem majd bezárta az ajtót.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem tőle majd felálltam és a falnak támaszkodtam.
-Eleanor hivott fel és mondta, hogy jöjjek ide.-mondta majd lassan elkezdett felém közeledni.
-Hm jól van.-mondtam.
-Kèrlek gyere haza velem. Nagyon hiányzol ès olyan üres az a ház nèlküled.-állt meg mellettem.
-Gondolhattál volna erre mielőtt az megtörtènt volna.-mondtam könnyezve.
-Igen tudom. De tènyleg nagyon sajnálom Sel.-fogta meg a kezemet amit èn egyből elhúztam onnan.
-Jah csak tudod elmondtam neked mindent a multamból. Mèg olyat is amit más nem tudd csakis èn tudtam ès most már te is. Most, hogy ez megtörtènt szerinted mit higgyek? Fèlek nagyon attól, hogy esetleg elmondod valakinek ès az pedig tovább adja ès így tovább. Lehet, hogy te nem vagy olyan de eddig nagyon bíztam benned ès most vesztettèl a bizalmamból egy kicsit. Azt is tudom, hogy továbbra is kedves leszel Barbikához. De már nem számít. Te èleted. Te választod ki azt akit szeretsz. Ha Barbit szereted akkor engem felejts el de ha engem szeretel akkor őt kell elfelejtened ès nem foglalkozhatsz vele. A te döntèsed.-mondtam Szabinak majd felálltam ès kimentem a szobából a nappaliba. Szabi pár perc múlva jött le majd elköszönt ès kiment.
-Na mizu?-ült le mellèm El meg az anyukája.
-Semmi.-mondtam könnyezve.
-Látjuk.-mondta az anyukája.
-Csak fèlek.-mondtam ès kigördült pár könnycsepp.
-Na nyugodj meg.-ölelt magához El.
-Ha szeretnètek akkor elmegyek. Nem akarok a terhetekre lenni.-mondtam nekik.
-Jaj Sel fejezd be. Nem vagy a terhünkre nyugi.-mondták.
*Szabi szemszöge*
Eleanor felhívott, hogy menjek el hozzájuk mivel ott volt náluk Sel. Persze én egyből elmentem oda.
-Szia.-köszönt nekem Eleanor.
-Szia.-köszöntem vissza majd bementem.
-Gyere velem.-mondta majd elindult az emeletre én pedig követtem őt.
-Itt van bent. Beszéld meg vele a dolgokat.-mondta suttogva nekem majd lement.  Én bekopogtam.
-Gyere.-mondta Sel.
-Szia.-köszöntem neki majd bezártam az ajtót.
-Te mit keresel itt?-kérdezte tőlem majd felállt és a falnak támaszkodott.
-Eleanor hivott fel és mondta, hogy jöjjek ide.-mondtam majd lassan elkezdtem felé közeledni.
-Hm jól van.-mondta.
-Kèrlek gyere haza velem. Nagyon hiányzol ès olyan üres az a ház nèlküled.-álltam meg mellette.
-Gondolhattál volna erre mielőtt az megtörtènt volna.-mondta könnyezve.
-Igen tudom. De tènyleg nagyon sajnálom Sel.-fogtam meg a kezétt amit èn egyből elhúzott onnan.
-Jah csak tudod elmondtam neked mindent a multamból. Mèg olyat is amit más nem tudd csakis èn tudtam ès most már te is. Most, hogy ez megtörtènt szerinted mit higgyek? Fèlek nagyon attól, hogy esetleg elmondod valakinek ès az pedig tovább adja ès így tovább. Lehet, hogy te nem vagy olyan de eddig nagyon bíztam benned ès most vesztettèl a bizalmamból egy kicsit. Azt is tudom, hogy továbbra is kedves leszel Barbikához. De már nem számít. Te èleted. Te választod ki az akit szeretsz. Ha Barbit szereted akkor engem felejts el de ha engem szeretel akkor őt kell elfelejtened ès nem foglalkozhatsz vele. A te döntèsed.-mondta  majd felállt ès kiment a szobából. Én is pár perc múlva mentem le majd elköszöntem ès kimentem. Beültem a kocsiba és csak gondolkoztam majd elkezdtem sírni.
-Hogy lehetek ilyen hülye. Miért hagytam neki az isten szerelmére. Nem akarom elveszíteni és valahogy jóvá kell ezt tennem. De az biztos, hogy nem fogok Barbival beszélni se találkozni.-gondoltam magamba. A telefonom jelzett, hogy jött egy üzenet messengeren. Megnéztem, hogy kiírt és Olivér volt. Elkezdtem vele beszélgetni.

-Most már csak őket kell megvárnom. Remélem, hogy így már sikerülni fog.-gondoltam magamba. Eltelt a két perc és már meg is jöttek. Kiszálltam a kocsimból majd lezártam.
-Na menjünk be?-kérdezte Oli tőlem.
-Nem irok Eleanornak, hogy küldje ki.-mondtam majd elővettem a telefonomat és írtam neki. Oli meg Alex a kocsimnak dőltek és vártak. El válaszolt és kiküldi Selt. Én fel-alá járkáltam meg idegeskedtem. Pár perc múlva kinyílt az ajtó és ő volt az. Meglepődötten de mégis rossz kedvűen közeledett lassan felénk.
-Szia Sel.-köszönt neki a két haverom. Idegességemben már izzadt a tenyerem. Félek, hogy nem fogom tudni rávenni arra, hogy vissza jöjjön hozzám.
*Az én szemszögem*
El rá vett arra, hogy menjek ki a ház elé mert valaki beszélni akar velem. De sejtettem, hogy ki és be is igazolódott amikor kimentem és ott láttam a kocsijánál Olivérrel meg Alex-szel. Lassan és szomorúan azért oda mentem hozzájuk.
-Szia Sel.-köszöntek nekem.
-Sziasztok.-köszöntem vissza.
-Figyelj beszélni szeretnénk veled.-mondta Olivér.
-Miről?-kérdeztem tőle.
-Rólunk.-válaszolta Szabi.
-Ès mit?-kèrdeztem tőlük.
-Figyelj mutatok neked egy videót.-mondta Olivèr majd eljött a kocsitól ès megállt mellettem. Kikereste a telefonján  majd megmutatta nekem. Egy felvètel volt amin Olivèr, Szabi ès a kis Barbika is látszik egyszóval valaki más vette fel. Szabi tènyleg kiosztotta Barbit elèg rendesen. Szóval igazat mondott Olivèr is. A felvètel vègèn Szabira nèztem aki könnyes szemmekkel nèzett engem.
-Igazuk volt. Láttam, hogy Szabi ellökte Barbit. Így már haza megyek vele.-gondoltam magamba.
-Oli tudsz jönni egy kicsit velem?-nèztem a haverjára.
-Persze.-mondta majd bementünk a házba.
-Mi a baj?-kèrdezte Eleanor .
-Haza költözök ès a cuccomèrt jöttem.-válaszoltam a kèrdèsère. El boldog volt, hogy mert látta rajtam hogy nem haragszok annyira Szabira. Segítettek lehozni a cuccomat a nappaliba.
-Nagyon szèpen köszönöm, hogy itt lehettem ès sajnálom, hogy zavartalak titeket. De ha bármiben tudok segíteni akkor szóljatok nyugodtan. Ès meg fogom valahogy hálál ezt.-öleltem meg Eleanor anyukáját majd utána őz is.
-Nem kell meghálálnod ès ez csak termèszetes èa örülünk, hogy boldog vagy.-mondták kedvesen. Elköszöntünk tőlük majd kimentünk. Szabi szeme felcsillant amikor látta a cuccomat. Olkvèr berakta a kocsiba a cuccom majd Szabi mellè állt.
-Mehetümk haver.-mondta Oli mosolyogva.
-Vissza jössz?-kèrdezte tőlem Szabi amikor megálltam a kocsi mellett ès előtte.
-Igen.-válaszoltam. Szabi mosolyogva hozzám jött najd magához szorított szorosan.
-Nagyon szeretlek  kicsim.-mondta Szabi.
-Èn is tèged.-mondtam majd èn is megöleltem őt.
-Na menjünk.-mondta Alex. Elengedtük egymást majd beültünk a kocsikba ès haza mentünk. Oli meg Alex átjöttek beszèlgetni egy kicsit. A fiúk lent ültek a nappaliban èn pedig a ruháimat pakoltam kifele. Jó illat csapta meg az orromat ami pont lentről jött. A hasam egyből jelzett, hogy ennem kéne. Lassan elindultam le a konyha fele ahol a három fiú tartózkodott. Hallottam, hogy beszélgettek ezért csak a konyha ajtóban álltam meg. Nem vettek észre és tovább folytatták a beszélgetést.
-Örülök, hogy kibékültetek.-mondta Olivér.
-Hát én még én. Nagyon hiányzott nekem. És ez furcsa is mivel ennyire még sosem hiányzott nekem senki sem. Örülök, hogy aznap a kávézóban oda mentem hozzá és leszólítottam.-mondta Szabi azzal az édes mosolyával.
-Hát igen. Ez a szerelem.-mondta Oli is mosolyogva.
-Szerencsés srác vagy haver.-mondta Alex.
-Tudom. Sel gyönyörű nő. Sosem akarom elveszíteni.-mondta Szabi. Végig mosolyogva hallgattam amit beszélgettek. Közben Szabi is kész lett a vacsorával.
-Megyek szólók neki.-mondta majd elindult de nem kellett felmennie az emeletre mivel meglátott az ajtóban engem.
-Mióta állsz itt?-kérdezte tőlem meglepődve.
-Lassan 10 perce.-válaszoltam a kérdésére mosolyogva.
-És mindent hallottál?-kérdezte Olivér.
-Igen és aranyosak vagytok. Főleg te Szabi.-mondtam majd beljebb mentem.
-Szeretlek kicsim.-ölelt magához szorosan amit én viszonoztam is. Jó illatta megcsapta az orromat és még jobban hozá bújtam. Kedvencem ez a parfüm.
-Szeretlek.-mondtam én is majd felnéztem rá mire ő megcsókolt.
-De cukik vagytok.-mondta Olivér. Elváltunk egymástól majd leültünk a helyünkre utánna elkezdtünk vacsorázni. Kajálás közben sokat beszélgettünk. Pár perc múlva megkajáltunk és én pedig össze szedtem a tányért majd elkezdtem mosogatni. Oli és Alex elköszöntek majd el is mentek.
-Kérdezhetek valamit?-nézett rám Szabi.
-Igen.-válaszoltam.
-Komolyan megbocsátottál nekem?-nézett végig a szemembe.
-Igen de azért nem fogom elfelejteni.-mondtam neki szomorúan.
-Tudom.-mondta Szabi. Pár percig gondolkozott majd felállt és felém nyújtotta a kezét.
-Mit szeretnél?kérdeztem tőle és felnéztem rá.
-Csak gyere velem.-mondta és végig a szemembe nézett.
-Hova?-kérdeztem.
-A szobába. Szeretnék valamit csinálni.-mondta Szabi. Értetkenül néztem rá de azért megfogtam a kezét majd a segítségével felálltam és lassan elindultunk a szobájába. Az említett helységbe beérve megálltam a szoba közepén míg Szabi bezárta az ajtót majd az ablakhoz ment és egy kis sötétséget csinált úgy, hogy leengedte a redőnyt.
-Szabi mire készülsz?-kérdeztem tőle. Lassan hozzám jött majd a derekamnál fogva magához húzott óvatosan. A szemembe nézett utána az ajkamra majd újból a szemembe ezzel megőrjítve engem. Elkezdett a számhoz közeledni majd megcsókolt.


Szabyest új klipje

Sziasztok. Vasárnap este 8-kor Szabi kirakta az új klipjét. Aki még nem látta az most itt megnézheti majd aki látta az meg írja le a véleményét. Nekem tetszik.

 

Klipp:

 

https://www.youtube.com/watch?v=VQEj73HmPmI

9. rész

 

Kerti parti!

-Igen komolyan. Szerinted amikor lovagoltam a farmon és megláttam, hogy Barbi megölel téged akkor miért vágtattam ki az erdőbe? Miért rohantam el mindig amikor láttam, hogy ölelget téged? Pont azért mert szeretlek. De nem tudtam, hogy mit érzel iránta és azért nem álltam közétek meg nem is vagyok olyan. Te döntöd el, hogy kit szeretsz és, hogy kivel akarsz lenni nem pedig én.-mondtam el neki az igazat.
-Sejtettem, hogy ez van a háttérben. És örülök, hogy nem vagy olyan. Észre vettem rajtad, hogy nem a pénzre meg a hírnévre mész. Nem Szabyest szereted hanem Szabo Szabolcs Achille-t. Engem szeretsz és nem a híres srácot.-mondta Szabi.
-Persze, hogy nem. Na jó a híres énedet is imádom mert jól áll neked ha a szinpadon vagy. De persze akkor sem a pénz meg a hírnév miatt lennék veled erről szó sincs.-mondtam neki. Szabi mosolyogva elkezdett felém közeledni majd az ajkunk összeért. Majd pár perc múlva elváltunk egymástól.
-Imádlak Sel.-puszilt meg.
-Én is téged.-mondtam neki mosolyogva.
-Kérdezhetek valamit?-nézett végig a szemembe.
-Igen.-válaszoltam és csak őt figyeltem.
-Leszel a barátnőm?-tette fel a kérdést.
*************
Szóhoz sem tudtam jutni. Szabi csak nézett kíváncsian és várta a válaszomat.
-Igen leszek a barátnőd.-mondtam neki mosolyogva.
-Szeretlek.-ölelt magához szorosan.
-Én is szeretlek téged.-öleltem vissza.
-Szabi gyere.-kiabállt fel Bence.
-Megyek.-kiabált vissza le a haverjának. Megpuszilt majd felállt és lement. Én csak néztem utána majd pár perc múlva én is lementem. A lépcső alján voltam amikor Szabi a konyhába sietett. Én is bementem és láttam, hogy az italokat szedi össze és rakja fel az asztalra.
-Segítsek?-kérdeztem tőle.
-Igen köszi.-mosolygot rám édesen. Megfogtam 3 üveg kólát majd Szabi is és kimentünk az udvarra majd egy asztalra tettük azokat.
-Köszönöm kicsim.-puszilt meg mosolyogva.
-Szivesen.-mondtam neki mosolyogva. Pár perc múlva megcsörrent a telefonja. Nem tudom, hogy ki volt az mert csak egy számot írt ki de felvette.
-Hallo.-szólt a telefonba.
-...!
-Igen én vagyok az.-mondta.
-...!
-Hát nem tudom. Még gondolkozok ezen meg ezt valakivel meg kell beszélnem.-nézett rám.
-...!
-Viszlát.-köszönt el majd lerakta.
-Ki volt az?-kérdeztem tőle.
-Beszélnem kell veled.-mondta sóhajtva.
-Öhm jól van.-mondtam félve.
-Menjünk a szobába.-mondta és elindult én meg követtem őt. A szobába érve bezárta a ajtót majd leült az ágyra én pedig mellé ültem.
-Mond.-néztem őt végig.
-Az van, hogy a Középsuli.hu-tól hívtak hogy szerepeljek én is benne.-nézett a szemembe.
-És ott lesz Barbi is?-kérdeztem tőle.
-Igen.-válaszolta.
-Örülök neki.-hajtottam le a fejemet szomorúan.
-Ha nem szeretnéd akkor nem fogadom el.-fogta meg a kezemet.
-Én ebbe nem szólók bele Szabi. Ha elszeretnéd fogadni akkor fogad el.-néztem megint a szemébe.
-El jössz majd te is a forgatásra.-puszilt meg.
-Mikor lesz?-kérdeztem tőle.
-Pénteken.-válaszolta.
-Jól van.-mondtam sóhajtva. Megint megcsörrent a telefonja.
-Hallo! Igen elfogadom! De lenne egy feltételem! Szeretném ha a barátnőm is ott lehetne a forgatáson majd! Rendben! Szuper köszönöm! Viszlát.-rakta le a telefont.
-Ki volt az?-kérdeztem tőle.
-A rendező. Te is ott lehetsz a forgatáson.-momdta egy kis mosollyal az arcán.
-Rendben köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Ki az?-kérdezte tőlem.
-A drága kis Barbika.-mondtam szipogva.
-Mi? Mit írt?-kérdezte tőlem.
-Örülök, hogy jól elvoltatok.-mondtam mérgesen és megbántva.
-Mi?-nézett rám. Oda adtam neki a telefonomat és végig olvasta a beszélgetést és a képet is megnézte.
-Szóval ezt csinálja. Ezt nem néztem ki belőle.-mondta Szabi és látszott rajta, hogy kezd mérges lenni.
-Ilyeneket ír és küld.-mondtam neki szomorúan.
-Leállítom én nyugi.-mondta és elővette a telefonját majd valakit hivott. Kiment így nem hallottam semmit sem.
-Miért nem tudsz békén hagyni Barbi?-hallottam meg Szabi hangját a folyosoról.
-...!
-De nem érdekelsz érsd már meg.-veszekedett vele továbbra is.
-...!
-Igen őt szeretem és kész. Hagyd őt is meg engem is békén.-mondta idegesen.
-...!
-Ne keress engem soha többet. Szia.-mondta a telefonba majd gondolom lerakta.
-Haver mi történt?-kérdezte Bence tőle.
-Barbi zaklatta Selt és le kellett állítanom. Küldözgette a képeket amiket még anno csináltunk és azt írta mindig, hogy azok mostaniak. Sel megmutatta a beszélgetést és már sírt is.-mesélte el neki Szabi.
-Az igen. És én még azt hittem, hogy rendes lány.-döbbent le a haverja is.
-Hát én is. De már nem érdekel. Nem fogom keresni és mondtam neki, hogy ő se keressen és remélem, hogy nem is fog. Bár eléggé kiakadt.-mondta neki.
-Szard le az ilyennel nem érdemes foglalkozni.-mondta Bence.
-Jó csak olyan rossz szomorúnak látni Selt.-mondta sóhajtva.
-Elhiszem. Lehetne egy kérdésem.
-Persze mond.
-Ti most együtt vagytok?-tette fel a kérdést.
-Hát azaz igazság, hogy igen.-válaszolta a kérdésére.
-Na gratulálok nektek.-hallottam, hogy pacsiztak egyett.
-Köszi. Sokkal többet ér nekem meg sokkal fontosabb mint Barbi. Mindent megteszek, hogy Sel boldog legyen. Szeretem őt nagyon.-mondta Szabi. Ezt meghallva muszáj volt mosolyognom. Jó volt ezt hallani.
-Szuper. Jól döntöttél hidd el. Ő tényleg rendes lánynak tűnik. Kis félénk de ez a jó. Na majd gyertek ki és megünnepeljük.-mondta Bence.
-Jól van nemsokára megyünk.-mondta Szabi majd vissza jött a szobába. Vissza leült mellém majd magához ölelt.
-Nyugodj meg.-suttogta édesen.
-Kivel beszéltél?-kérdeztem tőle szipogva.
-Barbival de csak leállítottam és megmondtam neki, hogy kopjon le.-simogatta a kezemet.
-És mi lesz így a forgatással?-kérdeztem tőle majd ránéztem.
-Na igen. Próbáltam vissza mondani de nem lehet.-mondta és ő is a szemembe nézett.
-Jól van nem baj.-mondtam még mindig szomorúan. Szabi megfogta az állam és óvatosan felemelte a fejemet így már egymás szemébe tudtunk nézni majd lassan elkezdett közeledni majd pár perc múlva az ajkunk összeért. Gyengéden de mégis szenvedélyesen csókolt engem ami most jól esett. Nyitva volt a szobában az ablak így mindent lehetett hallani. Pár perc múlv Bence törte meg a csókunkat azzal, hogy elkezdett befele kiabálni.
-Haver jösztök?-kérdezte tőlünk kiabálva az udvarról.
-Igen megyünk.-kiabállt vissza.
-Menjünk.-mondtam hallkan.
-Szeretlek.-csókolt meg majd utána a szemembe nézett.
-Én is szeretlek téged.-mondtam mosolyogva majd felálltunk. Lassan mentünk lefele. Szabi a derekamat átölelve jött mellettem.
-Na végre. Kéne segíteni.-mondta vigyorogva Bence.
-Megyek már.-mondta Szabi is vigyorogva majd hozzám fordult.
-Menj ülj le Bence barátnője mellé.-mondta majd megpuszilt.  Utána Szabi Bencéhez ment grillezni én meg leültem Bence barátnője mellé.
-Szia te Szabi barátnője vagy?-kérdezte tőlem mosolyogva és kedvesen.
-Szia igen. Te meg Bence barátnője vagy?-mondtam majd kérdeztem tőle én is kedvesen.
-Igen. Mi a neved?
-Selena. És a tiéd?
-Körcsönyei Polla.-fogtunk kezet.
-Örülök, hogy meg ismerhetlek.-mondtam mosolyogva.
-Én is örülök.-mondta ő is mosolyogva. Sokat beszélgettünk és jobban megismertük egymást. Aranyos lány nagyon. Jól elvoltunk. A fiúkhoz néztünk és láttuk, hogy végeztek majd felénk jöttek.
-Minden oké?-ültek le hozzánk.
-Persze.-mondtuk mosolyogva.
-Na ennek örülök.-puszilt meg Szabi.
-Készen vagytok szivem?-kérdezte Polla a barátjától.
-Igen csak hagy hüljön.-mondta neki Bence. Sokat beszélgettünk majd mentünk enni.
-Na hogy ízlik?-kérdezte Bence tőllünk.
-Isteni.-válaszolta Polla.
-Neked is ízlik?-kérdezte tőlem Szabi.
-Igen nagyon finom lett.-válaszoltam mosolyogva. Megettük majd bevittük a cuccokat és én pedig neki álltam mosogatni.
*Péntek*
Eljött a forgatás napja. Nagyon nem örültem neki de mivel még csak pár napja jöttem össze Szabival így nem tilthatok meg neki semmit sem de viszont ezután sem fogok tiltani semmit sem mert nem vagyok olyan. A forgatás helyszínén voltunk ami egy iskola volt. Leültem egy sarokba és onnan néztem végig mindent. Szabi a rendezővel nagyon sokat beszélt. A szünetekben nagyon jól érezték magukat  a szereplők és még Szabi is Barbival.
Az igazat megvallva nem nagyon tetszik nekem ez az egész de nem csináltam semmit sem. Viszont valamilyen furcsa érzésem támadt....még hozzá az, hogy féltékeny vagyok.
-Megbeszélés.-mondta a rendező. Majd mondta pár ember nevét köztük a Szabiét is. A rendezőhöz mentek.
A forgatás végén Szabi hozzám jött.
-Gyere menjünk haza.-mondta mosolyogva. Felálltam a helyemről majd vele együtt kimentünk a kocsijához. Beültünk majd beindította a kocsit és elindultunk haza.
-Valami baj van?-kérdezte tőlem Szabi.
-Nem nincs.-válaszoltam a kérdésére.
-Biztos?-kérdezte amikor beállt a garázsba.
-Igen.-válaszoltam. Kiszálltunk a kocsiból majd becsukta a garázst utána a házba mentünk. Az órára néztem és láttam, hogy már 18:00 van. Szabi a konyhába ment én meg felmentem a fürdőbe és lezuhanyoztam majd felvettem a pizsomámat.
Ez a pizsomám:

Én is a konyhába mentem majd ettem utána elmosogattam magam után.
-Kicsim mi a baj?-állt meg mellettem Szabi és csak engem nézett.
-Nincs semmi.-válaszoltam a kérdésére.
-De látom rajtad.-simított végig a hátamon.
-Csak ez a mai forgatás.-fordultam vele szembe.
-Mi van vele?-kérdezte tőlem.
-Olyan jól érezted magad Barbival. És te nem láttad de mindig olyan csúnyán nézett rám és sugárott a szeméből a gyülölet meg az, hogy el fog venni tőlem. Nagyon félek ettől Szabi. Nem akarlak elveszíteni.-mondta és éreztem, hogy pár könnycsepp kigördült végig az arcomon amit Szabi törölt le.
-Jaj kicsim. Ne foglalkozz vele és nem fogsz elveszíteni ezt megígérem. Téged imádlak és nem mást.-ölelt magához.
-Mit fogok én csinálni akkor ha mégis elveszítelek?-kérdeztem tőle és pityeregve hozzá bújtam.
-Semmit mert nem fogsz. Nyugodj meg.-simogatta a hátamat. Pár perc múlva megnyugodtam és a szobánkba mentünk. Csak feküdtem az ágyban és néztem a plafont. Nem tudtam aludni a melegtől így csak forgolódtam. Kis idő múlva az órára néztem ami 00:10-et mutatott. Unalmamba felültem. Hallottam, hogy valaki kijött a szobából majd megállt az ajtóm előtt és bekopogott.
-Sel alszol?-kérdezte suttogva Szabi.
-Nem gyere.-mondtam egy kicsit hangosabban, hogy meghallja. Sikerült is mert benyitott.
-Nem tudsz aludni?-kérdezte tőlem.
-Hát nem.-mondtam sóhajtva.
-Gyere igyunk valamit.-mondta nekem mosolyogva.
-Rendben.-mondtam én is mosolyogva majd kiszálltam az ágyból és Szabival együtt a konyhába mentünk. Meleg teát ittunk majd még egy kicsit beszélgettünk utána mentünk aludni.
*Másnap*
Már 8 óra óta fent vagyok. Szabi és Bence elmentek bevásárolni én meg gépeztem addig. Felnéztem youtubera és láttam, hogy a Középsuli.hu kirakta az új részt. Rá mentem és elkezdtem nézni.
Ha nem tudod megnézni akkor itt a link:
https://www.youtube.com/watch?v=-QA3eXaHyB4&t=95s
Hát ez szuper. A vége a legjobb amikor kiderül, hogy Bende meg csalta Barbit. Csak az a baj, hogy ez nem igaz. És nagyon jól tudom, hogy Szabira hajt. Ezen gondolkoztam majd csak a kocsi hangjára lettem figyelmes. Levittem az ablakot majd bekapcsoltam a tévét és azt kezdtem el nézni.
-Szia kicsim.-jött hozzám Szabi és egy édes mosolygós puszival köszönt nekem.
-Szia macim.-köszöntem neki én is mosolyogva. Olival a konyhába mentek és elkezdtek kipakolni.
-Sel gyere.-szólt nekem Olivér.
-Megyek.-mondtam majd felálltam és a konyhába mentem.
-Te szereted a jegeskávét?-kérdezte tőlem Szabi.
-Igen. Miért?-néztem rá.
-Hát éppenséggel vettünk neked csak azért.-mondta Oli.
-Ha kapok egy csókot akkor adok neked.-mondta Szabi vigyorogva. Mosolyogva hozzá mentem majd félénken közel hajoltam hozzá és megcsókoltam amit ő egyből viszonzott is.
-Köszönöm szépen.-puszilt szájon majd a táskából elővett egy kis jegeskávét.
-Nyámiiiii. Köszönöm.-köszöntem meg majd el vettem tőle.
-Nagyon szivesen.-mosolyogtak a fiúk rám. Leültem a konyhában majd elkezdtem kortyonként inni. A fiúk kipakoltak majd ők is leültek.
-Kérsz?-kérdeztem tőle kedvesen.
-Nem kérek kicsim köszönöm.-mondta ő is kedvesen majd elkezdtek beszélgetni.
-Szerintem többször fogunk ilyet venni.-mondta Oli mosolyogva.
-Imádom.-mondtam én is mosolyogva.
-Látjuk.-mondták kuncogva. Tévéztünk és nagyon jó filmet néztünk.
*2 hónap múlva*
Szabival még mindig együtt vagyunk hála istennek. Sok koncertjén voltam mivel vitt magával és a rajongók kezdenek elfogadni engem. Az eleje nagyon nehéz volt  mert mindenki zaklatott meg csúnyákat írtak és mondtak rám amik nagyon rosszul estek. Szabi és a haverjai mindig mellettem voltak és kiálltak mellettem ha kellett és ez nagyon jól esett. Egyre jobban kezdtem bízni bennük főleg Szabiba. És Olivérnek köszönhetem azt, hogy össze jöttem vele és, hogy meghallgatott az elején.
-Kicsim megjöttünk.-kiabállt fel a szobába. Mosolyogva lesiettem és hozzá érve megöleltem.
-Milyen volt?-kérdeztem tőle mosolyogva.
-Áh nagyon jó volt. Rengetegen voltak. De kár, hogy nem jöttél velünk.-ölelt vissza majd adott egy puszit.
-Tudom.-mondtam neki kicsit szomorúan.
-Jobban vagy?-kérdezte tőlem.
-Igen.-válaszoltam mosolyogva.
-Nekem csak ez számít, hogy semmi bajod ne legyen.-puszilt meg megint majd leült a nappaliban én pedig mellé ültem.
-Pihenj egy kicsit.-mondtam neki és hozzá bújtam ő pedig magához ölelt.
-Az lesz.-mondta ásítva. Felültem rendesen ő pedig ásítva felállt és a szobájába ment lefeküdni egy kicsit.
*1 óra múlva*
Kicsit unatkoztam de hagytam, hogy pihenhessen Szabi. Én addig tévét néztem. Kis idő múlva Szabi jött le. Nem láttam rajta, hogy álmos lenne így gondoltam aludt is. A konyhába ment.
-Sel.-szólt nekem Szabi. Felálltam és a konyhába mentem én is majd leültem az asztalhoz.
-Tessék.-néztem rá végig.
-Kérsz kávét?-kérdezte tőlem mosolyogva.
-Igen kérek.-válaszoltam a kérdésére. Meg csinálta a kávét majd megittuk és a nappaliba ültünk és néztük a tévét. Szabi közben telefonozott is én meg unatkoztam egy kicsit.
-Nem megyünk valahova?-kérdezte tőlem Szabi.
-Hova?-néztem rá.
-Nem tudom. Beülhetnénk valahova.-válaszolta majd rám nézett.
-Rendben akkor megyek átöltözök.-mondtam neki majd felálltam és a szobába mentem. Valami kényelmes kis ruhát néztem és felvettem.
Lementem majd Szabival együtt kimentem és beültünk a kocsijába majd beindította és elindultunk.
-Hova üljünk be?-kérdezte tőlem Szabi.
-Hát a kávézóba. Ès ehetnénk is valamit.-válaszoltam a kérdésére.
-Rendben.-mondta mosolyogva. Megérkeztünk a kávézóhoz majd leállította a kocsit és kiszálltunk.
Bementünk majd felmentünk és ott ültünk le a sarokba. Egy pincér jött hozzánk mi meg rendeltünk. Jól elbeszélgettünk Szabival.
-Öhm este megyek át az egyik haveromhoz mert medencés bulit csinál és meghivott.-mondta Szabi.
-Jól van menj csak.-mondtam neki. Tudja, hogy nem tiltok meg semmit sem de azért féltem őt. Kihozták a rendelésünket majd elfogyasztottunk mindent beszélgetés közben majd mentünk haza. Ez a nap unalmasan telt el. Eljött az este és Szabi is elkezdett készülődni.
Szomorú voltam amiért elmegy és nem lesz itthon este velem de nem mutattam ki.
-Nem leszek sokáig.-vette a kezébe a kocsi kulcsot.
-Rendben. Jó szórakozást.-álltam egy helyben. Szabi rám nézett majd hozzám jött és megölelt én pedig vissza öleltem őt.
-Szeretlek.-suttogta a fülembe.
-Én is téged.-pusziltam meg. Ő is megpuszilt majd kiment és elhajtott. Én pedig felmentem a szobába bezártam az ajtót és zene hallgatás közbe elkezdtem fürödni. Hamar kiszálltam mert lent hangokat hallottam.
-Nem jöhetett vissza Szabi ilyen hamar. Meg szólna ha bejött volna.-gondoltam magamban.
-Itt kell lennie.-suttogta egy férfi hang.
-Mit suttogsz? Elment a srác.-mondta egy másik.
-Sel hol bujkálsz?-szólt egy nagyon ismerős hang. Lent voltak így bekulcsoltam az ajtót meg fogtam a telefonomat és a fürdőbe mentem. Tárcsáztam Szabi számát de nem vette fel így a rendőrséget hívtam.
-Haló miben segíthetek?
-Haló betörtek a házba és el akarnak vinni. Kérem segítsenek.-mondtam bepánikolva.
-Kérem nyugodjon meg hölgyem. Mondja el hogy hol tartózkodik.-elmondtam neki mindent.
-Rendben már úton vannak a kollégák. Csak maradjon csendben.-mondta a nő. Én csendben ültem a fürdőben és sírtam. Szabit 10-szer hívtam és egyszer sem vette fel.
-Sel drágám gyere elő.-mondta gúnyosan és gonosz hangnembe. A szobába akartak bejönni de nem tudtak mert be volt kulcsolva.
-Szóval itt vagy.-mondta Dani.
-Nyísd ki.-mondta a haverja. Gyorsan az ablakhoz mentem ami nyitva volt. Míg nem jöttek be addig a párkányra álltam és kiugrottam. Rosszul érkeztem a földre így elkezdett nagyon fájni a bokám de nem érdekelt most. Egy hatalmas fa állt az udvaron és ami mögé eltudtam bújni. Hallottam, hogy bejutottak és engem keresnek.
-A faszomba. El szökött.-borította fel az asztalt Dani. Hallottam a rendőrkocsi szirénáját de nem tudták el kapni őket mert el tudtak menekülni. Pár óra múlva még egy kocsit hallottam megállni a ház előtt.
-Biztosúr mi történt itt?-hallottam meg Szabi aggódó hangját.
-Egy hívás jött, hogy ebbe a házba betörtek. Szét néztünk a házban és azt hiszem valamit kerestek vagy valakit mert az egyik szobában fel van borítva az asztal. Vettünk le új lenyomatokat és a kollégám azt elvitte a laborba.-magyarázta el neki.
-Édes istenem Sel. Hol van a barátnőm?
-Nyugodjon meg. Ebben a házban senkit sem találtunk.-mondta a rendőr.
-Nem az nem lehet.-hallottam, hogy már a sírás van rajta.
-Szabi jól vagy?-kérdezte a haverja tőle.
-Nem.-mondta idegesen.
*Szabyest szemszöge*
Amikor haza értem akkor rendőrőket találtam a házam előtt.
-Hát itt meg mi volt?-döbbent le Bence is.
-Nem tudom.-mondtam és gyorsan leállítottam a kocsit majd a házba rohantam. A rendőrtől megtudtam, hogy betörtek ide és, hogy valaki értesítette őket de viszont senkit sem találtak a házban. Ekkor ugrott be, hogy Sel itthon volt és most nincs meg.
-Édes istenem Sel. Hol van a barátnőm?-kérdeztem a rendőrtől.
-Nyugodjon meg. Ebben a házban senkit sem találtunk.-mondta a rendőr.
-Nem az nem lehet.-már a sírás volt rajtam.
-Szabi jól vagy?-kérdezte tőlem a haverom.
-Nem.-mondtam idegesen. A földre térdeltem és elkezdtem sírni.
-Nyugodjon meg uram megkeressük a barátnőjét.-mondta a rendőr.
-Várjunk. Betörtek és elvileg elvitték Selenát de remélem, hogy ez nem igaz akkor szerinted kik lehettek azok?-gondolkozott Bence. Én is elkedtem gondolkozni.
-Az a féreg.-esett le nekem.
-Igen biztos ők voltak.-mondta Bence is.
-Kiről van szó?-kérdezte a rendőr tőlünk.  Bence elővette a telefonját és valamit mutatott rajta a rendőrnek.
-Úgy gondolják, hogy ők voltak azok?-kérdezte tőlünk.
-Igen mivel Selenának ezeknek a férgeknek a főnökük az exe. Valamilyen Dánielnek hívják. Egyszer le volt csukva testi bántalmazás és ember rablás miatt. És most megint szabad lábon van.-mondtam dühösen.
-Értem hát mindent megteszünk azért hogy elkapjuk őket.-mondta a rendőr.
-Főnök találtunk valakit az udvaron.-jött egy fiatalabb rendőr hozzánk. Felpattantunk és mi is mentünk a rendőrökkel az udvarra.
*Az én szemszögem*
Hallottam, hogy valaki járkál az udvaron. Nem tudtam megmozdulni annyira fájt a lábam.
-Segítség!-kiabálltam segítségért.
-Hallottad ezt?-kérdezte az egyik srác.
-Igen erről jött.-mondta a másik. A lámpák világításából láttam, hogy felém tartanak majd megláttak engem és hozzám sietett két rendőr.
-Jól van hölgyem?-kérdezte az egyik tőlem.
-Nem. Nagyon fáj a bokám.-mondtam sírva.
-Máris hivok mentőt. Te meg menj és szólj a főnöknek.-mondta a rendőr. A másik a házba rohant. Amelyik meg velem volt az pedig hívta a mentősöket. Egy idősebb rendőr jött ki és mögötte pedig Szabi és Bence volt.
-Kicsim.-sietett hozzám amikor meglátott Szabi.
-Szabi.-mondtam sírva.
-Istenem mi történt?-kérdezte tőlem aggódva.
-Ők voltak azok. Betörtek és amikor a szobába akartak bejönni akkor én kiugrottam az ablakon, hogy el ne tudjanak vinni és rosszul estem le és a bokám nagyon fáj de akkor is ide bújtam.-mondtam zokogva.
-Jaj kicsim. Semmi baj mostmár itt vagyok.-mondta nekem és magához ölelt.
-Főnök itt vannak a mentősök.-mondta a fiatal rendőr. A mentősök is hozzánk jöttek és elkezdték nézni a bokámat. Azt mondták, hogy csúnyán el van törve ezért a kórházba kell menni. Egy hordágyra fektettek majd a mentőkocsiba tolták az ágyat és elindultunk. Szabiék jöttek utánunk kocsival. Hamar a kórházba értünk és bevittek egy terembe. Szabiék is megérkeztek majd leültek kint mert nem lehetett bejönni hozzám. Egy orvos jött be és elkezdte a lábamat vizsgálni.
-Csak a lába fáj?-kérdezte tőlem.
-Igen.-válaszoltam a kérdésére.
-Rendben. Meg kell röngeneznünk a lábát és majd eldöntjük, hogy műteni kell vagy csak gipszet kell hordania. De ahogy most így elnézem a lábát lehet, hogy műteni kellesz.-mondta az orvos.
-Édes istenem.-mondtam félve de nem mutattam ki. Bejött pár nővér meg még egy orvos és a röngen terembe toltak majd megrögenezték a lábam. Most már csak várnom kell a döntésükre. 1 óra múlva bejött az orvos.
-Nem olyan súlyos a sérülése szóval úgy döntöttünk, hogy csak gipszet kell hordania. De ez fekvő gipsz úgyhogy nem szabad járkálnia ezzel.-mondta a doki.
-Rendben.-mondtam megnyugodva. Két nővér egy asztalt tolt be ami orvosi kellékek voltak. Az orvoshoz tolták aki elkezdte csinálni a gipszet gondolom. Pár perc múlva valamilyen forró anyaggal tekerte körbe a bokámat ami meg is szilárdult.
-Készen is vagyunk. Haza mehet.-mondta az orvos. Megköszöntem majd elment Szabi pedig bejött.
-Na mit mondott?-kérdezte tőlem aggódva.
-Fekvő gipszet kaptam és már most haza mehetek.-mondtam neki.
-Hála istennek.-mondta egy kicsit megnyugodva. Segítettek kimenni a kocsihoz majd beültünk és haza tartottunk.
-Mit nézzünk?-kérdezte Szabi tőlem.
-Nem tudom.-válaszoltam a kérdésére. Szabi keresett valami nézhetőt majd leült mellém és magához ölelt. Szedtem a gyógyszeremet ami fájdalom csillapító volt.
*1 hónap múlva*
A lábam teljesen meggyógyult és már a gipszet is levették így tudtam járkálni végre. Unalmas volt minden, hogy nem járkálhattam. Szabi végig mellettem volt és nem ment sehova sem. Ma az egyik dalához forgatnak klippet. Éppen nem volt itthon és én meg unatkoztam így elindultam Szabihoz. Tudtam, hogy hol vannak így nem féltem, hogy eltévedek. Jó sokat mentem és már a lábam fájt de kis idő múlva meg is érkeztem. Pont szünetet tartottak. Szabi egy csajjal beszélgetett és nem vett észre engem.
Bence a kamerán csinált valamit majd elindult felém valamiért de még ő sem vett észre.
-Szia.-köszöntem neki amikor mellettem ment el. Felnézett majd meglepődve nézett engem.
-Szia. Hogy hogy itt vagy?-köszönt majd kérdezte tőlem.
-Hát unatkoztam otthon és úgy gondoltam, hogy eljövök  ide. De ha baj, hogy itt vagyok akkor megyek.-mondtam neki és már fordultam volna megfele.
-Jaj dehogy baj. Maradj nyugodtan.-mondta Bence mosolyogva.
-Biztos?-kérdeztem tőle.
-Igen biztos.-mondta mosolyogva.
-Rendben.-mondtam én is mosolyogva.
-Gyere ülj le ide.-mutatott a hátam mögött lévő fotelre. Bólintottam majd oda mentem vele.
-Szabi gyere csak.-szólt neki Bence. Szabi felállt majd amikor meglátott akkor ő is meglepődött majd amikor észbe kapott akkor hozzánk jött.
-Szia kicsim.-köszönt nekem majd megcsókolt.
-Szia.-köszöntem vissza a csókunk után.
-Mit keresel itt?-kérdezte tőlem.
-Unatkoztam.-válaszoltam a kérdésére.
-Miért nem szóltál elmentem volna érted.-mondta és legugolt elém.
-Mert nem akartalak zavarni.-mondtam és a szemébe néztem.
-Nem zavartál volna.-puszilt meg. Bencére nézett így hagytam őket dolgozni. Jó lesz a klipp nagyon. Szeretem ezt a számot is mint a többit persze. Míg ők csinálták a klippet addig én felnéztem ask.fm-re. Egy kérdésen csak néztem magam elé majd válaszoltam rá.


-Erre még nem is gondoltam. Jó mert egy párszor volt már furcsa érzésem akkor amikor megcsókolt de nem akartam bevallani magamnak, hogy akarom. Pedig igenis akarom csak nem akarom elsietni a dolgokat meg nem is tudnám neki megmondani vagy kimutatni, hogy kívánom. Majd ha ő szeretné akkor majd kezdeményez.-gondoltam magamban. 1 óra múlva végeztek majd össze pakoltak.
-Gyere kicsim.-jött hozzám Szabi. A csaj is hozzánk jött vagyis pontosabban Sabihoz.
-Szia Szabi.-köszönt neki majd megölelte.
-Szia Inez. Köszönöm, hogy szerepeltél a klippemben.-ölelte vissza őt.
-Én köszönöm, hogy megkértél rá.-engedték el egymást. Én csak karba tett kezekkel álltam és néztem őket.
-Szia.-nézett rám majd köszönt el tőlem.
-Szia.-köszöntem el én is tőle. A csaj az elment Szabi pedig megfogta a derekamat és mi is elindultunk haza fele.
-Min gondolkozol?-kérdezte tőlem Szabi miközben az utat nézte.
-Semmin.-válaszoltam a kérdésére.
-Na kicsim.-tette a kezét a combomra.
-Majd megmutatom otthon.-mondtam elpirulva.
-Rendben.-mondta édesen. Hamar haza értünk és a házba mentünk. Leültünk a nappaliba de előtte megittunk egy pohár kávét.
-Na mit szeretnél mutatni?-kérdezte tőlem.
-Ask.fm-en egy csaj kérdezett tőlem valamit.-mondtam neki és a telefonomban elkezdtem keresni. Majd amikor megtaláltam akkor megmutattam neki amit el is olvasot.
-Helyesen válaszoltál. Nem kell nekik elmondani semmit sem. És majd akkor történik meg az amikor te szeretnéd. Igaz?-mondta majd kérdezte tőlem.
-Öhm...igen...igaz.-mondtam neki és lehajtottam a fejemet.
-Mi a baj?-kérdezte tőlem.
-Nincs semmi.-válaszoltam neki majd hátra dőltem.
-Na mond el.-fordult felém Szabi.
-É-én csak.....-mondtam volna el de féltem ezért felálltam és a szobába rohantam. Bezárkóztam és nem engedtem be senkit sem. Szabi próbált bejönni de nem tudott. Egész nap csak gondolkoztam de semmire sem jutottam és észre sem vettem, hogy már be esteledett. Hamar letusoltam majd felvettem a pizsomámat és az ajtót is kinyítottam. Lementem enni majd vissza mentem a szobába. Az ajtóban megtorpantam mert Szabit láttam meg a szobában. Bezártam az ajtót majd csak álltam ott karba tett kezekkel.

Új szereplők

Igen megint  új szereplők tünnek fel a történetben.

 

Dezső Bence (19 éves)

Szabyest egyik legjobb haverja és a youtube-on lett híres. Plusz ő csinálja a videókat is Szabiról a koncertjén.

 

Körcsönyei Polla(17 éves)

Körcsönyei Polla magyar modell és youtuber. 9 éves kora óta modellkedik. Jelenleg a Freefaces modellügynökséggel van szerződése. Első csatornáját 2013-ban hozta létre Tóth Papp Anettal, amely azóta elérte a több mint 200 ezer feliratkozót. Emellett saját csatornát is vezet, ahol lassan 200 ezer feliratkozója van, illetve megnyerte az év női felfedezettjének járó díjat 2016-ban a Videósgálán. Első könyvük 2016-ban jelent meg Így lettem Youtuber címmel, amiben másik három videóssal szerepelnek.

A történetben Sel legjobb barátnője lesz és  mindig ki áll mellette és megvédi.

 

Bodony Barbara

Kezdő magyar színésznő, a Középsuli című Youtubeon bemutatott sorozat egyik közszereplője.

Ezenkívül Szabyest - Szerelem Kell című zenéje klipjében láthattuk.

A történetben elakarja venni Szabit, Selenától mert elvileg szereti őt de Szabi nem érez iránta semmit sem.

 


 

 

 

 

 

 

 

 



8. rész

Újra iskola vagy mégsem!!

 

-Ezzel megtudom csinálni a dalaimat, hogy jók legyenek ès a klippet is ezzel csináljuk meg.-válaszolta èdesen.

-Elèg bonyolultnak tűnik.-mondtam neki ès csak nèztem hogy mit csinálni.

-Pedig nem az. Ha megtanulod akkor már nagyon könnyű lesz.-mondta mosolyogva.

-Ez igaz.-bújtam hozzá.

-Megpróbálod?-kèrdezte tőlem.

-Jaj nem. Nem akarom elrontani az eddigi munkádat.-mondtam neki.

-Nem rontanád el. Segítenèk neked.-nèzett a szemembe.

-Csináld inkább te.-mondtam neki.

-Na jól van akkor majd legközelebb.-mondta ès megpuszilt.

*Másnap*

Sajnos nem akarok iskolába menni de muszáj. Ezt a pár hetet már kibirom valahogy. Már reggeliztünk a konyhában.
-Menjünk.-állt fel Szabi amikor megkajáltunk. Felvettem a táskámat majd kimentünk. Szabi bezárta a ház ajtót majd a kocsihoz jött ő is és kinyitotta majd beültünk és elindultunk a sulimhoz.
-Semmi kedvem menni iskolába. Inkább mennék a koncertjére. De nem lehet.-gondoltam magamban. Pár perc múlva meg is érkeztünk. Beállt az egyik parkolóhelyre és leállította a kocsit.
-Majd jövök érted a koncert előtt.-mondta miközben engem nézett.
-Rendben.-mondtam neki mosolyogva.
-Hívj ha valami baj van.-fogta meg a kezemet.
-Rendben. Mikor jössz majd?-mondtam majd kérdeztem tőle félénken.
-10:15-kor-válaszolta.
-Okés. Akkor majd találkozunk.-mondtam mosolyogva.
-Persze. Vigyázz magadra szia.-mondta majd köszönt el tőlem.
-Te is szia.-köszöntem el én is tőle majd kiszálltam a kocsiból és elindultam a suli fele. Azt elfelejtettem említeni, hogy Szabi testőre is a kocsiban volt meg a haverja is. Valami rosszat éreztem, hogy lesz valami baj de nem tudom, hogy mi. Az iskola udvarra beérve 3 fiú nézett engem nagyon majd elkezdtek felém közeledni. Nagyon ismerősek voltak nekem.
-Szia cica hát téged is lehet látni?-vettek körbe. A többi iskolás csak ment tovább és nem foglalkoztak velem.
-Mit akartok tőlem?-kérdeztem tőlük. Csak remélni tudtam, hogy Szabiék még itt vannak.
-Börtönbe juttattad de ki fog szabadulni.-mondta az egyik.
-Nem érdekel hagyatok békén.-mondtam neki és elakartam menni de nem tudtam mert elállták az utamat. Hallottam egy kocsi ajtó csapódást majd lábakat akik felénk rohantak.
-Most haggyátok őt békén.-lökte el a három srácot Szabi.
-Mi van itt van a kis nyálgéped is?-kérdezte a másik.
-Ő nem nyálgép. Haggyátok békén őt meg engem is.-mondtam pityeregve.
-Jaj Dániel de fog ennek örülni, hogy megtaláltunk téged.-mondta Roy. Beugrott, hogy kik ők.
-Az biztos.-mondta a harmadik Eric.
-Itt fogunk téged várni minden reggel. El ne felejsd.-mondta Joe. Mind a három vigyorogva távoztak el. A földre rogytam annyira sírtam már. Szabi megfordult és legugolt hozzám majd magához ölelt.
-Ismerted őket?-kérdezte Szabi testőre.
-Igen ők is az ő haverjai.-válaszoltam a kérdésére.
-Mi a nevük?-kérdezte a haverja.
-Eric, Roy és Joe.-válaszoltam az ő kérdésére is.
-Jaj istenem. Ez nem mehet így tovább. Nyugodj meg és bemegyünk és kiiratlak.  Nem hagyom, hogy bántsanak.-puszilt meg Szabi. Bence valamit nézet a telefonján.
-Lefényképezted őket?-kérdezte a testőr.
-Igen. Sikerült titokban csinálni róluk képet.-mondta majd elrakta a telefonját. Pár perc múlva úgy ahogy sikerült megnyugodnom.
-Menjünk.-mondta Szabi. Elindultunk a suliba. Szabi szorosan mellettem jött végig. Szünet volt és nagy volt a hangzavar is.
-Uram isten itt van Szabyest.-hallottam meg a lányok hangját. Elkezdtek sikítani majd körül vettek minket.
-Engedjetek tovább minket.-jött mellettem a testőre Balázs és utat csinált nekünk. Bejutottunk az igazgatóiba. Hamar elrendezte Szabi és kimentünk a kocsihoz majd beültünk. Szabi ült a volán mögött és a testőr pedig az anyósülésen ült. Bence meg én hátul ültünk.
-Kezd elegem lenni belőlük. De nem tudom őket sehogy sem lekoptatni az a baj.-gondoltam magamban. 1 óra múlva megérkeztünk a koncert helyszínére. Rengetegen eljöttek csak azèrt, hogy találkozhassanam Szabival èlőben.
-Ha èhes vagy akkor ott van a kocsiban a kaja ès egyèl.-állt meg előttem Szabi.
-Rendben.-mondtam ès rá nèztem.
-Szabi kezdesz.-szólt neki Bence. Megpuszilt majd mikrofonnal a kezèben felment a színpadra. A közönsèg aíkitva fogadta Szabit ès utána elkezdtèk vele együtt ènekelni a Kártyavár dalát ami az első dal volt a koncerten. Bencénél volt Szabi telefonja amivel vette felfele a koncertet. Felment a színpadra így egyedül voltam a színpad mellett. Eddig minden szuper volt de utána jött egy üzenetem. Elővettem a telefont és megnéztem azt. Nem ismertem az a személyt aki rám írt. Elkezdtem vele beszélgetni.
Ez a kép nagyon rosszul esett. Felnéztem a színpadra és láttam, hogy Szabi engem nézz. Kérdőn nézett rám de én csak meg vontam a vállamat és elmentem. Nem tudom, hogy merre mentem de el onnan. A szememből csak úgy hullottak a könnyek. Egy erdős résznél álltam meg és ott leültem. Nem tudom, hogy meddig ülhettem ott mert csak arra lettem figyelmes, hogy egy üzenetem jött. Felemeltem a fejemet és megnéztem. A fejem nagyon fájt de azért megnéztem. Szabi írt nekem én pedig vissza írtam neki.
Pár perc múlva elkezdett rezegni a telefonom. Szabi hivott én meg felvettem.
*Telefon beszélgetés*
-Sel hol vagy?-kérdezte tőlem Szabi.
-A faházadhoz közeli erdőben vagyok.-mondtam szipogva.
-Megyek érted.-mondta Szabi majd lerakta. Én is elraktam a táskámba a telefont és csak ültem csendben. Pár perc múlva éreztem, hogy valaki nézz majd egy fa ág reccsenését hallottam. Nagyon elkezdtem félni de azért nem mozdultam. Majd ahogy egyre jobban közeledett a hang annál jobban féltem. Felálltam és elkezdtem rohanni el a hang elől. Hátra néztem, hogy nem e követ valaki de nem hála istennek majd csak azt éreztem, hogy neki ütköztem valakinek vagy valaminek és a földre estem.
-Ne bánts.-mondtam sírva.
-Sel én vagyok az.-hallottam meg egy édes hangott. Felnéztem és Szabi állt előttem.
-Szabi.-ugrottam az ölébe.
-Itt vagyok.-mondta és magához ölelt.
-Gyere menjünk vissza.-fogta meg a kezemet. Vissza mentünk a faházba mivel most ott voltunk. Szabi mindent elmondott nekem azzal a képpel kapcsolatban.
*Másnap*
Már rég fent voltunk. Éppen reggeliztünk amikor Szabinak megcsörrent a telefonja.
-Igen.-szólt bele a telefonba.
-.......!
-Jól van akkor 9-re ott vagyunk.-mondta Szabi.
-.......!
-Rendben szia.-rakta le a telefont.
-Na mi van?-kérdezte tőle Bence.
-9-re kell Sárospatakon lennünk úgyhogy hamar el kellesz indulnunk.-mondta.
-Majd akkor 8-kor indulunk vagy fél8-kor-mondta Ricsi.
-Inkább fél8-kor.-mondta Szabi.
-Akkor gyorsan szedjük össze magunkat mert negyed8 van.-mondta Bence. Meg kajáltunk majd hamar elkészültünk és kimentünk a kocsihoz majd bepakoltuk a cuccunkat majd mi is beültünk és elindultunk a koncert helyszínére. Nagyon meleg volt a kocsiban így lehuztuk az ablakokat. Most nem Szabi vezetett hanem Bence. Kinyújtottam a kezemet az ablakon és hagytam, hogy a szél simogassa. Szabi a telefonján nézte a térképet, hogy hova kell menni. Majd éreztem, hogy valaki megfogta a combomon lévő kezemet. Oda néztem majd Szabira mivel ő volt. Rá mosolyogtam mire ő össze kulcsolta a kezünket mosolyogva.
-Azt hiszem megjöttünk.-mondta Bence majd leállította a kocsit.
-Szuper.-mondta Szabi. Kiszálltunk a kocsiból majd megálltunk mellette mivel fent volt még egy énekes.
-Nézd itt van a fényképező géped.-mondta majd nyújtotta át nekem.
-Ezt miért kapom?-kérdeztem tőle.
-Azért mert tudom, hogy mi az álmod.-mondta mosolyogva.
-De akkor sem kellett volna.-vettem el tőle.
-Tudom.-ölelt magához. Nagy sikítást hallottunk ami azt jelentette, hogy végzett az előző.
-Szabi te jössz.-mondta Bence neki.
-Megyek.-mondta a haverjának.-Csinálj nyugodtan képeket rólam ha szeretnél.-mondta nekem majd megpuszilt és egy mikrofonnal a kezében felment majd elkezdett énekelni. Eddig szuper volt a koncert. Úgy döntöttem, hogy csinálok képeket így szemügyre vettem a fényképezőt majd sikerült bekapcsolni és mindent beállítottam rajta amit kellett és elkezdtem róla képeket csinálni. Éneklés közbe rám nézett és elkezdett mosolyogni majd mutatta, hogy menjek fel hozzá a szinpadra és ott csináljak képeket. Félve felmentem és ott csináltam róla képet.
Majd a rajongóihoz mászott és arról is csináltam képet a haverja Bence pedig videót készített.
Lassan lementem a szinpadról és a rajongók közt is csináltam róla egyett.
Rengeteg képet csináltam róla. Míg a rajongóitól köszönt elfele addig én megnéztem a képeket.
-Köszönöm, hogy itt voltatok velem és, hogy velem együtt énekeltétek a dalaimat. Jól éreztem magamat és remélem, hogy ti is. Jó szórakozást mindenkinek. Sziasztok.-köszönt el tőlük majd lejött a szinpadról. Szívesen megöleltem volna őt vagy adtam volna neki egy csókot vagy esetleg egy puszit de nem tettem meg. Autogrammot osztott meg csinált képet a rajongóival utána hozzám jött Bencével.
-Gyere menjünk vissza.-mondta majd átkarolta a derekamat és így hárman vissza mentünk a községházba egy terembe ahol a cuccaik voltak.
-Jaj végre ihatok.-mondta Szabi és itta a hideg kóláját de közben Bencével nézték a videót amit csinált róla.
-Hé ez nem Barbi?-kérdezte Bence.
-De ő az.-válaszolta meglepve. Elkezdett csörögni a telefonja Szabinak. Elővette a telefonját majd csak nézték utána meg rám néztek. Ebből tudtam, hogy ő hívja.
-Nem veszem fel.-mondta Szabi.
-De vedd fel nyugodtan.-mondtam neki letörve de nem mutattam ki. Bence kiment így csak ketten voltunk bent. Szabi rezgőre vette a telefonját majd a táskájába tette és hozzám jött majd leült mellém.
-Sel én...én téged szeretlek és nem akarlak elveszíteni. -mondta Szabi.
-És mi van Barbival?-kérdeztem tőle.
-Ő csak egy barát volt és nem éreztem iránta többet. Nem érdekel már senki más csak te.-mondta miközben végig a szemembe nézett.
-Szabi az van, hogy én is szeretlek téged.-vallottam be.
-Komolyan?-kérdezte tőlem.
-Igen komolyan. Szerinted amikor lovagoltam a farmon és megláttam, hogy Barbi megölel téged akkor miért vágtattam ki az erdőbe? Miért rohantam el mindig amikor láttam, hogy ölelget téged? Pont azért mert szeretlek. De nem tudtam, hogy mit érzel iránta és azért nem álltam közétek meg nem is vagyok olyan. Te döntöd el, hogy kit szeretsz és, hogy kivel akarsz lenni nem pedig én.-mondtam el neki az igazat.
-Sejtettem, hogy ez van a háttérben. És örülök, hogy nem vagy olyan. Észre vettem rajtad, hogy nem a pénzre meg a hírnévre mész. Nem Szabyest szereted hanem Szabo Szabolcs Achille-t. Engem szeretsz és nem a híres srácot.-mondta Szabi.
-Persze, hogy nem. Na jó a híres énedet is imádom mert jól áll neked ha a szinpadon vagy. De persze akkor sem a pénz meg a hírnév miatt lennék veled erről szó sincs.-mondtam neki. Szabi mosolyogva elkezdett felém közeledni majd az ajkunk összeért. Majd pár perc múlva elváltunk egymástól.
-Imádlak Sel.-puszilt meg.
-Én is téged.-mondtam neki mosolyogva.
-Kérdezhetek valamit?-nézett végig a szemembe.
-Igen.-válaszoltam és csak őt figyeltem.
-Leszel a barátnőm?-tette fel a kérdést.

Videó

Itt a kedvenc videóm amiben persze Szabyest meg a Children Of Distance van benne és természetesen Nyírbátorban is jártak ahol én lakom. És láttam is őket csak sajnos kocsival voltak és nem tudtam velük úgy talizni.

 

Ha itt nem tudod megnézni akkor itt van a link:

https://www.youtube.com/watch?v=sJ62GiNmdfg

 

7. rész

-Gyere hagy kenjelek be.-ült le az én oldalamra. Közelebb mentem hozzá és hagytam hogy hagy kenje be a testemet. Óvatosan kente be a testemet de még akkor pár helyen nagyon fájt.

-Ne ott nagyon fáj.-húzódtam el amikor az oldalamhoz akart érni.

-Nyugi óvatosan fogom bekenni.-mondta mosolyogva.

-Rendben.-mondtam majd engedtem neki, hogy bekenje. Tènyleg óvatos volt ès így nem fájt.

 

 

Szabi lerakta a kenőcsöt amikor kész lett majd vissza leült elém. Bevallom, hogy azért félek tőle és a többiektől egy kicsit.

-Kérdezhetek 2 dolgot?-nézett rám.

-Öhm igen.-válaszoltam a kérdésére.

-Nagyon durvák voltak veled?-tette fel az eső kérdést.

-Igen.-válaszoltam a kérdésére.

-És félsz tőlem?-nézett végig a szemembe. Hát akkor észre vette.

-Ne-nem akarlak megbántani.-húzodtam össze.

-Nem fogsz. Mond nyugodtan.-lepődött meg a tettemen.

-Igen félek. 4 héten keresztül megerőszakoltak reggeltől estig a haverjaival együtt és ne-nem adtak enni. Edward adott csak egy kicsit. Nagyon fájt amit velem tettek Szabi. Me-meg pofozott amikor elakartam szökni. Nem tehettem ki a lábamat a szobából amiben szex játékok voltak. Szörnyű volt nagyon.-sírtam el magam de végig figyeltem a mozdulatát.

-De tőlem nem kell félned. Én nem akarlak bántani és segíteni fogok neked, hogy túl tedd magad ezen és, hogy elfelejsd.-ült közelebb hozzám. Kicsit megijedtem a hirtelen mozdulatától és ezt látta rajtam.

-Nem fog ez olyan könnyen menni.-mondtam sírva.

-Igen tudom. De segíteni fogunk neked. Próbálj meg aludni. Ha valami baj van akkor lent leszek a fiúkkal.-állt fel majd az ajtóhoz ment.

-Rendben.-mondtam szipogva. Kiment én pedig még kb 1 óráig sírtam utána lefeküdtem és próbáltam aludni de nem ment. Lent hallottam ahogy a srácok beszélgetnek. Mindent hallottam.

-Sajnálom szegény lányt.-hallottam Olivér hangját.

-Én is nagyon sajnálom.-mondta Sziki.

-Amiket tettek vele azok nagyon rossz dolgok. Mindig vele leszek és megvédem.-mondta Szabi.

-És gondolom most fél mindenkitől.-mondta Bence.

-Igen sajnos tőlem is fél. Nehéz lesz bebizonyítanom neki, hogy én nem bántom.-mondta sóhajtva Szabi.

-Ahogy mi sem bántjuk.-mondta Alex.

-Így van.-helyeselték a többiek. Nagyon aranyosak de ezt nehéz lesz elérniük.

-Megyek beadom a gyógyszerét.-mondta Szabi.

-Menj csak.-mondta Ya Ou. Hallottam, hogy Szabi jön felfele a lépcsőn. Én az ágyon ültem és néztem ki a fejemből.

-Miért nem alszol?-kérdezte tőlem amint belépett a szobába.

-Nem tudok.-válaszoltam a kérdésére összegörnyedve.

-Nehéz lesz ez az idő.-mondta szomorúan és sóhajtva.

-Igen tudom.-mondtam nagyon letörve. Szabi egy inekcióval jött vissza amiben benne volt a gyógyszerem. Na igen erről nem beszéltem neki.

-Mi a baj?-kérdezte tőlem.

-Nem szeretném azt szedni.-mondtam félve tőle.

-Ez nem drog meg nem is méreg hanem gyógyszer. Bízz bennem kérlek.-nézett rám aggódva.

-De fáj.-néztem rá szipogva.

-Úgy adom be hogy ne fájjon.-fogta meg a kezemet.

-Kérlek.-kérleltem Szabit. Amióta elraboltak azóta nem bízok senkiben sem.

-Jól van.-mondta sóhajtva majd felállt és lerakta az asztalra.

-Aludj jól.-mondta majd kiment. Tudom, hogy csak segíteni akar de én akkor is félek. Kezdtem álmos lenni ezért lefeküdtem és végre sikerült bealudnom. De nem aludtam sokáig mert hangzavarra lettem figyelmes.

-Cssss egy kicsit hallkabban. Sel végre tud aludni egy kicsit már ha fel nem kelt. De megyek és megnézem.-mondta majd hallottam, hogy elindult felfele. Az órára néztem és megdöbbenve láttam, hogy már 09:00 van. A vállam elkezdett fájni. Megérintettem a fájó területet és éreztem, hogy egy vatta van ráragasztva.

-Remélem nem adta be.-gondoltam magamba. Felültem és a térdemet és felhúztam majd átkaroltam azt. Pár perc múlva Szabi lépett be a szobába.

-Felkeltettünk?-kérdezte aggódva majd lassan az ágyhoz jött és leült.

-Nem.-válaszoltam a kérdésére.

-Hogy aludtál?-kérdezte tőlem.

-Jól.-válaszoltam a kérdésére.

-Jól van. Eljössz velem valahova?-mondta majd kérdezte tőlem.

-Ho-hova?-kérdeztem tőle.

-Meglepetés lesz. Csak bízz bennem. Nem akarlak bántani.-mondta és megsimogatta óvatosan a kezemet.

-Benne vagy?-kérdezte tőlem.

-I-igen. De csak akkor ha nem bántasz.-mondtam neki félve.

-Nem áll szándékomba bántani bárkit is főleg nem téged.-mondta mosolyogva.

-Jól van akkor felöltözök.-mondtam félénken.

-Rendben én meg csinálok neked reggelit.-állt fel mosolyogva.

-De én nem vagyok éhes.-álltam fel én is az ágyról.

-Egy kicsit egyél kérlek.-mondta aggódva Szabi.

-Jól van.-mondtam sóhajtva. Lassan hozzám jött majd megpuszilt mosolyogva és utána lement a konyhába. Hamar felöltöztem majd félve és lassan elindultam a konyha felé.  A nappaliba érve csak Szabit láttam a kanapén ülve.

 

-Gyere kész a reggeli.-állt fel amikor meglátott engem. Lassan elindultam a konyha fele és Szabi is jött velem együtt. Senki sem volt bent így leültem az asztalhoz Szabi pedig elém tett egy tányér rántottát.

-Ezt edd meg.-puszilt meg.

-Öhm ez nekem nagyon sok.-néztem rá félve.

-Nem baj ha nem birod megenni akkor ott hagyod. Nem fogok érte megharagudni.-simított végig a hátamon majd kiment. Neki láttam a reggelimnek. Nem ettem valami sokat mert nem bírok enni mivel amikor elraboltak akkor nem kaptam sok kaját. Pár perc múlva Szabi és Oli lépett be a konyhába.

-Ennyi volt?-kérdezte tőlem Olivér.

-Legalább evett. Márk azt mondta, hogy vissza kell majd állnia a rendes étkezésre de lassan kell nagyon.-mondta Olinak.

-Na hát igen.-mondta Oli.

-Mehetünk?-jött mellém Szabi.

-Igen.-válaszoltam a kérdésére. Felálltam majd elindultunk a nappaliba majd felhúztuk a cipőnket és kimentünk a kocsihoz. Bezárták a ház ajtót majd beültünk. Én hátra ültem Oli pedig az anyósülésre ült és Szabi pedig a volán mögé szállt be majd beindította a kocsit és elindultunk valamerre. A srácok beszélgettek egymással és láttam a szemem sarkából, hogy Szabi rám nézz a visszapillantóból és utána pedig vissza nézz az útra. Én csak csendben néztem kifele az ablakon és vissza gondoltam arra , hogy mit csináltak velem amikor elraboltak kétszer is. Nem akartam sírni de láttam, hogy Szabi nagyon nézett és utána Oli is majd egymásra néztek. 2 óra út után letértünk egy földes útra ahol egy erdő található. Megijedtem nagyon mert ilyen helyre hoztak azok is akik elraboltak.

-Ho-hol vagyunk?-kérdeztem tőlük ijedten.

-Ne félj nem fogunk bántani.-mondta Olivér. Pár perc múlva egy farmot pillantottam meg ahol rengeteg ló volt kienegedve. Egy árnyékos helyre parkoltunk le majd kiszálltunk. Oli elment szólni a gazdának.

-Valami baj van?-állt elém Szabi.

-Nem nincs semmi.-válaszoltam a kérdésére.

-Miért kezdtél el sírni?-kérdezte tőlem.

-Csak vissza gondoltam arra, hogy mit csináltak velem akkor amikor elraboltak kétszer is.-mondtam megint könnyes szemmel.

-Jaj Selena ne gondolj rá vissza. Azt szeretném ha elfelejtenéd. Tudom, hogy nehéz de segíteni akarok neked és éppen ezért is jöttünk ide most. Hagyd, hogy segítsek neked. Kérlek.-fogta meg a két a kezemet.

-Rendben hagyom. De akkor is nagyon nehéz lesz.-hajtottam le a fejemet.

-Tudom. Ezért vagyok és leszek is melletted.-ölelt magához szorosan.

-Köszönöm.-öleltem vissza én is őt. Pár perc múlva elengedtük egymást ès láttuk, hogy jött Oli ès a gazda is.

-Jónapot.-köszöntünk a gazdának.

-Sziasztok.-köszönt vissza mosolyogva.

-Úgy hallom, hogy itt lennétek 1 hétig.-mondta mosolyogva.

-Igen ha nem lenne baj.-mondta neki Szabi.

-Dehogy baj. Gyertek meg mutatom nektek, hogy hol fogtok aludni.-mondta majd elindult egy kis ház elé mi pedig követtük őt. Szabi a derekamat átölelve jött mellettem Oli pedig a másik oldalt. A házba érve felmentünk az emeletre és megmutatta a szobát ahol kettő ágy volt egy nagy tévé és szekrények ruháknak.

-Ez lesz az.-mondta a gazda.

-Hát ez szuper. Két fiúval egy szobában és kitudja, hogy kivel fogok aludni.-gondoltam magamban. A gazda és Oli kimentek a szobából.

-Na alszol velem?-kérdezte tőlem Szabi.

-Hát....nem tudom.-mondtam félve.

-Nem csinálok veled semmit sem nyugi. Nem olyan vagyok.-mondta és végig simított a kezemen.

-Hát jól van.-mondtam félénken. Lepakoltuk a cuccunkat majd kimentünk a farmra. Elmentünk a lovakhoz és elkezdtük őket simogatni. Kicsit meg is nyugodtam.

-Szeretnél lovagolni?-kérdezte tőlem a gazda.

-Lehet?-kérdeztem tőle reménykedve.

-Persze.-mondta mosolyogva.

-Igen nagyon szeretnék lovagolni.-mondtam egy kis mosollyal az arcomon.

-Rendben akkor gyere velem.-mondta majd elindult és én pedig utána mentem. Bementünk egy istállóba ahol egy ló már fel volt nyergelve.

-Rajta fogsz lovagolni és tessék itt van a lovagló ruhád is. Ott fel tudod venni.-adott a kezembe egy szuper lovagló felszerelést majd kiment. Hamar átöltöztem utána lassan a lóhoz mentem.

-Szia szépség. Gyönyörű lovacska vagy.-simogattam és közben beszéltem hozzá. Majd felültem rá. Az ajtó nyitva volt így kimentem a lovon ülve.

-Már fel is ültél.-mondta vigyorogva a gazda. A fiúk is mosolyogtak, hogy ilyen jól érzem magam.

-Milyen a ló?-kérdezte tőlem Olivér mosolyogva.

-Gyönyörű és barátságos.-válaszoltam a kérdésére mosolyogva.

-Vigyázz magadra.-mondta Szabi is mosolyogva.

-Rendben.-mosolyogtam vissza.

-Oké mehetsz.-mondta a gazda. Elindultam a lóval és éreztem, hogy minden jó. És, hogy itt van Szabi is az még jobb. 1 óra elteltével három kocsi állt meg amiből ismerős arcok szálltak ki majd Szabihoz és Olihoz mentek. És igen ismertem őket. Régebben néztem a Középsuli.hu sorozatot. Barbi oda ment Szabihoz és megölelte őt ami nekem rosszul esett. Nem akartam látni ezt ezért elkezdtem vágtatni a lóval az erdőbe.

-Selena állj meg.-kiabálltak utánam de nem is akartam meghallani. Kilovagoltam az erdőbe ahol csak a madarak csicsergését lehetett hallani. Megálltam egy fánál majd leszálltam a lóról és kikötöttem majd leültem a tövébe és elkezdtem sírni.

-Nem gondoltam volna, hogy ennyire bele fogok szeretni Szabyestbe.-gondoltam magamban.

-Selena.-hallotta egy férfi hangot ami egyre csak közeledett és meghallottam Olivér hangját meg a Szabiét is. A fejem le volt hajtva így nem láttam őket.

-Sel.-rohantak hozzám a fiúk.

-Mi a baj?-kérdezte Szabi.

-Semmi.-válaszoltam a kérdésére majd felnéztem rá.

-Miért sírtál?-kérdezte tőlem Oli.

-Nem lényeges.-mondtam majd letöröltem a könnyeimet és felálltam amit a fiúk is követtek. Megfogtam a lovat majd sétálva mentünk vissza. A többiek még mindig itt voltak ezért az istállóba mentem a lóval. Elrendeztem majd a helyére bevittem és ott álltam.

-Valami baj van?-kérdezte tőlem Olivér és mellém állt.

-El mondanék neked valamit de félek, hogy mindenkinek elmondod.-mondtam szipogva.

-Dehogy mondom el senkinek sem. Tudok titkot tartani.-mondta Olivér.

-Biztos?-kérdeztem tőle majd ránéztem.

-Igen biztos.-mondta mosolyogva.

-Szerelmes vagyok Szabiba és rosszul esett amikor láttam, hogy Barbi megöleli őt.-mondtam el neki a nagy titkomat.

-Hűha. Na igen. Az van, hogy Szabi és Barbi csak barátok. Nincs köztük semmi sem.-mondta Olivér.

-Ebben biztos vagy? Mert én nem úgy látom.-hajtottam le a fejemet.

-Na ne szomorkodj. De igen ez ezer százalék. Nekem Szabi mindent elmond és azt mondta, hogy nem akar Barbitól semmit sem.-mondta Oli.

-Hát ha neked ezt mondta akkor jó.-mondtam szipogva.

-Na nyugodj meg. Gondolom ezért vágtattál el az erdőbe.-ölelt meg.

-Igen. De ne mond el ezeket neki kérlek.-kérleltem őt.

-Nem mondom. Ez köztünk marad ne aggódj.-simított végig a hátamon majd elengedett.

-Köszönöm.-köszöntem meg egy kis mosollyal.

-Alap.-mosolygott rám.

-Megyek a szobába ha nem baj.-mondtam neki.

-Nem baj menj csak.-mondta majd elindultunk. Kiérve Szabi nagyon nézett engem. Rápillantottam utána Barbira egy kicsit majd vissza néztem rá és szomorúan elindultam a házhoz Olivér pedig vissza ment a többiekhez.

-Na igen ez az én szerencsém. Nagyon tetszik nekem Szabi és biztos van közte meg Barbi közt valami. Ezért szerintem le is mondhatok róla.-gondoltam magamban. Beérve a szobába egyből az ágyra vetődtem hassal és próbáltam nem sírni de nem tudtam vissza tartani. Pár perc múlva hallottam, hogy mindenki bejött így a fürdőbe mentem és megmostam jó alaposan az arcomat amitől már csak egy kicsit látszott, hogy sírtam.

-Na jó ne haragudjatok de nem birom ki, hogy ne beszéljek Selenával.-mondta Szabi majd hallottam, hogy elindult fel a szobába. Belépve a szobába az ágy előtt ülve talált engem. Bezárta az ajtót majd leült mellém.

-Miért vágtattál el?-kérdezte tőlem.

-Mert jó volt.-hazudtam neki.

-De mégis sírtál. Miért?-fordult felém.

-Nem tudom. Csak úgy elkezdtem sírni.-néztem még mindig magam elé.

-Sel. Félsz még tőlem?-kérdezte.

-Kicsit.-válaszoltam.

-Tudom, hogy azért mentél ki az erdőbe mert láttad, hogy Barbi megölelt.-ült hozzám közelebb majd magához ölelt. Hagytam neki mert jól érzem így magam és biztonságban vagyok.

-Ne haragudj.-kértem tőle bocsánatott.

-Nem haragszom de megijesztettél. Ne csinálj ilyet többet. Rendben?

-Rendben.-válaszoltam. Nagyon kedves volt hozzám ami jól esett. Így voltunk pár percig majd felálltunk.

-Gyere egyél egy kicsit.-fogta meg a kezemet.

-Jól van.-mondtam lehajtott fejjel. Szabi közel jött hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra majd kimentünk a szobából és átölelve a derekamat mentünk le. Hála istennek senki sem volt bent így csak ketten voltunk.

-Nyámi palacsinta.-mondta Szabi és egyből elvet egyett. Felültem a pultra és én is elvettem egyett és többet nem fogok enni hanem rakok el magamnak.

-Egyél még.-mondta Szabi amikor látta, hogy megettem.

-Nem kèrek többet. Talán majd kèsőbb eszek mèg.-mondtam neki majd leszálltam a pultról és megálltam mellette. Ő is megette a palacsintáját majd kimentünk és kerestünk egy hűvős helyet majd leültünk oda és pihentünk. Azt tudni kell, hogy 2 nap múlva még lesz iskola. Nem örülök neki de mennem kell. Addig is kiélvezem ezt a pár napot. Jó volt a hűvösben lenni és hallani a lovak nyerítését és a madarak csicsergését. Pár perc múlva csatlakoztak a többiek is hozzánk. 2 óra múlva a nap sajnos a fa alá sütöt ezért be kellett mennünk a házba mivel már sehol sem volt árnyék. Viszont bent rettenetesen meleg volt hiába ki volt nyitva minden semmi levegő sem járta át a házat.

-Meggyulok.-mondta Olivér a földön feküdve.

-Nem csak te.-mondta Alex. Barbi jött a nappaliba és ült le Szabi mellé.

-Biztos, hogy szeretik egymást.-gondoltam magamba. Rajtam volt nagyon a sírás ezért felálltam és felmentem a szobámba. A többiek csak értetlenül néztek utánam de Olivér tudta, hogy mi van velem és, hogy mit érzek.

 

*Szabyest szemszöge*

 

-Nem tudom, hogy mi van vele. De mindig akkor csinálja ezt ha Barbi leül mellém vagy ha a közelembe van. Nagyon furcsa nekem.-gondoltam magamban.

-Valami baj van, hogy mindig elmegy?-kérdezte Barbi tőlünk.

-Nem.-válaszolták a többiek.

-Nagyon furcsa.-mondta Rozi.

-Rossz dolgok történtek vele ne csodálkozzatok.-mondta Patocska Olivér.

-Nem foglalkoznék ilyennel.-mondta Dominik.

-De még valami van.-mondta Bende.

-Haggyátok már szegényt. Én tudom, hogy miért ilyen de erre csak egy embernek kell rájönnie.-állt fel Oli majd mondta egy kicsit idegesen utána rám nézett és felment.

-Igaza van. Ne bántsátok őt. Igenis rendes lány de nem tudjátok és még mi sem hiába elmondta de nem tudjuk, hogy milyen érzés volt azokat átélnie. És igenis fogok vele foglalkozni.-mondtam majd én is felálltam és lassan mentem felfele hozzá.

 

*Az én szemszögem*

 

Felérve a szobába kiengedtem a könnyeimet. Hallottam, hogy a többiek lent beszélgettek majd Olivért hallottam, hogy elindult fel hozzám. Bejött majd leült mellém a földre.

-Nyugodj meg.-nyugtatott engem kedvesen.

-Szerintem ők szeretik egymást csak nem válalják fel.-mondtam szipogva.

-Nem szereti Barbit hidd el. Nem az esete.-mondta és adott egy zsebkendőt. Hallottuk Szabi hangját is és azt, hogy ő is elindult felfele. Bejött a szobába majd csatlakozott hozzánk.

-Mit mondtak még?-ült előrébb majd felénk fordult Oli.

-Csak, hogy mennyire furcsa Selena meg ilyesmiket. És, hogy nem foglalkoznának vele én meg mondtam, hogy be lehet fejezni mert igenis kedves és aranyos lány. És, hogy nem tudják, hogy min ment keresztül és igenis fogok vele foglalkozni. Ennyi nekem senki sem fogja megmondani, hogy kivel foglalkozhatok és kivel nem.-mondta Szabi.

-Hát ennyi. Meg miért lenne furcsa? Ezt nem értem.-mondta Olivér.

-Én sem. De miért mész el tőlünk mindig ha a közelembe van Barbi?-nézett rám Szabi. Én is rá néztem utána Olira.

-Nem fog bántani ha elmondod nyugi.-mondta nekem Oli.

-Miről van szó?-kérdezte tőlünk Szabi.

-Semmiről.-mondtam lehajtott fejjel.

-Megyek le inni.-mondta Oli majd felállt kiment és bezárta az ajtót.

-Kérlek mond el.-kérlelt Szabi.

-Ne-nem akarom elmondani. Félek, hogy bántasz vagy kinevetsz vagy nem fogsz velem foglalkozni és, hogy lenézel.-mondtam neki pityeregve.

 

-Hé hé semmi ilyen nem lesz nyugodj meg. Nem olyan vagyok.-fogta meg a kezemet. Felnéztem a két szép szemébe.

-Csak kérdezni szeretnék valamit.-néztem végig rá.

-Nyugodtan.-nézett ő is végig a szemembe.

-Te sze-szereted Barbit?-kérdeztem tőle félve.

-Igen szeretem őt de mint barátként. Nem az esetem. De miért kérdezted?-nézett engem. Én csak néztem őt és semmit sem szóltam. De szerintem rájött, hogy miért kérdeztem tőle.

-Mond el kérlek, hogy miért kérdezted.-simogatta a kezemet.

-Félek elmondani.-hajtottam le a fejemet.

-Ne félj. Nem foglak bántani.-mondta és közelebb ült hozzám és átölelt.

-Az van, hogy.....-kezdtem bele.

-Hogy?-kérdezett vissza.

-Tetszel nekem.-hajtottam le a fejem és vártam, hogy megüssön még ha nem is bánt de akkor is vártam.

-Erről van szó?-kérdezte és megpuszilt.

-Igen.-válaszoltam rá.

-Azaz igazság, hogy te is tetszel nekem. Már elég régóta követlek téged.-mondta Szabi.

-Követsz? Mégis hol és hogy?-kérdeztem tőle.

-Hát a közösségi oldalakon meg sokszor láttalak a városba is meg mindenhol.-válaszolta Szabi.

-Azaz igazság, hogy én is sokszor láttalak és oda mentem volna de nem mertem.-mondtam neki.

-Miért?-kérdezte.

-Azért mert nem akartalak zavarni meg akkor már a......a......fogjuk voltam.-hajtottam le a fejemet.

-Oh akkor azért volt olyan gyötört az arcod. Láttam, hogy félsz valamitől de nem tudtam, hogy mitől vagy kitől.-mondta Szabyest.

-Hát most már tudod.-mondtam sóhajtva.

-Ne félj teszek róla hogy innentől kezdve jobb legyen az életed.-mondta és mosolygott rám.

-Rendben az jó lesz.-mondtam és erőltettem én is egy mosolyt.

-Na ne félj. Megvédelek téged bármitől és bárkitől.-ölelt magához. Imádom amikor megölel. Oli is bejött vissza hozzánk.

-Minden oké?-kérdezte tőlünk majd leült velünk szemben.

-Persze.-mondtam sóhajtva.

-Te végig tudtad?-kérdezte Szabi a haverjától.

-Igen tudtam.-válaszolta Oli.

-És miért nem mondtad el nekem?-kérdezte.

-Mert megkért rá és én megígértem neki, hogy nem fogom elmondani.-mondta majd rám nézett.

-Tényleg én mondtam neki, hogy el ne mondja.-szálltam be a kis beszélgetésükbe.

-De miért?-kérdezte tőlem és rám nézett.

-Mert féltem.-váaszoltam rá. Pár perc múlva valaki kopogott az ajtón.

-Gyere.-mondta Oli. Barbi és Rozi lépett be rajta majd furcsán néztek minket.

-Miért ütök itt vele?-kérdezte Barbi.

-Azért mert mi szeretjük.-mondta Szabi.

-Mit szerettek rajta?-kérdezte Rozi.

-Szerintem semmi közötök hozzá.-válaszolta Olivér.

-Szabi amióta megismerted ezt a lányt azóta furcsán viselkedsz. Most is ide jöttünk vagyis jöttem, hogy szórakozhassunk erre meg ezzel foglalkozol inkább? Velem nem is foglalkozol pedig a legjobb barátok vagyunk elvileg és nem is hívsz sehova meg nem is találkozunk. Hagyd már ezt a lányt és legyen minden ugyan olyan mint régen.-fakadt ki Barbi.

-Ez igaz. De nem fogom itt hagyni. És innentől kezdve csak vele fogok foglalkozni. És ennek van neve is.-mondta Szabyest.

-És én?-kérdezte Barbi.

-Fejezd már be Barbi.-avatkozott közbe Olivér is.

-Olivér te inkább most hallgass.-mondta dühösen.

-Mi folyik itt?-jöttek be a többiek. Én csak csendben felültem az ágyra és elkezdtem sírni.

-Csak Barbinál betelt a pohár.-mondta Rozi.

-Csak az van, hogy már magasról sz*r rám Szabi emiatt a kis liba miatt.-mondta Barbi.

-Most menj el innen.-mondta dühösen Szabyest.

-Köszi, hogy sz*rsz rám.-mondta Barbi.

-Tűnj innen.-mondta kiabállva Szabi amitől még én is megremegtem. Barbi dühösen nézett rám majd kirohant. A többiek is kimentek majd hallottam a kocsi ajtó csapkodást majd elhajtottak. Szabi a falhoz ment majd bele vágott egy nagyott.

-A f*szomba már.-ordított egyett.

-Szabi nyugodj meg.-ment oda hozzá Olivér.

-Nagyon felhúzott.-mondta idegesen. A keze ökölbe volt és remegett a dühtől. Féltem tőle most nagyon.

-Szerintem menj ki és nyugodj meg. Megijesztetted.-mondta Oli majd felém biccentette a fejét. Szabi is hátra fordult és egy kicsit meg is nyugodott.

-Ne haragudj ha megijesztettelek. De ennyire még sosem idegesített fel senki sem.-mondta kedvesen nekem. Én csak ráztam a fejemet, hogy nincs semmi baj.

-Mindjárt vissza jövök.-mondta Szabi majd kiviharzott a szobából. Oli leült elém.

-Nagyon mérges volt.-mondtam hallkan.

-Igen. Ilyennek még sosem láttam. De látod téged véd meg és mindig is ezt fogja csinálni. Téged sosem fog bántani.-nyugtatott meg engem is.

-Rendben.-mondtam hallkan.

-Pihenj egy kicsit én meg megnézem Szabit.-mondta Olivér.

-Jól van.-mondtam ásítva. Oli felállt majd ő is kiment én pedig lefeküdtem és néztem kifele az ablakon. Majd pár perc múlva be is aludtam.

 

*Szabyest szemszöge*

 

Kimentem az udvarra, hogy lenyugodhassak. Nagyon fel idegesített Barbi. Leültem egy árnyékos helyre és mély levegőket kezdtem venni.

-Szabi hol vagy?-kiabállt nekem Olivér.

-Itt vagyok.-kiabálltam vissza neki. Hozzám jött majd leült mellém.

-Lenyugodtál?-kérdezte tőlem.

-Kicsit. Selena mit csinál?-kérdeztem tőle.

-Alszik.-válaszolta.

-Nem akarom, hogy féljen tőlem. Nem akartam őt megijeszteni de olyan ideges lettem, hogy majdnem felpofoztam Barbit. Csak lányokat nem bántok.-mondtam összeszorított ököllel.

-Láttam rajtad de nyugodj meg. Nem kell vele foglalkozni. Most Sel legyen a fontos és ne ők.-mondta nekem Oli.

-Csakis ő lesz a fontos innentől kezdve.-mondtam és rágondoltam így egyből lenyugodtam.

-Szereted?-kérdezte tőlem.

-Igen szeretem nagyon.-válaszoltam mosolyogva.

-Ő is szeret téged csak még fél.-mondta Oli.

-Igen sajnos. Nem tudom, hogy hogyan tudták őt bántani meg ráadásul megerőszakolni. De én elfelejtetem vele a múltját bár egy kicsit nehéz lesz de harcolni fogok.-mondtam neki az igazat.

-Nagyon jól teszed. Ne hagyd őt magára. Szüksége van rád és szeret is.-mondta Oli.

-Igen tudom.-mondtam mosolyogva. A ház fele néztem és láttam, hogy kijött Sel is. Oli is arra nézett majd mosolyogva vissza nézett rám.

-Menj oda hozzá.-mondta Oli.

-Olyan gyönyörű.-mondtam mosolyogva.

-És a tiéd.-mondta vigyorogva. Lepacsiztam vele majd felálltunk és elindultunk fele. Meglátott minket és ránk mosolygott mi pedig vissza mosolyogtunk rá.

 

*Az én szemszögem*

 

Nem aludtam valami sokat. Kiszáltam az ágyból majd kimentem az udvarra  és nyújtózkodtam egyett. Majd a bálák felé néztem és megláttam, hogy Szabi és Oli jött felém. Rájuk mosolyogtam ők pedig vissza. Olivér bement a házba Szabi pedig hozzám jött.

-Szia.-köszönt nekem mosolyogva.

-Szia.-köszöntem vissza neki.

-Elmegyünk sétálni?-kérdezte tőlem.

-Persze.-válaszoltam. Elmentünk sétálni és közben sokat beszélgettünk. Bocsánatott kért azért, hogy megijesztett. Én persze megbocsátottam neki. Jól telt ez a nap. Holnap megyünk haza sajnos de azt mondta Szabi, hogy még fogunk ide jönni. Este lett. Már mindenki az ágyban volt. És én Szabival voltam egy ágyban Olivér pedig a másik ágyon aludt. Nehezen de el tudtam aludni.

 

*Másnap reggel*

 

-Sel ébredj.-ébresztett engem Szabi. Nyújtóztam egyett majd kinyitottam a szememet. Láttam, hogy már fel van öltözve.

-Hány óra van?-kérdeztem tőle.

-7 óra lesz 5 perc múlva. Öltözz fel én meg csinálok reggelit és indulunk haza.-mondta Szabi.

-Nincs kedvem innen elmenni.-mondtam szomroúan.

-Tudom de még fogunk ide jönni.-mondta mosolyogva majd megpuszilt.

-Rendben.-mondtam én is mosolyogva.

-Na készülj.-mondta majd felállt és kiment. Nagy nehezen kimásztam az ágyból majd megcsináltam és felöltöztem. Kifésültem a hajamat majd kihúztam a szememet is és utána lementem a bőröndömmel együtt. Leraktam a nappaliba a másik kettőhöz és a konyhába mentem ahol Olivér és Szabi volt.

-Jóreggelt.-köszönt nekem Oli mosolyogva.

-Jóreggelt.-köszöntem én is. Leültem majd megreggeliztünk. Reggeli után a fiúk bepakoltak majd a gazdával beszéltek én meg addig elmentem a lovakhoz. Hozzám jöttek én pedig megsimogattam őket. Hiányozni fognak nagyon.

-Sel gyere menjünk.-kiabálltak nekem a fiúk.

-Megyek.-kiabálltam vissza majd hozzájuk mentem. Beültünk a kocsiba. Oli ült előre én meg hátra és Szabi pedig a kormány mögé mivel az ő kocsijával jöttünk majd elindultunk haza.

-Milyen volt itt lenni?-kérdezte tőlem Olivér mosolyogva.

-Nagyon jó. Szeretem a lovakat nagyon.-válaszoltam a kérdésére mosolyogva. Még nem dolgozok mert még van 2 hét a suliból sajnos. Majd ha vége lesz akkor szeptemberben kiiratkozok és majd utána dolgozok. Igaz most is fogok a nyári szünetben mert lesz időm. Az út nagyon hosszú lesz de azt mondták, hogy megfogunk állni egy boltnál. 1 órája már, hogy elindultunk és egy kisebb városkában megálltunk egy boltnál. Olivér beugrott venni kaját meg italt is.

-Szabi csinálhatok rólad egy képet?-kérdeztem tőle.

-Persze.-válaszolta. Bekapcsoltam a kamerát majd Szabi hátra fordult és elkezdett vigyorogni de közben kinyújtotta a nyelvét én pedig lekaptam.


 

-Köszönöm.-köszöntem meg mosolyogva.

-Neked bármikor.-kacsintott rám. Előre fordult és bekapcsolta a rádiót majd elkezdtünk zenét hallgatni addig. Pár perc múlva Oli is vissza jött. Hozott chipset ásványvizet meg 3 energia italt.

-Ugye szoktál inni energia italt?-fordult hátra Olivér.

-Igen szoktam inni.-válaszoltam mosolyogva.

-Melyik a kedvenced?-kérdezte tőlem. 3 fajta volt nála de mind a három HELL volt csak az ízűk volt más. Volt egy almás, kólás és egy multivitaminos.

-A multivitaminosat imádom.-válaszoltam a kérdésére.

-Akkor tessék.-nyújtotta felém mosolyogva én pedig elfogadtam tőle.

-Köszönöm.-köszöntem meg.

-Nagyon szivesen.-mondta mosolyogva majd előre fordult. Szabi beindította a kocsit majd újra elindultunk. Már csak 1 óra hosszát mentünk és már otthon is voltunk. Kis idő múlva haza értünk. Olyan fél10 fele haza értünk. Kivettük a csomagjainkat majd a házba mentünk. Olivér 1 utcával arébb lakott ezért Szabi őt is haza vitte. Én addig kipakoltam és mindent a helyére tettem majd leültem és elkezdtem nézni a tévét. Pár perc múlva hallottam, hogy haza ért Szabi is. Bement a szobájába majd gondolom ő is kipakolt. Nyítva volt a szoba ajtóm. Kijött a szobájából majd megállt az ajtómba és nézett engem.

-Bejöhetek?-kérdezte tőlem.

-Persze gyere.-válaszoltam a kérdésére. Egy kicsit bátrabb lettem amióta Szabinál lakok. Bejött majd leült mellém és velem együtt nézte a tévét.

-Holnap eltudsz vinni az iskolába?-kérdeztem tőle.

-Persze. 8-tól úgyis koncertem lesz úgyhogy eltudlak vinni.-mondta mosolyogva.

-Rendben.-mondtam én is mosolyogva. Kár, hogy nem tudok elmenni a koncertjére de majd úgy is el tudok menni. Este lett és már vacsoráztunk majd utána mentünk aludni.

-Voltál már a koncertemen?-kèrdezte tőlem Szabi.

-Sajnos mèg nem.-válaszoltam lehajtott fejjel.

-Szeretnèl jönni?-kèrdezte tőlem.

-Hát megy veled valaki?-kèrdeztem tőle.

-A menendzserem jön meg egy haverom. De te is befèrsz ha szeretnèl jönni.-mondta Szabi.

-Jó lenne menni.-mondtam egy kicsit mosolyogva.

-Gyere velem.-fogta meg a kezemet.

-Nem fogok zavarni?-kèrdeztem tőle ès ránèztem.

-Dehogy fogsz.-mosolygott rám.

-Akkor szeretnèk menni nagyon.-nèztem a szemeibe.

-Szuper akkor jössz.-puszilt meg. Laptopja be volt kapcsolva. Valamit nagyon csinált rajta de nem tudom, hogy mit mert èn nem èrtettem hozzá.

-Ez mi?-kèrdeztem tőle.

-Ezzel megtudom csinálni dalaimat, hogy jók legyenek ès a klippet is ezzel csináljuk meg.-válaszolta èdesen.

-Elèg bonyolultnak tűnik.-mondtam neki ès csak nèztem hogy mit csinálni.

-Pedig nem az. Ha megtanulod akkor már nagyon könnyű lesz.-mondta mosolyogva.

-Ez igaz.-bújtam hozzá.

-Megpróbálod?-kèrdezte tőlem.

-Jaj nem. Nem akarom elrontani az eddigi munkádat.-mondtam neki.

-Nem rontanád el. Segítenèk neked.-nèzett a szemembe.

-Csináld inkább te.-mondtam neki.

-Na jól van akkor majd legközelebb.-mondta ès megpuszilt.

 

 


Új szereplők

Itt vannak az új szereplők. Egyenként is be fogom őket mutatni ha netán valaki nem ismerné őket.

 

 

6. rész

Nem szeretlek!(+18)

 

 

-Eresszetek el.-vergődtem a három srác karjában.
-Na na na nyugalom van cicus. Majd vergődhetsz valaki más alatt is.-vigyorgott mind a négy srác.
-Segítsé.....!!!!!!-fogta be a számat az a Johnny majd a negyedik valamit rakott az orromra. Nem akartam levegőt venni de nem bírtam tovább tartani ezért muszáj voltam és egyre jobban éreztem ahogy a szemem lecsukódik.
-Ezaz.-még ennyit hallottam utána semmi se kép se hang.
Kis idő múlva egy ismeretlen szobában ébredtem fel és csak egy hálóing volt rajtam de fehérnemű nem volt rajtam. Kiszálltam az ágyból és ki utat kerestem de az ablakon is rács volt így az ajtó volt hátra. Hallkan az ajtóhoz mentem és félve a kilincsre tettem a kezemet majd óvatosan lenyomtam azt ami csendben ki is nyílt. Meglepődtem, hogy nyitva van de örültem is neki. Szétnéztem, hogy van e valaki a folyosón majd gyors léptekkel mentem a lépcsőhöz. Senkit sem hallottam a nappaliba de azért megnéztem, hogy van e ott valaki és senki. A konyhánál is ugyanezt tettem és ott sem volt senki így gyorsan a bejárati ajtóhoz mentem ami sajnos zárva volt. A hátam mögött valaki megköszörülte a torkát. Félve megfordultam és ő állt ott.
-Hova hova?-kérdezte tőlem vigyorogva.
-Szerintem semmi közöd hozzá.-mondtam mérgesen.
-Huh de kis mérges itt valaki.-mondta gúnyosan.
-Engedj el.-kezdtem vele kiabállni.
-Nem tehetem.-mondta nyugodt hangon és elkezdett felém közeledni.
-De igen mert ha nem akkor felhívom a rendőrséget.-hátráltam de nem tudtam tovább menni mert neki ütköztem az ajtónak.
-Az nem fog összejönni.--állt meg előttem vigyorogva. Elkezdett engem fogdosni én pedig hiába lökdöstem el magamtól nem tudtam mert ő erősebb volt. Keze lecsúszott a lábam közé és elkezdett ott erősen simogatni és markolni.
-Hagyd már békén.-mondtam dühösen.
-Azt már felejsd el. Itt leszel örökre és nem teheted ki a lábadat innen csak akkor ha valaki veled van és mindig minden nap és este szexelni fogunk és talán még a haverjaimmal is.
-Azt már nem.-vágtam pofon amin mérges lett.
-Te kis k*rva. Ezt még megemlegeted.-vágott pofán. Nagyon égett a helye és biztos, hogy nagyon piros is volt. Erősen megfogta a karomat és elkezdett a szoba fele húzni.
-Engedj el.-vergődtem sírva de nem engedett. Be lökött a szobába ahonnan kijöttem majd bezárta maga után az ajtót kulcsra. Azt nem is mondtam hogy az a szoba tele volt szex cuccokkal.
-Most úgy megduglak, hogy megfogod tanulni, hogy viselkedned kell.-mondta mérgesen majd elkezdett leöltözni majd csak egy szál gatyába jött hozzám és az ágyra lökött. Próbáltam felállni de hamar rám mászott és elkezdett csókolgatni és harapdálni de inkább csak harapdált.
-Ne kérlek ne csináld ezt.-kérleltem mert nem akartam tőle semmit sem.
-Késő megbánni.-tépte szét a hálóingemet. Levette a gatyáját majd újra rám mászott.
-Kapd be.-állt előttem.
-Soha.-ellenkeztem.
-Jobb ha te teszed meg mert ha behívok két haveromat akkor az rosszabb lesz.-mondta mérgesen.
-Akkor sem teszem meg.-ellenkeztem tovább.
-Te akartad.-ment az ajtóhoz, kinyította és megállt ott.
-Thom, Brian gyertek csak.-kiabállt nekik. Hallottam egy ajtó nyítódását majd két fiú hangott hallottam.
-Mond haver.-mondta az egyik.
-Leckéztessük meg ezt a lányt. Nem engedelmeskedik.-mondta nekik.
-Rendben örömmel.-hallatszott a hangjukon, hogy vigyorogtak. Vissza jöttek és bezárták megint az ajtót majd a két haverja a két oldalamra álltak majd lefogtak míg Daniel megállt előttem és kényszerítettek, hogy azt csináljam. Majd valamibe bele ültettek és mind a hárman meg erőszakoltak. Mindent akaratom ellenére csináltak és nagyon fájt minden. A szobába csak én voltam már. A sarokba ültem és csak sírtam.
-Szabi kérlek keress meg. Ments meg. Bárcsak itt lennél. Nagyon hiányzol.-mondtam nagyon hallkan és magam elé képzeltem őt. Sokáig sírtam a sarokban ülve. Éhes voltam és nem éreztem jól magam. Lassan felálltam a sarokból mert jött valaki. Az egyik srác lépett be egy tálcával amin étel és ital volt.
-Ne félj tőlem. Én nem akarlak megerőszakolni nem olyan vagyok.-nézett rám féltve. Mintha ismerne engem. Az ágyhoz ment és lerakta a tálcát majd közelebb jött hozzám én meg félve néztem rá.
-Nyugodj meg csak mondani szeretnék valamit.-közeledett felém óvatosan. Megállt előttem majd lassan a fülemhez hajolt.
-Ismerem Szabyestet. Az egyik haverja vagyok. Nyugodj meg elmegyek hozzá és elmondom, hogy hol vagy és kiszabadítunk.-suttogta a fülembe. Remény csillant fel a szememben.
-Ugye ne-nem csapsz be?-kérdeztem tőle félve.
-Nem esküszöm, hogy ismerem és kiszabadítalak innen velük együtt.-mondta.
-Köszönöm.-köszöntem meg.
-Egyél nehogy rosszul legyél itt nekem.-kacsintott rám.
-Úgy is rosszul leszek.-mondtam szomorúan.
-Minnél hamarabb kijuttatunk innen.-mondta majd kiment. Ettem egy kicsit de nem nagyon kellett a kaja.
*4 hét elteltével*
Megtudtam, hogy a srácot Edward-nak hívják. Mindig mondta, hogy volt Szabiéknál és egy tervet készítenek. De elvileg már meg van a terv és rendőrökkel együtt fognak jönni.
-Edward engedélyt adok arra, hogy megdugd.-mondta Dani a fővezér.
-De én kettesben szeretnék vele lenni. Nem szeretem ha néznek mert én imádok durva lenni.-mondta úgy mintha közéjük tartozna. Azért nagyon megijedtem mert nem tudtam, hogy most tényleg meg fog e erőszakolni vagy nem.
-Rendben de úgy dugd meg, hogy fel ne bírjon állni.-vigyorgott Dani.
-Meg lesz.-fogtak kezett majd a többiek kimentek és kulcsra zárták az ajtót.
-Nyugi nem fogok semmit sem csinálni veled.-mondta és az ablakhoz sietet. Le vette a rácsot majd kinyította az ablakot.
-Gyere siess.-nézett rám. Hozzá siettem és segített kimászni rajta majd ő is kimászott. Megfogta a kezemet és elkezdtünk rohanni majd egy bokorba mentünk és elbújtunk.
-Miért ide jöttünk?-kérdeztem tőle.
-Csss nyugi ez is a terv része. Szabiék kint várnak a kocsiba a rendőrök is most jöttek meg. Amint bementek a házba mi is kimegyünk.-mondta el a tervet.
-Rendben.-mondtam. Pár perc múlva a rendőrök betörtek mi pedig kimentünk. Rengeteg rendőr kocsi állt a ház előtt meg egy fekete nagy kocsi. Abból pedig Szabiék szálltak ki.
-Selena.-sietet hozzám Szabi majd megölelt engem szorosan.
-Szabi.-öleltem én is magamhoz szorosan.
-Istenem de aggódtam érted.-mondta én pedig elkezdtem sírni.
-Nyugodj meg Sel most már itt vagyok és megvédelek.-puszilt meg.
-Mon-mon-da-da-nom kell va-va-valamit.-néztem a szemébe.
-Mond csak nyugodtan.-fogta meg a kezemet.
-Tudom, hogy mit akar mondani.-jött hozzánk Edward.
-Mit? Mond el.-nézett rá Szabi.
-Hát az van, hogy játékszernek használták őt és nagyon durvák voltak vele. De én nem mert ahogy megismertem egyből mentem hozzátok szólni.-mesélte Ed.
-A gerinctelen férgek.-lett ideges Szabi. A mentősök is megjöttek.
-Menj itt a mentő. Hagyd vizsgáljanak meg.-mondta Olivér.
-Jól van.-mondtam szipogva. Elmentem a mentősökhőz. Azok megvizsgáltak és nincs komolyabb bajom. Azért egy kicsit megnyugodtam.
*1 óra múlva*

Az ágyon ültem és sírva néztem a tévét. A két lábam és a két karom nagyon fájt. Mindenhol lila foltok voltak rajtam amik fájtak kicsit de valamelyik nagyon. Az orvos írt ki fájdalom csillapítótt és kenőcsöt is amit reggel és este kell használnom. Este 8 óra volt. Már megfürödtem és pizsomában feküdtem az ágyban. 4 hétig alig ettem sajnos és ezt meg szokta a szervezetem és nagyon nehéz lesz vissza állnom a rendszeres étkezésre. Szabi is megfürdött és pizsomába jött a szobába a kezében pedig a kenőcs volt.

-Gyere hagy kenjelek be.-ült le az én oldalamra. Közelebb mentem hozzá és hagytam hogy hagy kenje be a testemet. Óvatosan kente be a testemet de még akkor pár helyen nagyon fájt.

-Ne ott nagyon fáj.-húzódtam el amikor az oldalamhoz akart érni.

-Nyugi óvatosan fogom bekenni.-mondta mosolyogva.

-Rendben.-mondtam majd engedtem neki, hogy bekenje. Tènyleg óvatos volt ès így nem fájt.

5. rész

Rendőrségi ügy

-Valahol itt kell lennie.-suttogta az egyik elrablóm.

-Biztos ebbe a házban láttátok?-kérdezte a fővezér Dani.

-Igen ezer százalék, hogy itt van valahol.-mondta Ádám hallkan.

-Keressük meg minnél hamarabb. Hiányzik az, hogy játszhassak vele.-mondta Dani.

-Ezek raboltak el?-kérdezte tőlem nagyon hallkan. Én csak bólintottam és ha tehettem volna nagyon zokogtam volna de csendben akartam lenni, hogy meg ne halljanak.

-Gyere velem.-suttogta majd felállt és felém nyújtotta a kezét. Megfogtam majd felálltam és hallkan az ágyához mentünk majd elvette a telefonját és elkezdett tárcsázni egy számot.


-Halló itt a rendőrség.-szólt bele egy férfi hang.

-Jónapot Szabó Szabolcs vagyok. Bejelentést szeretnék tenni. Betörtek a házamba.-mondta Szabi a rendőrnek. Elmondta az utca nevét majd mondta a rendőr, hogy küld ki kollégákat addig maradjunk ott ahol vagyunk.

-Nézzünk be ide.-suttogta Dani. Az ágy alatt voltunk amikor benyitottak. Nagyon sírtam mert féltem, hogy észre vesznek de Szabi magához ölelt és ezzel egy kicsit megnyugodtam.
-Itt kell lennie valahol.-suttogta Dani is.
-Selena. Tudom, hogy itt vagy. Gyere elő édesem.-hivott elő engem Dani. Láttam, hogy a fürdőbe mentek és én kaptam az alkalmon és kimásztam az ágy alól majd a fürdő ajtajához rohantam és bezártam majd jól bekulcsoltam.
-Hé engedj ki.-dörömböltek az ajtón.
-Soha. Nem fogjátok velem megint azt csinálni amit régen.-mondtam sírva.
-Engedj ki te kis kurva.-próbálták kinyítni az ajtót.
-Neeeem.-dőltem az ajtónak.
-Csak jussak ki innen úgy megduglak, hogy 1 évig nem bírsz majd felállni.-dörömbölt tovább.
-Senki nem nyúlhat hozzá.-mondta Szabi és segített tartani az ajtót, hogy ne jussanak ki. Pár perc múlva hallottuk a rendőrautó szirénáit majd azt, hogy berontottak.
-Te büdös kurva kihívtad a rendőröket?-kérdezte nagyon idegesen Dani.
-Oda mentek ahova valók vagytok.-mondta Szabi is.
-Ide jöjjenek!-kiabálltunk a rendőröknek. Hallottuk ahogy a rendőrök rohantak a szobába majd elővették a fegyvert. Mi elmentünk az ajtótól és hagytuk, hogy a rendőrök intézkedjenek.
-Ezt még nagyon megfogod bánni.-mondta Dani. Szabihoz bújtam aki magához ölelt majd elkezdett engem nyugtatni. Pár perc múlva hallottam a fiúk hangját akik rohantak felfele.
-Szabi mi tö.......-hallottam Oli hangját.
-Csssss hallkabban. Végre elaludt.-szakította félbe Olit.
-Bocsánat de mitörtént?-kérdezte hallkan. Hallottam ahogy Szabi mindent elmesélt nekik. Még hallottam, hogy beszélgettek utána bealudtam.
*Másnap*

-Sel.-szólított a nevemen egy aranyos hang. A hang fele fogrdultam és nyújtoztam egyett majd az illetőre néztem aki mellettem feküdt.
-Jóreggelt.-mosolygott rám.
-Neked is.-mondtam mosolyogva de nem volt jó kedvem.
-Baj van?-kérdezte tőlem Szabi és felült. Csak ekkor láttam, hogy ő már fel van öltözve.
-Nem csak még mindig a tegnapon gondolkozok.-mondtam sóhajtva majd felültem. Éreztem, hogy valami nincs rendben az oldalammal.
-Ne gondolkozz rajta. Próbáld meg elfelejteni rendben?-mondta és megfogta a kezemet.
-Jó de nem olyan könnyű ezt elfelejteni.-mondtam szomorúan.
-Na nyugodj meg.-puszilt meg édesen és magához ölelt.
-Fáj az oldalam is.-mondtam pityeregve.
-Megnézhetem?-nézett a szemembe aggódva.
-Igen.-válaszoltam a kérdésére. Felhúzta egy kicsit a pólómat majd megnézte. A szemei kikerekedtek és rám nézett.
-Lila az oldalad.-mondta nagyon aggódva.
-Beütötted valahova?-kérdezte tőlem.
-Nem tudom. Talán tegnap amikor rájuk zártam az ajtót.-gondolkoztam el hogy hol üthettem be az oldalamat.
-Lehet de elkéne menni az orvoshoz ezzel.-mondta majd felállt.
-Ne csak orvost ne.-álltam fel hirtelen amit nagyon nem kellett volna.
-Selena jól vagy?-rohant hozzám majd megfogott, hogy el ne essek.
-Igen jól vagyok csak bele nyílalt egy kicsit.-egyenesedtem ki.
-Nem úgy látszik.-állt meg előttem majd magához ölelt.
-Jó igen igazad van. Nem vagyok olyan jól.-engedtem el.
-Tudom és látom rajtad. Megengeded, hogy bekenjem az oldalad?-mondta majd tette fel nekem a kérdést.
-Igen, megengedem.-válaszoltam a kérdésére.
-Jól van.-mosolyodott el de látszott, hogy akkor is aggódik értem. Leültem az ágyra és vártam Szabit. A szekrényből kivet egy kenőcsöt majd leült mellém és az ujjára nyomott egy kicsit majd óvatosan elkezdte a fájó területet bekenni.
-Köszönöm.-köszöntem meg félénken majd lehúztam a felsőmet. Éreztem, hogy a kenőcs hatni kezd. Egész nap csak pihentünk és néztük a tévét meg beszélgettünk. Jó kis nap volt ez.
*Pár hónap múlva*

Kezdtem rendbe jönni lelkileg is meg testileg is. Egy lovardába kezdtem el dolgozni amit Szabi intézett el nekem mivel tudja hogy imádom a lovakat. Etetem, itatom őket és ha verseny van akkor képeket is csinálok. A főnök nagyon megdícsért ma amiért ilyen jó munkát végzek. A srácok jöttek értem olyan 5 óra fele.  Szabi 7 óra fele jön haza én meg kint vártam őt a ház előtt. A bokor felől mozgolódást hallottam de nem láttam senkit sem. Majd pár perc múlva négy srác állt körém és három egyből lefogott.
-Szia bébi. Nincs kedved huncotkodni egy nagyon jól ismert haverunkkal?-kérdezte az egyik.
-Nincs hagyatok békén.-próbáltam kiszabadulni de ők erősebbek voltak. Tele volt a testük tetkóval és cigi szaguak voltak. Bepánikoltam amikor három lefogott.
-Hm én szivesen huncutkodnék veled.-mondta az egyik amelyik a hátam mögött volt és elkezdte a nyakamat puszilgatni.
-Johnny. Nem a tiéd majd ha engedi akkor te is játszhatsz vele ha megengedi.-mondta az egyik nagyon tetkós srác.
-Eresszetek el.-vergődtem a három srác karjában.
-Na na na nyugalom van cicus. Majd vergődhetsz valaki más alatt is.-vigyorgott mind a négy srác.
-Segítsé.....!!!!!!-fogta be a számat az a Johnny majd a negyedik valamit rakott az orromra. Nem akartam levegőt venni de nem bírtam tovább tartani ezért muszáj voltam és egyre jobban éreztem ahogy a szemem lecsukódik.
-Ezaz.-még ennyit hallottam utána semmi se kép se hang.


 


4. rész

 

 

-Na szeretnél mesélni?-kérdezte tőlem kedvesen.

-Igen.-válaszoltam a kérdésére. Nagyot sóhajtottam és lassan bele kezdtem.

-Arról van szó, hogy régen 3 nagyon jó barátommal játszottam ezt a játékot és pont rám került a sor és én meg mertem amit nem kellett volna. Az egyik azt kérte, hogy feküdjek le vele amit én elleneztem és így mind a hárman rám jöttek. Próbáltam őket ellökni magamtól de nem ment mert ők erősebbek voltak. Egy papírzsebkendőre valamit öntöttek és az orromhoz fogták amitől elkábultam és egy ismeretlen helyen ébredtem fel. Csak egy hálóing volt rajtam és alatta pedig semmi sem volt. És szinte minden áldot nap minden este sex játéknak használtak. Próbáltam megszökni de nem tudtam mert mindig elkaptak és akkor még durvábbak voltak velem. De egyszer egy éjjel elmentek bulizni és sikerült végre megszöknöm. Sok évbe telt hogy ne féljek másoktól. De még most is félek.-meséltem el a történetemet sírva.

-Na csssss ne sírj. Én nem olyan vagyok Selena nyugodj meg. Nem kell félned tőlem én megvédelek.-ölelt magához szorosan.

 

 

-Félek, hogy ez megint megtörténik velem és ezért aludtam el nagy nehezen.-mondtam sírva.

-De nem kell félned. Megvédelek és én nem olyan vagyok sem a haverjaim.-simogatta a hátamat Szabi.

-Tudom.-mondtam sóhajtva.

-Nyugodj meg kérlek.-kérlelt kedvesen.

-Rendben.-mondtam szipogva.

-Elfelejtetem veled a rossz múltadat ne aggódj.-puszilt meg a homlokomon.

-Ha sikerülni fog akkor oké.-mondtam sóhajtva.

-Sikerülni fog nyugi.-mosolygott rám.

-Rendben.-mosolyogtam én is rá.

-Na ezt szeretném én mindig látni.-puszilt meg. Én csak mosolyogtam és talán egy kicsit el is pirultam.

-Kérsz forró csokit?-kérdezte tőlem édesen.

-Igen.-válaszoltam mosolyogva.

-Rendben.-mondta mosolyogva majd felállt és a konyhába ment.

-Jól tettem vajon, hogy elmondtam neki? Mi van ha haza érünk és többet nem is fog keresni engem? Fel kell készülnöm a legrosszabbra.-gondoltam magamban.

-Tessék.-ült le mellém két bögre forró csokival.

-Köszönöm.-köszöntem meg mosolyogva és a kezembe vettem a bögrét.

-Jól vagy?-kérdezte tőlem.

-Igen. Miért?-néztem rá.

-Mert olyan furcsa vagy.-nézett ő is engem.

-Hogy érted ezt?-kérdeztem tőle.

-Le vagy törve látszik a szemedben és nem jöttél be a konyhába hozzám. Talán nem jó itt lenni?-fordult teljesen felém.

-De nagyon jó itt lenni.-válaszoltam rá.

-Akkor mi bánt?

-Csak azon gondolkoztam, hogy jó ötlet volt-e elmondanom neked ezt. Megbízok benned de nem tudom, hogy jól tettem-e.-hajtottam le a fejemet.

-Igen jól tetted nagyon is mert így legalább megtudlak védeni. És senkinek sem fogom elmondani ez a kettőnk titka lesz. Megígérem.-fogta meg a kezemet.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá.

-Ez csak természetes. Nem olyan vagyok aki mindent elmond. Tudok én titkot tartani.-mosolygott rám.

-Jól van.-mosolyogtam én is rá.

-Kapcsoljak egy kis zenét?-kérdezte tőlem.

-Ha szeretnél.-válaszoltam a kérdésére.

-Rendben.-állt fel mosolyogva majd kapcsolt egy kis zenét.

Zene:

https://www.youtube.com/watch?v=7F37r50VUTQ


https://www.youtube.com/watch?v=iVbQxC2c3-8

 

Nagyon jó zenéket rakot be. Pár perc múlva nyílt az ajtó és a többiek léptek be. Kicsit volt bennük pia de az egyik csávót még nem láttam de abban viszont nagyon sok pia volt. És elő tört egy nagyon rossz emlék de nem mutattam ki. Szabi elment a haverjaival a konyhába én pedig mentem a wc-re. Éreztem, hogy valaki folyamatosan figyel engem. Elvégeztem a dolgomat és már a kezemet mostam amikor kinyílt az ajtó és az a részeg srác lépett be.

-Szia cica.-jött hozzám. Egyből megcsapott azaz erős alkohol szag. Hozzám simult teljes erejéből.

-Hagy békén.-löktem elfele magamtól de nem sikerült.

-Hm de kis harcias vagy. Nem akarsz huncutkodni velem?-kezdte el csókolgatni a nyakamat és elkezdett simogatni is.

-Kopj le.-vágtam pofán. Próbáltam menekülni de nem tudtam mert ő gyorsabb volt. Hallottam, kint nem szól hangosan a zene.

-Segítség!!-kezdtem el kiabálni reménykedve, hogy meghallja valaki.

-Csend legyen.-fogta be a számat. De én megharaptam mire szisszenve elkapta a kezét.

-Segítség!-kiabálltam hangosabban.

-Sel!-hallottam meg Szabi hangját.

-Itt vagyok!-kiabálltam tovább. Hallottam, hogy megállt az ajtónál és próbált bejutni de nem tudott mert bezárta az ajtót.

-Hallgass el vagy úgy megduglak, hogy nem bírsz majd felállni.-szorította meg a kezemet. Hirtelen az ajtó kiesett a helyéről mivel valaki berugta azt majd a fiúk jöttek be ijedten. Látták, hogy a srác tapiz engem hiába toltam elfele de nem tudtam.

-Hé hát enged már el.-jött hozzánk Szabi idegesen majd ellökte tőlem azt a fiút.

-Na hát miért nem játszhatok vele?-állt fel dülöngélve.

-Azért mert nem játékszer. És különben is te ki a fene vagy?-állt elém védelmezően és elkezdett kiabálni azzal a részeg fazonnal.

-A te kis csajocskád tudja, hogy én ki vagyok.-mondta Szabinak majd rám nézett.-Meg találtalak és szólni fogok pár haveromnak.-kacsintott rám vigyorogva. Akkor esett le, hogy ő az egyik srác aki megerőszakolt.

-Ne ne ne ne.-rogytam össze miután elment a srác. Szabi és a fiúk legugoltak hozzám.

-Selena mi a baj?-kérdezgették tőlem. Alig tudtam megszólalni de valahogy kinyögtem egy mondatot.

-Ő az egyik azok közül.-néztem zokogva Szabira. Először nem nagyon tudta, hogy miről van szó de utána leesett neki.

-Jaj csajos nyugodj meg. Itt biztonságba vagy.-ölelt magához. Öleléséből éreztem a törődést és a szeretetett.

-Nagyon félek. Tudja, hogy hol vagyok és elfog jönni a haverjaival együtt és megint az lesz.-mondtam nagyon de nagyon sírva.

-Nem lesz megint az mert nem hagyom, hogy bárki is bántson.-puszilt meg.

-Öhm miről van most szó?-kérdezte Oli tőlünk. Tényleg ők nem tudták, hogy mi van most.

-Elmondhatom nekik?-kérdezte tőlem és mellém ült majd magához ölelt.

-Igen.-válaszoltam a kérdésére.

-Biztos?

-Igen biztos.-mondtam neki és hozzá bújtam.

-Rendben.-puszilt meg megint majd elkezdte mesélni amit én meséltem neki. Végig sírtam....nagyon rossz volt vissza gondolni rá és félek, hogy megint elrabolnak.

-Atya ég.-mondták a fiúk meglepődve, szomorúan és valaki mérgesen.

-Nem lesz semmi baj. Melletted állunk és megvédünk.-mondta Alex.

-Nagyon szépen köszönöm nektek srácok. Nagyon aranyosak vagytok.-mondtam egy kicsit megnyugodva. Örülök, hogy itt vannak nekem.

-Menjünk haza.-mondta Oli. Mindenki felállt.

-Elrontottam mindent.-mondtam hallkan de mégis meghallották.

-Dehogy is. Nem rontottál el semmit sem.-mondta N.Ricsi.

-Remélem.-mondtam sóhajtva.

-Nyugodj meg tényleg nem rontottál el semmit sem.-mondta Szabi. Az ő segítségével felálltam és kimentünk a nappaliba majd össze szedtük a cuccunkat. Bekapcsolták a riasztót majd Szabi és én beültünk az ő kocsijába a többiek pedig N. Ricsi kocsijába ültek és elindultuk haza. Nagyon fáradt voltam és aludtam elfele a kocsiban. Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy valaki lerak egy puha ágyra. Majd hallottam, hogy kiment én meg oldalra fordultam és próbáltam aludni de nem ment. Csak forgolódtam az ágyban amikor meghallottam valami zajt az udvaron. Nagyon megijedtem de azért óvatosan az ablakhoz mentem. A háznak egs lètra volt döntve amin az elrablóim másztak felfele.

-Ne ne ne. Nem akarom megint átèlni azt.-gondoltam magamba ès kisiettem a szobából majd bementem Szabihoz aki ilyedten ugrott fel az ágyában majd kapcsolta fel a kis villanyt kómásan. Látta, hogy az ajtónak dőlve sirok.

-Hé mi történt?-kérdezte tőlem majd hozzám sietett.

-I-itt van-van-nak.-mondtam zokogva. Próbáltam csendben lenni, hogy meg ne halljanak.

-Kik?-kérdezte tőlem. A kezemmel befogtam az ő száját és mutattam sírva neki, hogy maradjon csendben. A folyosón motoszkálást és suttogást hallottunk.

-Valahol itt kell lennie.-suttogta az egyik elrablóm.

-Biztos ebbe a házban láttátok?-kérdezte a fővezér Dani.

-Igen ezer százalék, hogy itt van valahol.-mondta Ádám hallkan.

-Keressük meg minnél hamarabb. Hiányzik az, hogy játszhassak vele.-mondta Dani.

-Ezek raboltak el?-kérdezte tőlem nagyon hallkan. Én csak bólintottam és ha tehettem volna nagyon zokogtam volna de csendben akartam lenni, hogy meg ne halljanak.

-Gyere velem.-suttogta majd felállt és felém nyújtotta a kezét. Megfogtam majd felálltam és hallkan az ágyához mentünk majd elvette a telefonját és elkezdett tárcsázni egy számot.

 

 

 

 

 

 


 


 


3. rész

Az együtt alvás!!

 

-Jó de ígérd meg kérlek.-kérleltem mivel még nem álltam rá készen, hogy legyen köztünk "szex". Meg úgy igazán nem is voltunk együtt.

-Megígérem és én az ígéretemet mindig be tartom.-nyugtatott édesen.

-Rendben köszi.-nyugodtam meg egy kicsit. Mosolyogva megcsókolt majd pár perc múlva elváltunk.

-Menj és feküdj le nyugodtan. Mindjárt megyek én is csak meg fürdök hamar.-mondta és szájon puszilt.

-Rendben.-mondtam elpirulva. Elengedett és én meg bemenem a szobába Szabi pedig ment fürödni.

 

Bementem a szobába ami csodaszèp volt ès az ágy is hatalmas volt. Körül  èztem ès nem is hallottam, hogy Szabi kèsz lett. Kèt kar fonódott a derekam körè ès a fejèt pedig a vállamra helyezte.

-Tetszik?-kèrdezte tőlem.

-Igen nagyon szèp minden.-válaszoltam a kèrdèsère mosolyogva.

-Örülök neki. Gyere feküdjünk le ès holnap elmegyünk sètálni.-puszilt meg.

-Rendben.-mondtam ès mentünk aludni. Viszonylag hamar el is aludtunk.

 

*Másnap reggel*

 

-Csajos ébredj.-ébresztett engem Szabi. Fel is keltem és nyújtózkodtam egy nagyott.

-Szia.-köszöntem neki mosolyogva.

-Szia csajszim.-köszönt ő is mosolygósan.

-Mennyi az idő?-kérdeztem tőle.

-10 óra.-válaszolta. Meglepődtem, hogy ilyen sokáig tudta aludni egy idegen helyen, idegen házba és idegen ágyban na meg persze egy srác mellett.

-Miért nem keltettél fel?-kérdeztem tőle és felültem.

-Mert olyan édesen aludtál.-ült fel mellém.

-Hát..csoda, hogy ilyen sokáig aludtam.

-Miért csoda?-ült törökülésbe.

-Mert ha nem a saját ágyamba alszok meg a saját házamba akkor nem nagyon tudom aludni általában.-válaszoltam a kérdésére.

-Hát most tudtál.-kacsintott rám. Egy kicsit lehet, hogy elpirultam mert rám mosolygott majd megpuszilt.

-És mit terveztél mára?-kérdeztem mosolyogva.

-Hát először csinálok egy finom reggelit, utána elmegyünk sétálni ha szeretnél és ha akarod akkor meg mutatom a kedvenc helyemet és ha haza jöttünk akkor a jó meleg tűz mellett filmezünk.

-Ez nagyon jól hangzik.-mondtam vigyorogva.

-Szuper akkor.-vigyorgott ő is.

-És milyen reggelit akarsz csinálni?-kérdeztem.

-Hááááááát tojást meg forró teát hozzá. Vagy meleg szendvics teával.

-A második az jobb.

-Akkor azt csinálok.-állt fel.

-Szuper. Felöltözök és én is megyek le.-szálltam ki az ágyból. Nagyon jó meleg volt bent így nem fáztam.

-Csak nyugodtan.-puszilt meg majd kiment. Hamar felöltöztem majd lementem a konyhába ahol Szabi csinálta a reggelit. Reggeli után jól felöltöztünk majd elmentünk sétálni az erdőbe. Nappal kevésbé volt félelmetes mint este. Nem volt hideg hála istennek szóval nyugodtan tudtunk sétálni.

-Mutassam meg a kedvenc helyemet?-kérdezte tőlem mosolyogva.

-Igen.-válaszoltam én is mosolyogva.

-Gyere.-ölelt át a derekamnál fogva majd a kedvenc helyére mentünk. Amikor oda értünk akkor az álla majdnem leesett olyan gyönyörű volt ott minden. Egy nagy erős fán volt egy kis fakuckó és a fa törzséhez volt téve egy hosszú lépcső amin fel lehet menni a kuckóba.

 

-Na milyen?-kérdezte tőlem mosolyogva.

-Hát ez gyönyörű.-válaszoltam vigyorogva.

-Örülök, hogy tetszik.-mondta édesen. A kis kuckoból zene szólt és a villany is világított.

-Úgy hallom, hogy a többiek itt vannak.-kacsintott rám.

-Kik azok a többiek?-kérdeztem tőle.

-Majd nemsokára meglátod. Gyere menjünk be.-intett a kuckó fele a fejével.

-Rendben.-mondtam majd lassan elindultam vele.

 

Itt van a zene:

1.

https://www.youtube.com/watch?v=o10drRI3VQ0

2.

https://www.youtube.com/watch?v=4Z9b2HiW_L8

 

-Sziasztok.-köszönt Szabi mindenkinek amikor beléptünk.

-Szevasz haver.-örültek meg Szabinak.

-Srácok bemutatom Selenát.-mutatott be nekik. Ők is bemutatkoztak.....de persze én ismerem őket.

-Ti most......jártok?-tette fel Olivér a kérdését.

-Nem dehogy.-válaszolta szúrós tekintettel.

-Jól van na.-mondta vigyorogva Oli majd elment én pedig Szabira néztem.

-Csak hülyéskedik.-vonta meg a válát mosolyogva.

-Rendben.-mondtam én is mosolyogva.

-Kérsz valamit inni?-kérdezte tőlem.

-Igen.-válaszoltam.

-Rendben akkor hozok neked valamit.-mondta mosolyogva majd elment. Senki nem volt a kis helységben így körbe néztem. Nagyon szép kis házacska és a környezet is gyönyörű volt. Megálltam az ablaknál és csak néztem kifele. Pár perc múlva Szabi állt eg mellettem két pohárral a kezében.

-Tessék.-adta át az egyiket.

-Köszönöm.-köszöntem meg mosolyogva.

-Nincs mit.-mondta mosolyogva majd bele kortyolt az övébe.

-Szép kis kuckód van.-mondtam neki mosolyogva.

-Köszönöm örülök, hogy tetszik.-nézett a szemembe.

-Jösztök játszani?-jött hozzánk Alex.

-Mit?-kérdezte Szabi tőle.

-Felelsz vagy Mersz.-válaszolta. Szabi rám nézett Alex-szel együtt.

-Jössz?-kérdezte tőlem Szabi.

-Nem tudom.....nem nagyon rajongok ezért a játékért.-mondtam félénken. Rossz emlékek kötnek a "Felelsz vagy Mersz" játékhoz.

-Nem baj ha nem játszol csak legyél mellettem.-mondta Szabi mosolyogva.

-Rendben.-mosolyogtam én is rá. Egy másik szobába mentünk ahol a többiek már körbe ültek és középen pedig volt egy üres üveg. A fiúk leültek én pedig Szabi háta mögött foglaltam helyet.

-Te nem játszol?-kérdezte tőlem Olivér.

-Nem.-válaszoltam a kérdésére.

-Rendben.-mondta mosolyogva. Elkezdtek játszani eddig minden rendben volt sokat nevettünk a kérdéseken és a válaszokon is. Olivér pörgetett ami pont Szabinál állt meg.

-Na felelsz vagy mersz?-tette fel a kérdést vigyorogva.

-Felelek.-válaszolta.

-Hm na nézzük csak.........neked tetszik Bodony Barbi?-tette fel neki a kérdését.

-Hát nem csúnya lány szóval nem tudom.-válaszolt a kérdésére. Ez rosszul esett nekem de nem tudom, hogy miért de nem mutattam ki. Kezdett fájni a fejem ezért felálltam majd kijöttem a szobából, felöltöztem és kimentem a szabadba. Jó volt kint lenni egy kicsit egyedül mert tudtam gondolkozni is legalább.

-Hát én mindig így járok. Megtetszik egy srác és annak mindig más kell. Jellemző ez rám nagyon. De sajnos nem tudom irányítani az érzéseimet.-gondoltam magamban. Pár perc múlva hallottam, hogy valaki jön felém majd megállt mellettem.

-Valami baj van?-kérdezte tőlem egy hang.

-Nem nincs semmi.-válaszoltam a kérdésére.

-Nézz rám.-állt elém. Rá néztem vagyis pontosabban a gyönyörű gesztenye barna szemeibe néztem.-Látom a szemedben hogy van valami.-mondta és megfogta a két kezemet.

-Nincs semmi csak a fejem fájt.-mondtam a szemébe.

-Biztos? Mert a szemed mást is mond.-nézett végig a szemembe.

-Igen biztos.-hajtottam le a fejemet. Nem mondhattam el neki, hogy tetszik és, hogy rosszul esett az amikor azt mondta, hogy "Hát nem csúnya lány szóval nem tudom". Nem árulhatom el neki, hogy szeretem őt.....nem szabad.

-Na jól van elhiszem neked.-mondta sóhajtva. Tudom, hogy nem hitte el csak azért mondja hogy megnyugodjak.-Fáradt vagy?-kérdezte tőlem és magához ölelt.

-Kicsit. Este nem aludtam valami jól.-válaszoltam ásítva egy kicsit.

-Valami baj volt, hogy csak forgolódtál?-kérdezte tőlem.

-Nem csak....nem mehetnénk haza? Ott majd elmondom.-szabadultam ki az öleléséből.

-Persze csak beszólók a többieknek.-mondta majd bement a kis kuckóba majd pár perc múlva vissza kijött.-Gyere menjünk.-biccentett a fejével majd lassan elindult én pedig követtem őt. Nem gyalogoltunk sokat és már a háznál is voltunk. Bementünk leöltöztünk majd leültünk a nappaliba.

-Na szeretnél mesélni?-kérdezte tőlem kedvesen.

-Igen.-válaszoltam a kérdésére. Nagyot sóhajtottam és lassan bele kezdtem.

-Arról van szó, hogy régen 3 nagyon jó barátommal játszottam ezt a játékot és pont rám került a sor és én meg mertem amit nem kellett volna. Az egyik azt kérte, hogy feküdjek le vele amit én elleneztem és így mind a hárman rám jöttek. Próbáltam őket ellökni magamtól de nem ment mert ők erősebbek voltak. Egy papírzsebkendőre valamit öntöttek és az orromhoz fogták amitől elkábultam és egy ismeretlen helyen ébredtem fel. Csak egy hálóing volt rajtam és alatta pedig semmi sem volt. És szinte minden áldot nap minden este sex játéknak használtak. Próbáltam megszökni de nem tudtam mert mindig elkaptak és akkor még durvábbak voltak velem. De egyszer egy éjjel elmentek bulizni és sikerült végre megszöknöm. Sok évbe telt hogy ne féljek másoktól. De még most is félek.-meséltem el a történetemet sírva.

-Na csssss ne sírj. Én nem olyan vagyok Selena nyugodj meg. Nem kell félned tőlem én megvédelek.-ölelt magához szorosan.

2. rész

Az igazság!!

 

-Nem akarom, hogy a rajongóid azt higgyék, hogy én csak kihasznállak téged.-mondtam a csókunk után.

-Nem fogják ezt hinni. Meg ha ezt is hiszik akkor sem fog érdekelni.-mondta édesen.

-Rendben.-mondtam és elmosolyodtam.

-Szeretlek.-mondta és végig a szemembe nézett.

-Én is de még nem jöhetünk össze.

-De miért?-kérdezte Szabi.

-Hát mert......

 

-Hát mert nem is ismerjük egymást és még csak ma találkoztunk először csak ezért.

-Ez igaz.-mondta Szabi.

-De ha jobban megismertük egymást akkor majd meglátjuk, hogy legyen tovább.-mondtam Szabinak.

-Talán igazad van. Egy kicsit elhamarkodtam. Ne haragudj.-kért tőlem bocsánatott.

-Nem haragszom nyugi.-mondtam neki mosolyogva.

-Köszi.-mondta mosolyogva.

-Kèrdezhetek valamit?-nèzett rám Szabi.

-Persze.-nèztem èn is rá.

-Ma este adnak egy nagyon filmet a moziban ès szeretnèm ha eljönnèl velem megnèzni. Szóval eljössz velem?-mondta majd kèrdezte tőlem.

-Hát......ugye nem horror?-kèrdeztem tőle.

-Nem.-válszolta mosolyogva.

-Akkor igen elmegyek veled.-mondtam mosolyogva.

-Ezaz!-kiáltott fel vigyorogva.

-Majd olyan 6-ra legyèl kèsz.-mondta mosolyogva.

-Rendben megyek ès kèszülök.-álltam fel vigyorogva.

-Szuper.-rohant fel az emeletre gondolom a szobájába. Èn is felmentem a szobámba ès bementem a fürdőbe majd letusoltam utána egy száll törölközőbe álltam meg a szekrènyem előtt amibe már be pakoltam ès gondolkoztam hogy mit vegyek fel. Pár perc múlva kopogtak.

-Mond.-szóltam ki.

-Van rajtad valami?-kèrdezte Szabi az ajtó mögül.

-Hát öhm csak egy törölköző.-válaszoltam a kèrdèsère.

-Bemehetek?-kèrdezte tőlem. Gondolkoztam egy kicsit.

-Nyugi nem fogok semmit sem csinálni amit te nem szeretnèl.-mondta èdesen.

-Öhm...gyere.-mondtam neki ès szorosan fogtam magamon a törcsit. Szabi bejött majd vègig nèzet rajtam tetőtől-talpig utána kőzelebb jött hozzám. A kezèben ott volt egy doboz.

-Hoztam neked valamit. Remèlem tetszeni fog.-rakta le az ágyra a dobozt majd hátrálva vègig engem nèzett majd közel jött hozzám ès a derekamnál fogva magához húzott. Fèltem, hogy valami rosszat fog csinálni. Közel hajolt hozzám ès megcsókolt amitől furcsa èrzèsem támadt de persze vissza csókoltam. Pár perc múlva elváltunk egymástól ès kiment.

-Ezt nem kellett volna Szabi.-gondoltam magamban. A dobozra nèztem ami az ágyon pihent. Kinyítottam ès kicsomagoltam ami benne volt. Egy csoda szèp kèk ruha volt benne. Mosolyogva felvettem ès mintha csak rám öntöttèk volna. Felvettem hozzá a kedvenc kènyelmes szandám, a hajamat kifèsültem ès hagytam leengedve ès kèsz is voltam. A kis táskámba bele pakoltam a szüksèges dolgokat is. Pár perc múlva kopogtak.

-Kèsz vagy?-kèrdezte tőlem Szabi az ajtó mögül.

-Igen.-válaszoltam a kèrdèsère.

-Akkor induljunk.-nyújtotta ki a kezét amit én meg fogtam és lassan mentünk lefele. Kimentünk bezártuk a házat utána beültünk Szabi kocsijába ès elindultunk valahova. Nagyon hideg volt ès ezt szerintem èszre vette Szabi mert bekapcsolta a fűtèst. Már mentünk egy ideje de sehol sem láttam egy házat sem.

-Szabi hova megyünk?-kèrdeztem tőle.

-Meglepetès lesz. Nyugi nem rabollak el.-mondta vigyorogva.

-Remèlem.-mondtam mosolyogva. Párc perc múlva egy gyönyörű faház előtt álltunk meg. A házat rengeteg fa vette körül.

-Hol vagyunk?-kèrdeztem Szabitól amikor mellèm állt ès lezárta a kocsit.

-A faházamnál.-válaszolt kèrdèsemre. Hozzá bújtam mert fèltem egy kicsit.

-Minden okè?-kèrdezte tőlem.

-Hát biztos ki fogsz nevetni de fèlek.-hajtottam le a fejemet mert nem akartam látni ahogy nevet majd rajtam.

-Jaj dehogy nevetlek ki. Mindenki fèl valamitől. De itt vagyok veled ès nem engedem, hogy bárki ès bármi is bántson.-ölelt magához szorosan.

-Köszönöm.-öleltem vissza.

-Gyere sètáljunk egy kicsit.-fogta meg a kezemet.

-Ebbe a sötètbe?-kèrdeztem tőle.

-Nyugi nem lesz sötèt. Kapcsolok villanyt ès nem megyünk be teljesen az erdőbe ne fèlj.-puszilt meg.

-Rendben.-mondtam sóhajtva. Lassan elindultunk kèzen fogva az erdőbe sètálni. Szorosan fogtam Szabi kezèt ès szorosan mellette mentem.

-Ne fèlj.-suttogta mosolyogva.

-Melletted biztonságba èrzem magam.-mondtam èn is egy kis mosollyal.

-Ennek örülök.-mondta mosolyogva. Egy reccsenèst hallottam amitől nagyon megijedtem.

-Mi volt ez?-álltam meg ès a hang irányába nèztem.

-Nyugodj meg lehet hogy egy állat volt.-válaszolt a kèrdèsemre.

-Valaki figyel minket èrzem.-mondtam.

-Nem figyel senki sem.-ölelt magához.

-Selena nyugodj meg.-állt elèm ès nèzett a szemembe.

-Jó okè.-fújtam ki a levegőt.

-Menjünk be a házba.-fogta meg a kezemet ès elindultunk a házhoz. Be èrve a lèlegzetem is elállt.

-Ez gyönyörű.-mondtam ès körbe nèztem.

-Örülök, hogy tetszik.-állt meg a hátam mögött ès levette rólam a kabátot ès felakasztotta.

-Fázol?-kèrdezte tőlem.

-Egy kicsit.-nèztem a szemèbe.

-Gyere menjünk a tűzhöz.-ölelt át a derekamnál fogva ès a tűzhöz mentünk. Ott volt egy kanapè ès arra leültünk.

-De jó meleg van itt.-mondtam ès a tűz fele nyújtottam a kezemet.

-Ma este itt alszunk rendben?-kèrdezte tőlem.

-Öhm okè.-mondtam ès furcsán nèztem rá.

-Nyugi nem lesz semmi olyan amit te ne akarnál.-mondta mosolyogva Szabi.

-Rendben.-mondtam mosolyogva.

-Megyek csinálok egy kis forró csokit meg valami vacsorát.-puszilt meg majd felállt ès konyhába ment. Èn csak melegettem ès gondolkoztam. Pár perc múlva Szabi kèt bögre forró csokival ès kèt meleg szendviccsel tèrt vissza. Lerakta az asztalra ès a kèt bögrèt pedig elvette a tálcáról majd leült mellèm ès az egyiket nekem adta.

-Köszönöm.-köszöntem meg mosolyogva.

-Nincs mit.-mondta ő is mosolyogva. Bekapcsolta a tèvèt ès elkezdtük nèzni. Èreztem, hogy Szabi teljesen mellèm ült majd átölelt èn pedig hozzá bújtam. Nagyon kènyelmes volt így ès elfelejtettem minden gondomat. Nagyon jó volt. Sokáig néztük a tévét és csak azt vettem észre magamon, hogy alszok elfele.

-Selena.-szólt nekem Szabi.

-Mi az?-kérdeztem tőle álmosan.

-Menjünk aludni. Rendben?-dőlt előre egy kicsit.

-Jól van. Megyek tusolni.-mondtam ásítva. Felálltunk és Szabi megmutatta a fürdőt majd egyedül hagyott. Hamar letusoltam majd pizsibe mentem ki.

-Öhm Selena.-jött hozzám Szabi.

-Tessék.-néztem  a szemébe.

-Csak egy szoba van amiben tudunk aludni.-mondta és ő is a szemembe nézett.

-Ha két ágy van benne akkor nem gond.-mondtam neki.

-Hát na igen.....csak egy francia ágy van benne.-figyelte végig a reakciómat.

-Ugye most csak szivatsz?-kérdeztem tőle meglepődve.

-Nem szivatlak.-mondta sóhajtva.

-Hát ez szuper.-mondtam egy kicsit idegesen

-Nyugi nem lesz semmi olyan köztünk.-mondta és megfogta mindkét kezével az arcom.

-Jó de ígérd meg kérlek.-kérleltem mivel még nem álltam rá készen, hogy legyen köztünk "szex". Meg úgy igazán nem is voltunk együtt.

-Megígérem és én az ígéretemet mindig be tartom.-nyugtatott édesen.

-Rendben köszi.-nyugodtam meg egy kicsit. Mosolyogva megcsókolt majd pár perc múlva elváltunk.

-Menj és feküdj le nyugodtan. Mindjárt megyek én is csak meg fürdök hamar.-mondta és szájon puszilt.

-Rendben.-mondtam elpirulva. Elengedett és én meg bemenem a szobába Szabi pedig ment fürödni.

 

 

 

1. rész

Manapság az emberek mindent megtehetnek. Vagyis csak azt gondolják de ez nem így van. Másokra nem figyelnek oda és piszkálják meg szekálják azt akit csak tudnak. Sajnos ilyen ez a mai világ. És igen tapasztaltam az ilyeneket. És sokan azt mondják, hogy csak azért csinálják ezt mert irigyek. De nem tudom, hogy mire és nagyon megszeretném az ilyen embereket érteni, hogy miért bántják meg a másikat ok nélkül és még sincs bűn tudatuk utána. Ez azért furcsa. Na de mindegy térjünk a történetre. Jó olvasást.

 

Utolsó óra volt végre.  Ez a nap katasztrófa volt. Kibeszéltek, piszkáltak és nem kaptak semmit sem. Kicsengettek. Hamar összepakoltam a cuccomat majd felöltöztem és szinte ki rohantam a suliból. Sírva mentem haza fele de előtte bementem a kedvenc kávézomba. Leültem a pulthoz és vártam, hogy oda jöjjön hozzám valaki.

-Szia mi a baj?-jött hozzám Csilla a kiszolgáló aki a legjobb barátnőm.

-Csak a szokásos.-mondtam sírva.

-Sosem fognak békén hagyni téged.-mondta sóhajtva.

-Hát nem sajnos. De majd kiíratkozok és keresek valami jó munkát.-mondtam szipogva. Ajtó fellett jelzett a csengő, hogy valaki belépet.

-Amúgy kérsz valamit?-kérdezte tőlem.

-Igen a szokásosat.-válaszoltam a kérdésére.

-Egy forró csoki rendel.-mondta mosolyogva.

-Hello.-köszönt egy pár ismerős hang mellőlem.

-Sziasztok.-köszönt vissza Csilla vigyorogva. Kész volt a forró csokimmal és lerakta elém.

-Köszi. Kimegyek a mosdóba.-köszöntem meg majd felálltam és sírva a mosdóba mentem. Láttam, hogy a fiúk akik bejöttek engem néztek végig.

-Hülye iskola.-mondtam már a mosdóban. Pár perc múlva kimentem és vissza leültem a helyemre. A fiúk egy asztalnál ültek.

-Lenyugodtál?-kérdezte tőlem Csilla.

-Kicsit.-válaszoltam a kérdésére.

-Nyugi.-mondta mosolyogva.

-Könnyű ezt neked mondani.-mondtam szomorúan.

-Képzeld el Szabyest megkérdezte, hogy miért sírsz.-mondta mosolyogva.

-És?-néztem rá.

-Elmondtam nekik ha nem baj.-válaszolt a kérdésemre.

-Nem baj. Megyek keresek valami jó munkát.-mondtam sóhajtva majd felálltam és megfogtam a táskámat meg a forró csokimat és leültem egy asztalhoz ami teljesen a sarokban volt. Elővettem a laptopomat és bejelentkeztem majd neki álltam keresni egy jó munkát. Facebookra is felnéztem. Láttam, hogy Szabyest keres maga mellé egy nagyon jó fotóst.

 

Kedves rajongóim és ismerőseim!

Egy olyan fiút/lányt keresek aki szeret és aki nagyon jó képeket tudd csinálni. Nincs más dolgod mint  lájkolni ezt a posztott vagy kommentbe írni valamit. Persze kell egy szép kép is amit TE csináltál és majd én kiválasztom a legjobbat és majd azzal a személlyel megbeszélek mindent. Majd csinálunk egy próba képet rólam és ha nagyon tetszik akkor ő lesz a fényképészem akit majd persze viszek magammal a koncertjeimre...stb. Sok sikert mindenkinek. :)

 

Hamar rá mentem és elolvastam végig majd megcsináltam mindent amit kellett. Már csak reménykedtem, hogy engem válasszon a fotósának. Láttam, hogy Szabi megnézte a telefonját majd valamit mutatott a srácoknak. Még böngésztem egy kicsit de sehol sem találtam jó munkát.

-Szia.-köszönt nekem valaki. Felnéztem az illetőre és a srácok álltak előttem.

-Sziasztok.-köszöntem vissza nekik meglepődve.

-Csatlakozhatunk hozzád?-kérdezte tőlem egy szőke srác.

-Persze.-válaszoltam a kérdésére félénken.

-Köszi.-köszönte meg majd leültek hozzám.

-Mi a neved?-kérdezte tőlem Szabi.

-Selena.-válaszoltam a kérdésére.

-És a tiétek?-kérdeztem tőlük. Igaz csak Szabit ismerem valamennyire de nem akartam bunkó lenni.

-Az én nevem Bakos Attila az övé pedig Szabi.-mutatkoztak be.

-Örülök, hogy megismerhetlek titeket.-mondtam mosolyogva.

-Mi is nagyon örülünk neked Selena.-mondta Szabi mosolyogva.

-Te ismered őt?-kérdezte tőlem Attila.

-Hát...öhm. Igen a rajongója vagyok.-válaszoltam félénken.

-Tényleg?-kérdezték tőlem.

-Igen.-válaszoltam a kérdésére.

-Még sem viselkedsz úgy mint egy őrült rajongó.-mondta Szabyest.

-Hát csak azért mert tudom, hogy az ilyen hírességek nem szeretik az örült rajongókat....vagyis szeretik csak néhány tettük rosszul esik nekik. De amúgy nagy rajongód vagyok.-mondtam a srácoknak.

-Ez igaz.-mondta Szabi mosolyogva.

-Kérdezhetek valamit?-nézett engem a szőke srác.

-Igen nyugodtan.-válaszoltam a kérdésére.

-Miért sírtál amikor bejöttünk? Persze ha nem gond hogy megkérdezem.-nézett végig a szemembe.

-Hát ez hosszú történet.-mondtam szomorúan.

-Mi ráérünk.-mondták a fiúk.

-Hát rendben.-mondtam sóhajtva majd elmeséltem nekik mindent. Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e de úgy érzem, hogy megbízhatok bennük.

-Ez azért durva.-mondták megdöbbenve.

-Sajnos az én életem már csak ilyen.-mondtam sírva.

-Na ne sírj. Látom, hogy össze vagy belül omolva. De ez nem lesz sokáig így.-mondta Szabi.

-Ezt hogy érted?-kérdeztem tőle és a két gyönyörű szemébe néztem.

-Majd meglátod.-mondta mosolyogva. Alig tudtam megnyugodni. Attilának mennie kellett de Szabi még maradt.

-Figyelj azt szeretném ha....hozzám költöznél.-mondta Szabyest.

-Miért?-kérdeztem tőle megdöbbenve.

-Mert tudok egy-két dolgot amit majdnem megtettél és igaz nem ismerjük még annyira egymást de nem szeretném, hogy bajod essen.-nézett végig a szemembe.

-Nem is tudom. Mi az az egy-két dolog?-kérdeztem tőle.

-Hát öngyilkosság például.-mondta hallkan.

-Jah szóval ilyenek.-hajtottam le a fejemet.

-Szóval?-kérdezte tőlem.

-Nem akarok a nyakadon lógni Szabi.-néztem végig rá.

-Nem fogsz a nyakamon lógni.-mondta édesen.

-Biztos?-kérdeztem tőle.

-Igen biztos.-válaszolt a kérdésemre.

-Hát jó.-egyeztem bele nagy nehezen.

-Szuper.-mondta mosolyogva. Én is csak mosolyogtam.

-Gyere menjünk akkor haza.-mondta mosolyogva majd felállt.-

-Rendben.-mondtam és én is felálltam. Elraktam a cuccomat majd felöltöztem.

-Szia Csilla.-köszöntünk el a pultostól.

-Sziasztok.-köszönt el ő is tőlünk mosolyogva.

-Gyere.-fogta meg a derekamat és egy kocsihoz vezetett. Kinyitotta nekem az ajtót majd beültem és utána ő is belült majd hozzá mentünk vagyis mostmár haza. Furcsa lesz  máshol élni. Megszoktam a saját kis házamat meg azt, hogy egyedül élek és most.....most meg lesz egy lakótársam és más házban fogok élni. Bár ugyan olyan lesz az életem mint eddig.

-Selena.-szólított Szabi a nevemen.

-Tessék.-tértem vissza a valóságba.

-Megérkeztünk.-mondta mosolyogva.

-Oh rendben.-mondtam én is mosolyogva. Kiszálltunk és megláttam egy nagyobb házat. Nagyon szép volt az a ház. Kivettem a táskámat majd bementem Szabival és belül is ugyanolyan szép volt mint kivül.

-Nagyon szép ez  a ház.-mondtam mosolyogva.

-Köszönöm.-mondta ő is mosolyogva.

-Kérsz forró csokit?-kérdezte tőlem.

-Igen kérek.-válaszoltam félénken  a kérdésére.

-Rendben.-mondta mosolyogva majd bement a konyhába. Lepakoltam a táskámat a falhoz majd kicsit körül néztem utána én is a konyhába mentem. Szabi ott szorgoskodott én pedig leültem az asztalhoz.

-Holnap elhozzuk a cuccodat. Rendben?-mondta majd kérdezte tőlem.

-Mikor délelőtt?-kérdeztem tőle.

-Igen.-válaszolt a kérdésemre.

-De én iskolába leszek.-mondtam neki. Felrakta főni a forró csokit de addig leült mellém.

-Akkor a negyedik vagy az ötödik órádról elkérlek.-mondta édesen.

-Rendben.-mondtam mosolyogva.

-Akkor ezt megbeszéltük.-mondta mosolyogva.

-Meg.-mondtam én is mosolyogva.

-Kérdezhetek valamit?-nézett rám.

-Igen.-válaszoltam a kérdésére.

-Szeretnéd ha kiíratnálak a suliból? Csak azért kérdezem mert a munka mellett nem biztos, hogy fogsz tudni járni.-mondta és csinálta tovább a forró csokit.

-Öhm nem is tudom. Meg nem nagyon tudom, hogy milyen munka lesz ez.-mondtam félénken.

-Hát a fotósom leszel. Ami azt jelenti, hogy mindenhova jönnöd kell velem. Legyen az díjátadó, koncert, autogram osztás, fotózás, meg ilyenek és képeket kell csinálnod.-magyarázta el a feladatomat.

-Szuper.-mondtam mosolyogva. Szabi kész lett a két forró csokival majd az egyik bögrét lerakta elém és ő is leült mellém a sajátjával.

-Tetszik?-kérdezte tőlem mosolyogva.

-Igen ezt szerettem volna mindig is csinálni és most valóra is vállik.-mondtam mosolyogva de félénken. A pillangók felébredtek a gyomromban.

-Ennek örülök.-mondta ő is mosolyogva. Lassan ittuk a finom forró csokit és közben beszélgettünk és jól meg is ismertük egymást.

-Nagyon finom volt köszönöm.-mondtam mosolyogva amikor elmosta a két bögrét.

-Szívesen.-mondta ő is mosoylogva.

-Öhm kaphatnék egy pizsomát?-kérdeztem tőle elpirulva.

-Oh persze gyere csak.-mondta és elindultunk az emeletre. Bementünk a szobájába. Egy nagyon jó illat csapta meg az orromat ami persze a parfümje volt. Azt hittem, hogy ott helyben esek össze de tartottam magam.

-Tessék.-adott egy hosszú pólót meg egy gatyát.

-Köszönöm szépen.-köszöntem meg. Megmutatta a szobámat meg a fürdőt is. Bement a saját szobájába én pedig hamar letusoltam majd felvettem azt amit adott. A póló elég hosszú volt ami persze jó mert nem látszik semmim sem legalább. Kimentem majd bementem a szobámba és leültem az ágyra majd elővettem a laptopomat és elkezdtem internetezni. Fent volt a barátnőm Varga Vivien. Ráírtam és elkezdtünk beszélgetni.

-Szia Vivi.-írtam rá.

-Szia Selly.-írta vissza.

-Mizu?-kérdeztem tőle.

-Semmi  minden  jó eddig. Veled?

-Velem sem.

Egy kicsit elbeszélgettem vele és egy talit is megbeszéltünk. Pár perc múlva valaki kopogott.

-Gyere.-mondtam az illetőnek. Az ajtón pedig Szabi lépett be mosolyogva.

-Nem vagy éhes?-kérdezte tőlem kedvesen majd leült mellém.

-De egy kicsit.-válaszoltam a kérdésére.

-Gyere rendeltem kínai kaját.

-Uh azt szeretem.-mondtam neki mosolyogva.

-Akkor jó megnyugodtam. Azt hittem, hogy nem szereted ezért rendeltem pizzát is.-mondta mosolyogva.

-Aranyos vagy de szeretem a kínai kaját.-mondtam és a szemébe néztem majd pár perc múlva elkaptam és máshova néztem.

-Gyere menjünk enni.-mondta kuncogva.

-Rendben.-mondtam majd felálltunk és lementünk. Biztos sejti, hogy tetszik nekem csak úgy csinál mintha nem tudná.

-Nem tudom, hogy meddig birom ezt titkolni de muszáj leszek sokáig.-gondoltam magamban.

-Min gondolkozol ennyire?-kérdezte tőlem mosolyogva.

-Öhm semmin.-válaszoltam elpirulva.

-Hm édes vagy amikor elpirulsz.-mondta mosolyogva. Mégjobban elpirultam és ő csak vigyorgott. Megettük a kínait majd csak beszélgettünk. Egyszer csak Szabi felállt majd a hátamnál megállt és hátulról átölelte a derekamat. A fejem biztos nagyon vörös volt.

-Mi-mit a-akarsz-csin-csinálni?-kérdeztem tőle.

-Nyugi semmit sem akarok csak megöleltelek.-mondta és megpuszilt az arcomon.

-Re-rendben.-mondtam félénken.

-Tetszek neked?-kérdezte hallkan.

-Mi?-kérdeztem vissza.-Basszus lebuktam.-gondoltam magamba.

-Tetszem neked?-kérdezte és mellém állt.

-Öhm.....nem tudom.-válaszoltam majd lehajtottam a fejemet.

-Na mond nyugodtan.-simogatta meg a hátamat.

-Igen de kérlek ne bánts és ne erőszakolj meg.-mondtam neki félve.

-Mi? Nem akarlak bántani se megerőszakolni.-mondta meglepődve. Meg akart ölelni de én gyorsan felpattantam majd felrohantam a szobámba és leültem az ágyra sírva. Elő törtek arossz emlékeim. Pár perc múlva hallottam, hogy valakik jönnek majd az ajtón kopogtak.

-Selena bemehetünk?-kérdezte tőlem Szabi.

-Mit akartok csinálni?-kérdeztem tőle sírva.

-Semmit csak beszélgetni. Esküszöm.-mondta Szabi.

-Biztos?-kérdeztem tőlük.

-Igen biztos.-válaszolta.

-Gye-gyertek.-mondtam nekik. Felhuztam a térdemet és a kezemmel pedig átkaroltam a fejemet pedig a térdemre tettem. Az ajtón pedig Szabi, Venczli Alex, Nagy Ricsi és Patocska Olivér jött be. Megijedtem, hogy ilyen sokan jöttek be.

-Nyugi nem akarunk bántani.-mondta N.Ricsi.

-Hát oké.-mondtam még mindig félve.

-Szegény lány.-mondta V.Alex.

-Nem tudom, hogy ki mit csinált vele de az biztos nagyon rossz volt ha ennyire fél.-mondta P.Oli.

-Most hátha elmondja nekünk.-mondta N.Ricsi. Szabi lassan közeledett felém majd leült az ágyra.

-Miért félsz tőlünk?-kérdezte kedvesen tőlem Szabi.

-Hát mert.....-kezdtem el. Nem nagyon merem elmondani nekik.

-Mond nyugodtan.-mondta Alex. Sóhajtva és nehezen de bele kezdtem és elmondtam nekik mindent.

-Uramisten.-mondták a fiúk megdöbbenve.

-Hogy lehet ilyet csinálni egy szép lánnyal? Meg bármilyen lánnyal.-mondta N.Ricsi.

-Én ilyet nem tudnék megtenni egy lánnyal sem.-mondták a fiúk. Le voltak fagyva teljesen és pár percig meg sem szólaltak.

-Hát ez azért.....-kezdte el P.Olivér.

-Fel jelentetted őket?-kérdezte Ricsi.

-Nem mertem. Azt mondta hogyha valakinek is elmondom vagy feljelentem őt akkor nagyon meg fogom bánni.-mondtam szipogva.

-De muszáj leszel feljelentened.-mondta Alex.

-De nem merem.-mondtam sírva.

-Hé nyugodj meg. Mi itt leszünk melletted és segítünk neked ebbe. Számíthatsz ránk.-mondta Szabi és megfogta a kezemet.

-Köszönöm de nem akarom, hogy bajotok essen.-néztem rájuk.

-Nem fog ne aggódj.-mondták és rám mosolyogtak.

-De most nyugodj meg.-mondta Olivér.

-Nem nagyon tudok megnyugodni.-mondtam pityeregve.

-Nem fog téged senki sem bántani. Megvédünk mindenkitől.-mondta Alex.

-Jó de akkor sem tudjátok, hogy mire képes.-mondtam nekik.

-Ő sem tudja, hogy mi mire vagyunk képesek.-mondta Ricsi.

-Igaz.-mondtam sóhajtva. Álmos voltam és ásítottam is.

-Hagyunk pihenni.-mondta Szabi. A többiek kimentek csak ő maradt bent. Lefeküdtem ő pedig betakart mintha egy kis gyerek lennék de nem zavart mert most jól esett. Megpuszilt majd kiment de nyitva hagyta egy kicsit az ajtót. Pár perc múlva el is aludtam. Jót álmodtam mikor hirtelen rossz lett. Az exem volt a szobámba és megint meg akart erőszakolni. Én csak ordibáltam, és próbáltam segítséget hívni de nem tudtam. Az álom rabul ejtett és éreztem, hogy valaki kelt engem felfele de nem megy neki.

-Sel ébredj.-mondta az ismerős hang.

-Hadj békén Balázs. Engedj el.-mondtam neki zokogva.

-Nem fogod ezt megúszni.-mondta gonoszan.

-Selena ébredj.-szólt megint Szabi. Pár perc múlva felébredtem és hirtelen felültem. Álmomban is de viszont a valóságban is zokogok. Előttem Szabi ült aggódva. Nem is gondolkoztam és hozzá bújtam ő pedig magához ölelt szorosan.

-Cssss nincs semmi baj. Ez csak egy álom volt.-nyugtatott Szabi.

-Félek.-mondtam még mindig nagyon sírva.

-Ne félj. Itt vagyok.-puszilt meg. Nagy nehezen de egy kicsit megnyugodtam.

-Al-alszol ve-velem?-kérdeztem tőle szipogva.

-Persze.-puszilt meg megint majd lefeküdtünk és én hozzá bújtam ő pedig ölelt engem.

-Ugye itt leszel reggel?-kérdeztem tőle.

-Igen amikor felkelsz akkor itt fogsz találni melletted.-simogatta a hátamat.

-Köszönöm.-mondtam megnyugodva. Hozzá bújva aludtam el. Nem aludtam sokat mert megint rosszat álmodtam de most magamtól fel tudtam kelni. Szabi nem volt mellettem. Az órára néztem és láttam, hogy 9 óra. Felültem és felhúztam a térdemet majd átkaroltam. A faltól mozgolódást hallottam. Oda kaptam a fejem és megnyugodtam mert csak Szabi állt fel.

-Jóreggelt.-mondta mosolyogva és leült elém.

-Jobbat.-mondtam egy kicsit mosolyogva.

-Megint rosszat álmodtál?-kérdezte tőlem.

-Igen.-mondtam sóhajtva.

-Akkor azért nyöszörögtél meg sírtál.-mondta Szabi.

-Sajnos.-mondtam és letöröltem a könnycseppeket.

-Mióta vannak ezek a rossz álmok?-kérdezte tőlem.

-Lassan 1 hónapja. Vagyis amióta azt tette velem.-mondtam szipogva.

-Szegénykém.-ölelt magához Szabi.

-Nagyon el szeretném felejteni az egészet és végre nyugodtan szeretnék aludni meg élni.-mondtam Szabinak.

-Csssss nyugodj meg.-nyugtatott engem.

-Nem lesz semmi baj. Itt vagyok veled és mindig is itt leszek. Nem hagylak magadra.-mondta és a karomat simogatta.

-Köszönöm Szabi.-bújtam jobban hozzá. Pár perc múlva valamennyire megnyugodtam.

-Éhes vagy?-kérdezte tőlem.

-Igen.-válaszoltam szipogva.

-Öltözz fel én meg csinálok reggelit neked.-mondta és megpuszilt.

-Rendben.-mondtam. Szabi kiment és én is kiszálltam az ágyból majd hamar felöltöztem. Megreggeliztünk majd a nappaliban ültünk és néztük a tévét. Pont az egyik kedvenc filmem ment ami nem más mint a Buliszervíz.

-Selena.-szólt nekem Szabi.

-Tessék.-néztem rá.

-Remélem nem baj hogyha át jönnek a fiúk.-nézett ő is a szemembe.

-Dehogy baj. Ez a te házad és ide az jön akit te hívsz.-mondtam mosolyogva neki.

-Ez már a te házad is mivel itt laksz.-mondta mosolyogva ő is.

-De te vagy az úr a háznál.-mondtam vigyorogva.

-Ez igaz de akkor is ha jön valaki és te nem akarod akkor megmondhatod nekem.-mondta és közelebb ült hozzám.

-Én örülök, hogy a fiúk átjönnek.-mondtam elpirulva. Egymás szemébe néztünk és egyszer csak azt vettem észre, hogy Szabi elkezd felém közeledni. Akármennyire is szeretném ezt a csókot tőle nem lehet mert lehet hogy barátnője van. Mielőtt megcsókolt volna elhúzódtam tőle.

-Mi a baj?-kérdezte tőlem.

-Semmi csak ezt nem lenne szabad.-mondtam szomorúan.

-De miért nem?-kérdezte tőlem meglepődve.

-Mert neked szerintem van barátnőd vagy valaki olyan aki neked tetszik és nagyon fontos számodra. És nem akarom ezt tönkre tenni.-mondtam könnyezve.

-Hé Selena nézz rám.-mondta kedvesen. Azt tettem amit mondott.

-Nekem nincs barátnőm. És igen van egy olyan személy aki tetszik nekekm és igenis fontos.-mondta Szabi. E szavak hallattán rosszabb kedvem lett.-És ez a személy itt ül most előttem.-erre a mondatára viszont felkaptam a fejem és ránéztem meglepődve.

-De hiszen nem is ismersz engem. És alig tudsz rólam valamit.-mondtam neki.

-Oh sokkal többet tudok rólad mint amit gondolnál.-mondta mosolyogva. Megint elkezdett felém közeledni de most hagytam, hogy megcsókoljon. Amióta megismertem Szabyestett azóta várok erre a pillanatra.

-Nem akarom, hogy a rajongóid azt higgyék, hogy én csak kihasznállak téged.-mondtam a csókunk után.

-Nem fogják ezt hinni. Meg ha ezt is hiszik akkor sem fog érdekelni.-mondta édesen.

-Rendben.-mondtam és elmosolyodtam.

-Szeretlek.-mondta és végig a szemembe nézett.

-Én is de még nem jöhetünk össze.

-De miért?-kérdezte Szabi.

-Hát mert......