Egy sors fordulat

Ezt a blogot a Szabyest fanoknak irom...meg azért is kezdtem el mert nincs róla sehol sem blog meg persze imádom őt nagyon.

12. rész

 

-Igen.-mondta Barbi.
-Akkor eszünk?-kérdezte Olivér.
-Együnk.-válaszolta Szabi. Olivér és Barbi a konyhába mentek.
-Éhes vagy?-kérdezte tőlem.
-Nem.-válaszoltam a kérdésére.
-Legalább egy kicsit egyél.-nézett rám kérlelően.
-De nem kérek most semmit sem.-mondtam neki.
-Jól van. Nem erőltetem.-mondta sóhajtva.
-Haza viszel?-kérdeztem tőle.
-Máris menni akarsz?-kérdezte szomorúan.
-Igen.-válaszoltam a kérdésére.
*********
-Akkor haza viszlek.-mondta letörve. Felálltunk majd felvettem a táskámat és a konyhába mentünk.
-Már mész is?-kérdezte tőlem Olivér.
-Igen.-válaszoltam a kérdésére.
-Azt hittem, hogy maradsz.-mondta a szöszi.
-Nem. Sajnos mennem kell.-mondtam sóhajtva.
-Hát rendben. Majd remélem találkozunk holnap.
-Nem tudom. Elég sok dolgom lesz de mihelyt lesz időm irok nektek.-mosolyogtam rájuk.
-Szuper. De addig is vigyázz magadra.-jött hozzám majd megölelt.
-Rendben te is vigyázz magadra.-viszonoztam a tettét majd elengedtük egymást. Elköszöntem tőlük majd Szabival kimentem és beültünk a kocsijába. Láttam a szemében, hogy nem akarja, hogy haza menjek de nem fogok vissza menni úgy hozzá mert ha megint össze veszünk akkor megint haza költözzek az nekem nem jó. Igen ha valakivel összevesztem akkor nem szeretek azzal a személlyel együtt lenni egy házban akármennyire is szeretem őt. Én már csak ilyen vagyok. Megálltunk a házunk előtt. Szabi leállította a kocsit majd csak ült csendben.
-Holnap ugye találkozunk?-törte meg a csendet.
-Ha ráérsz akkor eljöhetsz ide. Úgy is itthon leszek mert kora reggel elkezdek takarítani, hogy a délutánom szabad legyen.
-De nem akarlak zavarni. Miért nem jössz el velem vacsorázni este?
-Holnap este?-néztem rá.
-Nem. Ma este szeretnélek elvinni.-nézett ő is rám.
-Nem is tudom.
-Kérlek szépen. Be szeretném neked bizonyítani, hogy én téged szeretlek és, hogy bármit megtennék érted.-fogta meg mindkét kezemet.
-Rendben elmegyek veled.-mondtam egy kis gondolkozás után.
-Köszönöm Sel.-ölelt magához. Viszonoztam az ölelését majd pár perc múlva elengedtük egymást.
-Akkor este találkozunk.-mondtam mosolyogva.
-Fél7-kor jövök érted.-mondta majd rám kacsintott.
-Rendben. Szia.
-Szia.-köszönt el ő is tőlem majd elhajtott én pedig a házba mentem. Leöltöztem majd leültem a nappaliban
-Ki hozott haza?-kérdezte tőlem anya majd leült mellém.
-Szabi.-válaszoltam sóhajtva.
-Kibékültél vele?
-Igen. De baj van.
-Mond el.
-Nem tudom, hogy mit csináljak. Ma elhivott vacsorázni és én meg igent mondtam. Egyszerűen nem értem magam. A szívem mindig hozzá húz de viszont félek mindig, hogy mikor bánt meg vagy, hogy mikor hagy el. Vagy esetleg meg is csalhat.
-Figyelj amikor összevesztetek és eljöttél onnan és nem kerested akkor ő keresett? Hivott vagy írt üzenetett neked többször is?-kérdezte tőlem.
-Igen mindig hivott és írt üzenetett. Mindent csinált csakhogy elérjen engem és tudjon velem beszélni.
-Akkor szeret téged ez a fiú. Más ezeket nem tenné meg egy lányért sem.
-Ez igaz. De akkor is félek.
-Elhiszem az nem baj ha félsz egy kicsit vagy ha féltékeny vagy. Ez természetes. De ma este úgy is megbeszélitek a dolgokat vacsorázás közben.
-Igen ez igaz.
-Na ne csükkedj. Megyek és csinálom a kaját.
-Rendben.-mondtam majd anya felállt és a konyhába ment. Én is felálltam és a szobámba mentem majd az órára néztem ami 17:30-at mutatott.
-Ideje készülnöm.-gondoltam magamban majd a fürdőbe mentem és elkezdtem zuhanyozni. Jó ès megnyugtató volt ahogy a meleg vízcseppek folynak vègig a testemen. Pár perc múlva egy kocsit hallottam előttünk megállni. Kimásztam a zuhanyzóból majd megtörülköztem ès utána magamon körbe tekertem majd kimentem a szobámba. Az órára nèztem ami 18:00-át mutatott. Ilyen hamar elment az idő. Felvettem a kikèszített ruhámat majd a hajamat szárítottam meg utána kivasaltam. Egy kis sminket is csináltam magamnak.
-Sel itt van Szabi!-kiabállt fel anya.
-Rendben.-kiabálltam vissza. Elővettem a kistáskámat amibe a fontos dolgokat tettem majd mèg igazítottam magamon egy kicsit utána lementem lassan. Megálltam a lépcsőn és elkedtem hallgatózni.
-Szereted a lányomat?-kèrdezte anya Szabitól.
-Igen nagyon szeretem őt. Sosem akartam megbántani de eddig mindig sikerült amiket megbántam. Több ilyen nem lesz.-válaszolta.
-Hiszek neked. Ő is nagyon szeret tèged. Látom rajta hogy most tènyleg szerelmes.
-Eddig nem volt?
-De volt. Csak tudod nagyon rosszul bántak vele. Ès nagyon fèlek, hogy megtörtènnek megint ezek. Nem tudom, hogy te milyen vagy de nagyon remèlem, hogy nem fogod bántani se tettekkel se szavakkal. Ígèrd meg nekem.
-Megígèrem. Mindent elmesèlt nekem ès igen ez elèg szomorú, hogy így bántak vele ès megsajnáltam. De megígèrem, hogy megvèdem őt mindig ès eszem ágába sincs őt bántani. Bűntudatom lenne ha egy ujjal is bántanám.
-Rendben ezt szeretem èn. Kevès ilyen fiú van manapság a világon mint te.
-Ez igaz.-mondta Szabi. Vettem egy mèly levegőt majd a nappaliba mentem ahol anya ès Szabi volt.
-De gyönyörű vagy.-mondta miközben csak engem nèzett.
-Köszönöm. Te is nagyon jól nézel ki.-mondtam elpirulva. Szabi lassan hozzám jött majd magához ölelt. Meglepődtem de viszonoztam az ölelését.
-Szeretlek nagyon. Ugye tudod?-suttogta a fülembe.
-Én is szeretlek. És remélem, hogy komolyak az érzéseid.-suttogtam vissza.
-Igen nagyon is komolyak.-engedtük el egymást. Én csak rámosolyogtam amit ő is viszonzott.
-De szépek vagytok.-mondta anya.
-Köszönjük.-köszönte meg Szabi.
-Baj lenne ha csinálnék rólatok képet?-kérdezte mosolyogva anya.
-Nyugodtan csinálhatsz.-mondtam. Anya csinált rólunk képet.
Elköszöntünk anyától majd kimentünk a kocsihoz. Szabi kinyitotta nekem az ajtót és segített beülni majd ő is beült és elindultunk. Mindkét kezem a combomon pihent én pedig néztem kifele az ablakon. Egyszer csak azt érzem, hogy Szabi megfogja a kezemet mire én ránéztem. Ő is rám nézett mosolyogva majd vissza fordította a fejét az útra.
-Beszéltem egy kicsit anyuddal.-mondta Szabi.
-És mit?-kérdeztem tőle.
-Oh csak azt, hogy milyen voltak veled régen a fiúk. Meghogy te szeretted őket de ezt nem viszonozták meg amit te elmondtál, hogy miket csináltak veled.
-Értem.
-Nem olyan vagyok mint ők te is tudod.
-Igen tudom meg remélem is.
-Nem foglak többet megbántani ezt megígérem neked is.
-Rendben az jó is lesz.-pár perc múlva megérkeztünk az étteremhez. Kiszálltunk majd Szabi a derekamnál átölelt és úgy mentünk be. Egy férfi jött hozzánk.
-Jó estét! Segíthetek valamiben?-kérdezte tőlünk kedvesen.
-Igen foglaltam le egy két személyes asztalt Szabo Szabolcs néven.-mondta Szabi mire a férfi megnézte.
-Igen meg is van. Jöjjenek utánam.-mondta majd elindult mi pedig követtük. Egy sarokban volt az asztalunk. Leültünk és megnéztük a menüt majd rendeltünk.
-Miért itt van az asztalunk?-kérdeztem tőle.
-Mert csak veled szeretnék foglalkozni.-válaszolta.
-Jól van.
-Meg azért mert itt jobban meg tudom veled beszélni a dolgokat.
-És mit szeretnél megbeszélni?
-Csak azokat amiket tettem. Hogy nem gondoltam komolyan és, hogy még mindig nagyon bánt meg bűntudatom van nagyon.
-Tudom Szabi. Elég rosszul estek nekem azok de...(remélem jól cselekszem) megbocsátok neked.
-Köszönöm Sel. Innentől kezdve nem lesznek ilyenek. Megvédelek megígérem.
-Tudod mi lenne nekem a legfontosabb?
-Na mi?!
-Csak az, hogy tiszta szívedből szeress, megvédj és, hogy ne bánts. Ezeket sosem kaptam meg senkitől. Nem volt olyan kapcsolatom mint más lányoknak. És nagyon szeretnék egyett.
-Elhiszem. Tőlem megfogod kapni. Már most szeretlek téged tiszta szívemből és mindig meg foglak védeni. És mindent megteszek, hogy jó legyen ez a kapcsolatod mert szeretlek.-fogta meg a kezemet. Elkezdtem könnyezni.
-Ilyet még sosem mondtak nekem.
-Jaj kicsim.-állt fel majd hozzám jött és megölelt.
-Szeretlek.-suttogtam.
-Én is szeretlek.-puszilt meg. Pár perc múlva vissza ült. A rendelésünket is kihozták amit lassan beszélgetés közben fogyasztottunk el. Kis idő múlva végeztünk és már a kocsinál voltunk amikor hozzánk jött 4 lány.
-Sziasztok.-köszöntek nekünk izgatottan.
-Sziasztok.-köszöntünk vissza.
-Ne haragudjatok a zavarásért de kérhetnénk autogrammot?-kérdezte az egyik.
-Persze.-válaszolta mosolyogva Szabi majd hozzájuk ment. Míg ő a rajongóival foglalkozott én addig a kocsinál álltam és vártam rá. Elég sokáig beszélget velük és én pedig kezdek rosszul lenni. Hirtelen rám tört a hányinger és a fejem is elkezdett fájni. Szabi végre elköszönt a lányoktól majd hozzám jött.
-Hé jól vagy?-kérdezte tőlem.
-Nem.-válaszoltam a kérdésére.
-Mi a baj?
-Csak egy kicsit hányingerem van.
-Rossz lett volna a kaja?!
-Nem tudom.
-Haza viszlek.-mondta majd beültünk a kocsiba és elindultunk hozzám. Nem tudom, hogy mitől lettem rosszul de remélem, hogy hamar el fgo múlni. Szabi útküzben egy párszor aggódoan rám nézett majd sóhajtva vissza nézett az útra. Kis kocsikázás után megálltunk a házunk előtt. Leállította a járműt majd csendben ültünk egymás mellett.
-Hát....köszönöm, ezt a remek vacsorát.-törtem meg a csendet.
-Örülök, hogy eljöttél velem.-nézett rám.
-Hát akkor...jóéjszakát.
-Hát neked is. Remélem holnap találkozunk.
-Majd megbeszéljük. De jó lenne talizni.
-Rendben holnap 10:00-kor hívlak.
-Okés. Várom majd a hívásod. Szia.
-Szia.-csókolt meg majd kiszálltam és elindultam a ház fele. Éreztem, hogy még egy kicsit nézz majd beindítja a kocsit és elindul. Fáradtan mentem be majd felmentem a szobámba elrendeztem magam és fürdés után pizsiben feküdtem le. Még egy kicsit gépeztem.

*Szabi szemszöge*

Még egy kicsit néztem őt amíg ment a házuk fele majd beindítottam a kocsit és elindultam én is haza. Útközben Olivér hivott. Felvettem majd kihangosítottam.
-Csá haver. Hol vagy?
-Csá megyek már hazafele.
-Jól van. És mi volt?
-Majd elmesélem.
-Beugorhatnál hozzánk most.
-Nem zavarok?
-Nem gyere csak.
-Rendben akkor mindjárt ott vagyok.
-Okés várlak.
-Rendi.-mondtam majd leraktuk. Oliék fele vettem az utam. Nem laknak messze tőlünk így hamar oda értem. Leállítottam a kocsim majd kiszálltamí lezártam és elindultam a házuk fele. Becsengettem majd pár perc múlva Oli nyitott ajtót. Bementem majd levettem a kabátomat meg a cipőmet is utána a nappaliba mentünk.
-Oh szia Szabi.-köszönt Oli anyukája Edina.
-Szia Edina.-köszöntem vissza. Felmentünk Oli szobájába és leültünk az ágyra.
-Na mesélj. Mi volt?
-Oh nem volt semmi különös. Jól elbeszélgettünk és olyan csinos volt. Amikor megláttam akkor azt hittem, hogy leteperem olyan szexi volt.
-Hát elhiszem. Szép is Selena nagyon. De ezt nehogy félre érsd nem vagyok bele szerelmes.
-Tudom, tudom. Csak az a baj, hogy amikor megvacsoráztunk és kimentünk az étteremből akkor oda jött 4 rajongó és kértek autogrammot meg közös képet pedig nem nagyon szerettem volna, hogy most ilyenkor zavarjanak na mindegy. De amikor hozzá mentem akkor láttam, hogy van valami baj. Meg is kérdeztem tőle és azt mondtam, hogy egy kicsit hányingere van.
-És mire gondolsz, hogy mitől lehetett hányingere?
-Nem tudom. Remélem nem volt romlott a kaja vagy csak úgy rátört vagy az is lehet, hogy már a vacsi előtt rosszul volt.
-Majd megkérdezed tőle. Még mindig rosszul van?
-Jó kérdés. Remélem, hogy jobban van mert nagyon aggódok érte.
-Figyelj holnap reggel elmegyünk hozzájuk ha nincs semmi dolgod.
-Nincs hála. Holnap szabad vagyok. De olyan rossz, hogy nincs mellettem. Nagyon hiányzik.
-Adj neki egy kis időt. Majd újra ott lesz veled ha eljön annak az ideje.
-Hát nagyon remélem.
-Ne aggódj minden jó lesz. Meg ahogy látom rajta még mindig nagyon szeret téged.
-Én is nagyon szeretem őt. Holnap kéne csinálni valamilyen programot.
-Mire gondolsz?
-Nem tudom. Valami szórakoztatóra. De persze csak akkor, hogyha jól lesz mert ha nem akkor elviszem hozzánk, te is eljössz és tartunk egy filmezős napot.
-És ha jól lesz akkor mit csinálunk?
-Hát akkor talán elmegyünk piknikezni vagy valami ilyesmire gondoltam.
-Jól van ezek jól hangzanak.
-Igen. Na de én megyek mert késő van.
-Jól van haver majd még úgy is megbeszéljük ezeket.
-Persze.-mondtam amikor a nappaliban voltunk. Felöltöztem majd kimentünk.
-Na akkor holnap hívlak és majd jövök érted.-mondtam a haveromnak.
-Rendben haver.-állt a ház előtt.
-Na csá.-köszöntem el tőle.
-Csá.-köszönt el ő is majd beültem a kocsimba és haza indultam végre. Haza érve még anyával is beszéltem egy kicsit majd lezuhanyoztam és lefeküdtem.

*Az én szemszögem*

*Másnap*
Fél9-kor keltem fel. A fürdőbe voltam és éppen zuhanyoztam amikor egy kocsi hangot hallottam ami előttünk állt meg amit leállítottak. Kiszálltam a zuhanyzoból majd megtörölköztem és felöltöztem. Megszárítottam a hajamat majd kifésültem és egy kicsit kihúztam a szememet is. Tegnap eléggé rosszul voltam este de most már szuperül vagyok. A telefonomon interneteztem éppen a facebookon voltam fent. A konyhába mentem majd leültem és elkezdtem reggelizni. Hallottam, hogy anya kint beszélget valakivel vagyis valakikkel. Két fiú hangott hallottam és nagyon ismerősek voltak.
-Örülök, hogy itt vagytok neki. Főleg te. Úgy hallom fent van.-mondta anya majd hallottam, hogy elindultak a konyhába. Pont megreggeliztem és már el is mostam a tányért amikor a konyhába Anya, Szabi és Olivér lépett be. Meglepődtem, hogy itt vannak de viszont nagyon örültem nekik. Főleg Szabinak és ezt ki is mutattam úgy, hogy neki futásból az ölébe ugrottam. Meglepődött de  viszonozta a tettemet mosolyogva.
-Sziasztok.-köszöntem nekik mosolyogva.
-Szia csajszi.-köszönt neki Oli mosolyogva.
-Szia szépségem.-köszönt Szabi is majd megpuszilt.
-De jó, hogy itt vagytok.-engedtem el Szabit majd leültünk a konyhába.
-Örülök, hogy örülsz.-puszilt meg Szabi.
-De am hogyhogy jötetek?
-Hát jöttünk meglátogatni tèged.-mondta Olivèr.
-Plusz van mára van programunk.

11. rész

-Mit szeretnél?-kérdeztem tőle és felnéztem rá.

-Csak gyere velem.-mondta és végig a szemembe nézett.

-Hova?-kérdeztem.
-A szobába. Szeretnék valamit csinálni.-mondta Szabi. Értetkenül néztem rá de azért megfogtam a kezét majd a segítségével felálltam és lassan elindultunk a szobájába. Az említett helységbe beérve megálltam a szoba közepén míg Szabi bezárta az ajtót majd az ablakhoz ment és egy kis sötétséget csinált úgy, hogy leengedte a redőnyt.
-Szabi mire készülsz?-kérdeztem tőle. Lassan hozzám jött majd a derekamnál fogva magához húzott óvatosan. A szemembe nézett utána az ajkamra majd újból a szemembe ezzel megőrjítve engem.
Elkezdett a számhoz közeledni majd megcsókolt.

*+18*

-Szabi.-mondtam sóhajtozva miközben a nyakamat puszilgatta.
-Hm-mordult fel.
-Kérlek.-mondtam neki mire felnézett a szemembe.
-Nem akarod?-kérdezte tőlem.
-De igen.-válaszoltam mosolyogva de mégis félénken.
-Félsz igaz?-kérdezte tőlem.
-Kicsit.-válaszoltam a kérdésére.
-Ha nem akarod akkor nem lesz.-ölelt magához Szabi.
-De akarom nagyon is csak tudod én még....nem....nem voltam úgy fiúval.-mondtam el neki az igazat ami nekem kínos volt.
-Semmi baj. Csak azt mond meg nekem, hogy tényleg szeretnéd e.-mondta és a szemembe nézett.
-Igen tényleg szeretném.-mondtam miközben a szemébe néztem.
-Ha szeretnéd akkor óvatos leszek és nagyon fogok rád vigyázni.-fogta meg a két kezemet.
-Rendben.-mosolyodtam el. Újra megcsókolt de nagyon gyengéden mintha félne, hogy eltörnék. Majd elkezdett az ágy fele tolni. Az említett tárgyra estem, Szabi pedig felém mászott és újra megcsókolt. Pár perc múlva levette rólam a felsőmet majd utána a nadrágomat is levette.
-Szabad?-nézett a szemembe. A kezére néztem ami a combomat simogatja majd utánna vissza néztem rá.
-Igen.-válaszoltam hallkan. Óvatosan keze a két lábam közé csúszott majd bugyin keresztül kezdett el simogatni. Ez a tette halk nyögéseket váltott ki belőlem. Majd a melltartóm is repült és a bugyi következett. Engedélykérően nézett rám amit én meg is adtam neki és lassan lehúzta az anyagot. Féltem nagyon, hogy milyen lesz. Sok lánytól azt hallottam, hogy nagyon fáj az első a másiktól meg azt, hogy nem is fájt. Bár szerintem ez a fiútól függ, hogy hogyan törődnek a lányokkal. Éreztem, hogy a kezével kényeztet. Nagyon furcsa volt ez az érzés. Senki sem nyúlt még így hozzám főleg nem ilyen gyengéden és óvatosan. Mikor már elég nedves voltam akkor Szabi is leöltözött. A két lábam közé férkőzött.
-Tényleg szeretnéd?-kérdezte tőlem és végig a szemembe nézett.
-Igen csak kérlek lassan csináld.-válaszoltam a kérdésére.
-Ne aggódj óvatos leszek.-mondta és rám mosolygot. Éreztem, hogy férfiassággát a bejáratomhoz tette majd lassan elkezdte becsúsztatni. Először nem fájt de ahogy jobban hatolt befele egyre jobban fájt. Felszisszentem mire megállt.
-Cssss. Nyugodj meg.-nyugtatott édesen engem. Várt pár percet míg megszokom majd lassan elkezdett mozogni. Óvatosan mozgott ami nekem nagyon jól esett.
-Fáj?-kérdezte tőlem lihegve.
-Ne-nem.-válaszoltam a kérdésére.
-Ha fáj akkor szólj.-mondta még mindig lihegve.
-Rendben.-mondtam sóhajtozva.
-Gyorsabban.-kértem tőle többet mert éreztem hogy közel vagyok.
-Biztos?-kérdezte tőlem.
-Igen.-válaszoltam és a hátát karmolásztam. Gyorsabbra vette a tempót ami még jobb volt.
-Mindjárt.-mondta hangosan lihegve.
-Én is.-mondtam. Nem kellett sok és már a csúcson is voltunk. Lihegve feküdt mellém majd levette az óvszert és kidobta utána vissza feküdt és magához húzott majd betakaróztunk és pihentünk.
-Nagyon fájt?-kérdezte miközben a kezemet simogatta.
-Csak egy kicsit az elején.-válaszoltam.
-Ne haragudj. Remélem, hogy azért élvezted.-puszilt meg.
-Igen nagyon is élveztem és köszönöm, hogy vigyáztál rám és, hogy nem voltál durva.-öleltem át a meztelen felső testét.
-Megmondtam, hogy fogok rád vigyázni és, hogy óvatos leszek.-ölelt jobban magához.
-De ugye nem fogsz ezután elhagyni és megcsalni?-néztem fel a szemébe.
-Dehogyis. Nem olyan vagyok.-nézett ő is a szemembe.
-Pedig nagyon félek ettől.-mondtam sóhajtva.
-Figyelj. Sosem foglak elhagyni. Veled leszek és mindig megfoglak védeni és mindig is szeretni foglak. Te vagy a mindenem és nem akarlak elveszíteni.-ölelt magához mindkét kezével.
-Én sem akarlak elveszíteni téged Szabi és nekem is te vagy a mindenem.-bújtam hozzá.
-Sosem hittem volna, hogy találok egy ilyen lányt. De amióta megláttalak azóta tetszel nekem.-mondta hallkan.
-Igen a kávézóban.-mondtam mosolyogva.
-Ott is igen.-mondta. Elengedtük egymást és egy kicsit feljebb ültünk.
-Ott is?-kérdeztem tőle.
-Hát igen. Először a plázába láttalak egy lánnyal téged. Jó kedved volt sokat nevetetek és hülyéskedtetek és utána bementetek egy ruha boltba. Én is bementem egy haverommal és  csak a barátnődet láttuk. Oda mentünk hozzá és megkérdeztem a nevedet és megkértem rá, hogy ez maradjon titokban.-mesélte el Szabi.
-Szóval akkor ezért volt olyan vidám Lizy.-tünődtem el.
-Igen lehet.-mondta Szabi is.
-De miért nem jöttél hozzám?-kérdeztem tőle.
-Mert megakartalak ismerni ezért figyeltelek mindig. Meg nem szerettem volna, hogy félj tőlem mert már akkor tudtam rólad pár dolgot.-mondta miközbe végig a szemembe nézett.
-És kitől tudtad meg a dolgokat?-kérdeztem tőle.
-Hát egy haveromtól akit te nagyon jól ismersz.-válaszolta.
-Ki az?-kérdeztem érdeklődve.
-Majd holnap megtudod. De most aludjunk.-puszilt meg Szabi.
-Na mond el most.-kérleltem őt.
-Nem.-mondta majd lefeküdt és bekapcsolta a tévét.
-Na jól van. Megyek és lezuhanyzok.-mondtam majd felálltam és a fürdőbe mentem. Hamar lezuhanyoztam majd pizsomába mentem vissza és feküdtem le. Szabi is ment letusolni majd ő is vissza feküdt és tévé nézés közben bealudtunk.
*Másnap*
Veszekedésre keltem fel. Szabi veszekedett egy lánnyal lent a nappaliban.
-Érsd már meg, hogy nem. Nem fogom miattad elveszíteni azt a lányt akit szeretek.-mondta dühösen Szabi.
-De miatta elromlott a barátságunk vedd már észre.-mondta sírva a lány. Nagyon ismerős volt a hangja. Kiszálltam az ágyból majd felöltöztem és elrendeztem magam majd az ágyat is megcsináltam utána pedig hallkan elindultam le a nappaliba.
-Nem rontotta el. Én döntöttem így.-mondta Szabi. Megálltam a nappali ajtóba és csak néztem. Barbi volt itt és veszekedik Szabival.
-Nem döntöttél volna így. Sosem lett volna ez ha nem ismered meg. Amióta vele vagy és ismered azóta leszarsz engem. Megígérted, hogy örökre barátok leszünk Szabi.-mondta Barbi. Nem láttak engem hála istennek.
-Nekem ő fontosabb. Sajnálom.-támaszkodott a kanapé háttámlájának.
-Sajnálod mi? Azt hittem, hogy én is fontos vagyok neked. Hogy fontos a barátságunk. A legjobb barátok voltunk. Szerettük egymást.-mondta rendes hangnemben.
-Tudom. De akkor sem akarom őt elveszíteni. És nem kockáztatok.-mondta Szabi is.
-Nem is kellett volna megismerned őt.-mondta Barbi. Pont az ajtó fele nézett ahol én álltam és meglátott. Szabi rá nézett Barbira majd látta, hogy valamit nagyon nézz így ő is felém nézett. Sírva álltam ott az ajtóban. Szabi ijedten nézett a szemembe-
-Te mióta állsz itt?-kérdezte tőlem majd elkezdett felém közeledni lassa.
-Elég régóta-válaszoltam szipogva.
-Szóval mindent hallottál.-hajtotta le a fejét szomorúan.
-Igen mindent.-egyre jobban sírtam. Barbi csak állt szótlanul egy helyben.
-Ne haragudj.-nézett fel rám Szabi könnyezve.
-Te ne haragudj. Kár volt megismernelek. Elrontottam a barátságotokat. Szerintem nekem nincs helyem melletted Szabi. Itt van Barbi a legjobb barátod és talán több is mint barátság. Nem leszek semminek sem az elrontója. És úgy lesz a legjobb ha elmegyek innen és elfelejtjük egymást.-mondtam Szabinak sírva.
-Ne Selena ne csináld ezt velem. Kérlek én szeretlek és fontos vagy nekem.-jött hozzám és megfogta a kezemet.
-Sajnálom.-mondtam majd lassan felmentem az emeletre.
-Ezt jól megcsináltad.-mondta idegesen Barbinak majd hallottam, hogy valamit levert mert egy hangos zajjal a földre esett és eltört. Ami nála volt pár cuccom azt össze szedtem és a táskámba tettem majd vissza lementem.
-Ne menj el kérlek.-kérlelt Szabi zokogva.
-Ne haragudj de így látom ezt jónak.-mondtam amikor felhúztam a cipőmet.
-Nem ez nem jó így.-fogta meg a kezemet és magához ölelt. Mindketten sírtunk de meg kell ezt tennem. Még utoljára legalább érezhettem az ölelését és az illatát. Kibújtam az öleléséből majd ránéztem és megcsókoltam, hogy még utoljára ezt is érezhessem.
-Ne haragudj.-mondtam suttogva majd megfogtam a táskámat és kimentem majd haza vettem az utamat a szüleimhez. Rossz érzés volt ezt megtennem de ezt láttam helyesnek. Nem szeretek elrontani semmit...főleg nem barátságot meg kapcsolatot. Nem olyan vagyok. Haza érve becsengettem majd anya nyitott ajtót.
-Kicsim mi történt?-kérdezte tőlem amikor bementem.
-Hosszú.-mondtam szipogva.
-Van időm.-mondta. Leültünk a nappaliban majd elmeséltem neki mindent szóról-szóra.
-Ezért jöttem el onnan. Nem tudom, hogy jól cselekedtem e vagy rosszul de én ezt éreztem helyesnek.-mondtam sírva.
-Jaj kicsim. Ha te ezt láttad jónak és a szived ezt diktálta akkor jól cselekedtél.-ölelt magához anya.
-Köszönöm anya.-öleltem vissza.
-Ez csak természetes.-mosolygott rám. Beszélgettünk még egy kicsit majd felmentem a szobámba. A telefonomat kikapcsoltam mert nem akartam most senkivel sem beszélni. Az ajtónak dőlve zokogtam.
-Nehéz lesz őt elfelejtenem de azaz igazság, hogy nem is akarom elfelejteni. Nagyon szeretem őt.-gondoltam magamba. Egyszer csak eszembe jutott egy dal szöveg amit hamar le is írtam és a zenét is megcsináltam hozzá. Majd zenével együtt elénekeltem ami így
hangzott:   https://www.youtube.com/watch?v=qsvcy0NwVw4

*2 hónap múlva*
Ez a 2 hónap nagyon nehezen telt el. A házból egyszer sem mozdultam ki és a telefont is ritkán kapcsoltam be. Szabi rengetegszer hivott, írt üzenetet meg persze Olivér is. Meg még egy páran de azokat a számokat nem ismertem. Pár barátom és barátnőm mindig jött hozzám és nyugtatgattak meg beszélgettünk. Mindig csináltunk valamit, hogy eltereljék a figyelmemet róla. Ma például elmegyek velük sétálni.
-Sel csinálunk képet?-kérdezte tőlem Lizy.
-Persze.-válaszoltam a kérdésére. Elővettem a telefonomat  ami persze másik volt majd bekapcsoltam a kamerát és csináltam velük egy képet.
-Ez szuper lett.-mondták amikor megmutattam nekik a képet.
-Hova menjünk?-kérdezte Aliz.
-Üljünk be sütizni ha van kedvetek.-mondtam a csajoknak.
-Jó ötlet.-monfták mosolyogva. Egy kávézó előtt álltunk meg majd bementünk oda és vettünk magunknak süteményt. Jól elbeszélgettünk és jól is éreztem magam. Egyszer csak valakit nagyon elkezdtek nézni a lányok. Nem mertem hátra nézni.
-Kit néztek annyira?-kérdeztem tőlük.
-Ne akard tudni és ne nézz hátra.-válaszolták a kérdésemre.
-Ugye nem ő az?-kérdeztem ijedten.
-De igen.-válaszolták.
-Menjünk el.-mondtam a csajoknak.
-Rendben.-mondták majd összeszedték a cuccukat, kifizettük a rendelésünket majd elmentünk.
-Lányok én ezt nem birom. Kivel volt bent?-álltam meg egy helyen.
-Olivérrel.-válaszolták.
-Nagyon hiányzik.-mondtam és elkezdtem sírni.
-Tudjuk.-mondta Lizy. Elkezdtek nyugtatgatni. Bekapcsoltam a telefonomat és láttam, hogy nincs semmi. Majd pár perc múlva rezget a telefonom. Egy üzenet jött Olivértől. Meglepődtem amikor rám írt de vissza írtam neki.
Nem beszéltünk sokat. A kávézó fele néztem és láttam, hogy kijöttek. Szabi beült a kocsijába Olivér pedig elindult felém.
-Lányok menjetek haza vagy ahova szeretnétek. Nekem nincs kedvem most semmihez sem.-mondtam a lányoknak.
-Rendben.-mondták. Elköszöntek tőlem majd elmentek.
-Szia.-gugolt le hozzám Olivér.
-Szia.-köszöntem neki szipogva.
-Mi a baj?-kérdezte tőlem.
-Hiányzik nekem csak az a baj.-mondtam és rá néztem.
-Elhiszem. Mindent elmondott. Ki kéne békülnötök.-mondta Oli.
-Jó lenne hidd el. De ő már biztos nem akar velem lenni. És biztos jóba van Barbival is.-mondtam neki.
-Figyelj gyere velünk és megbeszélitek. Szeretném ha megint együtt lennétek mert olyan édesek vagytok és igenis egymáshoz illettek. És Szabi is nagyon szeretné azt ha kibékülnétek.-mondta Olivér. Felcsillant a szemem amikor ezt kimondta.
-Tényleg?-kérdeztem tőle.
-Igen.-válaszolta.
-Én is örülnék neki.-hajtottam le a fejemet.
-Akkor gyere velünk.-mondta Oli.
-Nem akarok zavarni.-mondtam és megint ránéztem.
-Nem zavarsz. Gyere csak.-mondta majd felállt és felém nyújtotta a kezét.
-Hát jó.-mondtam majd megfogtam a kezét és a segítségével felálltam majd elindultunk a kocsi fele. Szabi a kocsiban ült a volán mögött. Olivér előre ült én pedig hátra majd Szabi beindította a kocsit és elindultunk valamerre. Nem mertem ránézni. Megint rám tört a sírás de nem akartam sírni. Éreztem, hogy Szabi mindig rám nézz meg Oli is. Megálltunk Szabi háza előtt. Leállította a kocsit majd kiszálltak. Olivér elindult a házhoz Szabi pedig hozzám jött és kinyitotta az ajtót én pedig kiszálltam. Elindultam volna a házba de Szabi megfogta a kezemet és vissza húzott a kocsihoz majd elém állt.
-Ne csináld ezt velem kérlek.-mondta suttogva de végig a szemembe nézett.
-Mit ne csináljak?-kérdeztem tőle.
-Nem vagy velem és ez nekem nagyon rossz. Szenvedek és minden bajom van. Minden nap, óra és perc rossz nélküled. Kérlek legyél velem.-fogta meg mindkét kezemet.
-Szabi szeretlek téged és nagyon hiányzol nekem de nem vagyok semminek sem az elrontója te is nagyon jól tudod.-mondtam Szabinak.
-Semmit nem rontottál el Selena. Barbi beismerte, hogy ezt nem kellett volna csinálnia. Mindent megbánt. És én nagyon szeretném ha velem lennél Sel. Nagyon hiányzol.-mondta Szabi miközben végig a szemembe nézett.
-Te hiszel is neki?-kérdeztem tőle.
-Talán.-válaszolta.
-Bocsáss meg.-kértem tőle bocsánatott.
-Miért kérsz bocsánatott?-kérdezte tőlem.
-Azért mert itt hagytalak. Nem tudtam, hogy jól cselekedtem e és már akkor rádöbbentem, hogy nem. Megbántam amit tettem.-néztem a szemébe.
-Tudom, hogy rosszul estek azok amiket Barbi mondott. De ugye kibékülünk?-mondta majd kérdezte tőlem.
-Persze.-válaszoltam a kérdésére.
-De szeretlek.-ölelt magához Szabi mosolyogva.
-Én is nagyon szeretlek.-öleltem meg én is. Pár perc múlva elengedtük egymást majd bementünk a házba. A nappaliban ott ült Barbi és Olivér. Még mindig nem láttam szivesen ezért megfordultam és ki akartam menni de Szabi elkapta a kezemet.
-Ne kérlek. Maradj itt.-mondta Szabi.
-De Szabi...-kezdtem bele.
-Kérlek. Csak mondani akar neked valamit.-kérlelt engem Szabi.
-Biztos azt, hogy tünjek a közeledből meg, hogy úgy is el vesz tőlem téged. Én ezt már tudom.-mondtam sóhajtva.
-Nem ezt akarja mondani. Hallgasd meg kérlek. A kedvemért.-kérlelt engem édesen.
-Jól van a kedvedért megteszem.-mondtam sóhajtva majd a nappaliba mentem és leültem a fotelba távol Barbitól. A fiúk felmentek az emeletre így csak mi voltunk lent ketten.
-Selena ne haragudj rám. Mindent megbántam amiket tettem. Látom, hogy mennyire boldogok vagytok együtt és nem akarom ezt elrontani. Hülye voltam, hogy ilyeneket tettem.-mondta Barbi szomorkás hangon.
-Tudod ha nem lettél volna ilyen velem meg nem csináltad volna ezeket akkor még jóba is lehettünk volna. Meg Szabi is a barátod lett volna továbbra is ahogy én is. Megmondom az őszintét, hogy nem bízok benned. Továbbra is félek, hogy el akarod venni tőlem Szabit. Végre boldog voltam addig míg te nem tettél ilyeneket. És miattad Szabit bántottam mindenért amit nagyon nem akartam mert tiszta szívemből szeretem őt. Rossz dolgok történtek velem és neki hála elfelejtettem azokat, meg amikor történt velem pár rossz dolog akkor megvédett és velem volt. És nála érzem azt, hogy biztonságba vagyok és, hogy szeret engem. És nem akarom őt elveszíteni.-mondtam mire a mondatt végén elkezdtem sírni.
-Ha tudtam volna ezeket akkor nem csináltam volna semmit. Nagyon sajnálom Selena. Olyan bűntudatom van ezek után és megértem, hogy nem bízol bennem nem is kell meg megígérem, hogy nem veszem el tőled Szabit. Azaz igazság, hogy nekem is van barátom és neki sem tetszettek amiket csináltam. És azért tettem ezeket mert nem tetszett az, hogy Szabi hanyagolt mint barát mert csak barátok vagyunk és azok is maradunk ha te megengeded meg ha akarja.-nézett engem Barbi.
-Figyelj én sosem tiltottam meg neki, hogy foglalkozzon a barátaival. Sőt örülök, hogy vannak barátai.-néztem én is őt.
-Félre ismertelek téged. Kedves, aranyos és jófej lány vagy. És összeilletek Szabival.-mondta Barbi egy kicsit mosolyogva.
-Köszi.-köszöntem meg. Pár perc múlva a fiúk lejöttek és leültek hozzánk.
-Na minden oké?-néztek ránk a fiúk.
-Is-is.-válaszoltam a kérdésre.
-Vagyis?-néztek rám.
-Megbeszéltünk mindent de én attól még nem bízok benne.-mondtam sóhajtva.
-Legalább megbeszéltétek.-mondta Szabi.
-Igen.-mondta Barbi.
-Akkor eszünk?-kérdezte Olivér.
-Együnk.-válaszolta Szabi. Olivér és Barbi a konyhába mentek.
-Éhes vagy?-kérdezte tőlem.
-Nem.-válaszoltam a kérdésére.
-Legalább egy kicsit egyél.-nézett rám kérlelően.
-De nem kérek most semmit sem.-mondtam neki.
-Jól van. Nem erőltetem.-mondta sóhajtva.
-Haza viszel?-kérdeztem tőle.
-Máris menni akarsz?-kérdezte szomorúan.
-Igen.-válaszoltam a kérdésére.

10. rész

 

-Mi a baj?-kérdezte tőlem.
-Nincs semmi.-válaszoltam neki majd hátra dőltem.
-Na mond el.-fordult felém Szabi.
-É-én csak.....-mondtam volna el de féltem ezért felálltam és a szobába rohantam. Bezárkóztam és nem engedtem be senkit sem. Szabi próbált bejönni de nem tudott. Egész nap csak gondolkoztam de semmire sem jutottam és észre sem vettem, hogy már be esteledett. Hamar letusoltam majd felvettem a pizsomámat és az ajtót is kinyítottam. Lementem enni majd vissza mentem a szobába. Az ajtóban megtorpantam mert Szabit láttam meg a szobában. Bezártam az ajtót majd csak álltam ott karba tett kezekkel.
*********
-Miért rohantál el?-kérdezte tőlem.
-Nem rohantam el.-hajtottam le a fejemet.
-Dede.-mondta és csak nézett.
-Tényleg nincs semmi.-mondtam majd csak a lábamat néztem.
-Látom.-mondta. Tudtam, hogy el kell neki mondanom ezért leültem mellé és elmondtam mindent.
-Nem baj kicsim. Nem haragszom rád de ma még nem lesz az. Majd legközelebb.-ölelt magához.
-Rendben.-mondtam egy kicsit mosolyogva. Lefeküdtünk és tévézés közben elaludtunk.
*Másnap*
Már 8 óra óta fent vagyok. Ettem és most a tévét nézem már 1 órája vagyis 2 órája mert már 10 óra van. Szabi is fent volt már de nem volt itthon. Ő 9-kor kelt. Még mindig bennem van azaz érzés amit tegnap éreztem először. Kikapcsoltam a tévét és felmentem a szobába onnan pedig a fürdőbe mentem mivel hallottam, hogy megjött Szabi.
-Haza jöttem!-kiabállta Szabi. Már a hangjától is össze rezzentem.
-Sel. Itt vagy?-hallottam már a folyosóról a hangját. Majd a szobába jött.
-Hahoo.-jött a fürdő fele majd bejött és meglátott bent.
-Hát itt vagy.-ölelt meg hátulról. A tükörből a szemembe nézett és szerintem észre vette rajtam az akarást. De nem mutattam ki mert nem akartam elsietni semmit sem.
-Este megyünk egy kis party féleségre.-mondta nekem Szabi.
-Rendben.-mondtam majd felé fordultam.
-Megyek eszek.-mondta Szabi majd megpuszilt és lement. Én leültem a szobában az ágyra. Pár perc múlva lementem a nappaliba de nem mentem be tejlesen mert megálltam az ajtónál és csak néztem Szabit. A kanapén ült és a kezében nézett valamit de nem láttam, hogy mi volt az.
-Baj van?-kérdeztem tőle mire ő ijedten rám nézett majd eldugta azt a valamit.
-Öhm nincs.-válaszolta.
-Valamit titkolsz látom rajtad.-ültem le mellé.
-Hát muszáj vagyok elmondani.-mondta sóhajtva.
-Mit?-kérdeztem egy kicsit félve.
-Az van, hogy haza fele jövet találkozta Barbival és egy kicsit beszélgettem vele és nem számítottam rá meg nem is akartam de egyszer csak.....megcsókolt.-bökte ki a  végét.
-Hogy mi?-álltam fel.
-Én nem akartam.-nézett végig engem.
-Mégis engedted neki.-akadtam ki.
-Sajnálom.-mondta lehajtott fejjel.
-Hát gratulálok. Hogy tehetted ezt?-néztem rá dühösen.
-...-nem mondott semmit sem csak a földett nézte.
-Hát jó. Szóval neked ő tetszik. Legyél vele.-mondtam majd sírva felvettem a kabátomat meg a cipőt és kirohantam a házból. Szakadt az eső de nem érdekel.
-Sel várj.-kiabállt utánam Szabi a ház ajtajából. Én csak rohantam tovább. A szakadó esőben nem látszott ahogy sirok. Egy barátnőmhöz futottam. Becsengettem majd pár perc múlva ajtót nyitott Eleanor anyukája.
-Sel gyere be gyorsan meg ne fáz nekem.-mondta majd behúzott.
-Bocsánat, hogy zavarok de Eleanor itthon van?-néztem rá kisírt szemekkel.
-Igen fent van a szobában. Menj fel hozzá nyugodtan.-mondta kedvesen. Megköszöntem majd felmentem hozzá. Bekopogtam az ajtaján mivel nem akartam berontani mert éppen telefonált.
-Gyere.-mondta El. Benyitottam majd megdöbbenve és aggódva nézett rám majd felpattant és hozzám jött de közben még telefonált.
-Lou szerelmem most lerakom ha nem baj mert Sel itt van kisírt szemekkel és tiszta vizesen. Én is szeretlek szia majd beszélünk.-mondta a telefonba majd lerakta.
-Sel mitörtént?-ült le mellém. Én mindent elmeséltem neki.
-Istenem szegénykém.-mondta együttérzően.
-Ne haragudj ha zavarlak téged.-néztem rá.
-Nem zavarsz. Gyere adok  neked ruhát meg egy törölközőt.-mondta kedvesen. Egyszer csak Olivér írt rám.
Eleanor adott egy száraz ruhát meg egy törölközőt. Megfürödtem majd átöltöztem. Megengedték, hogy náluk legyek egy darabig. El szobájában 2 ágy volt így ott aludtam vele de külön ágyban.
*1 hónap elteltével*
Szabi végig keresett de nem vettem fel egyszer sem. Jó idő volt így Eleanor kiráncigált a szobájából. Sétáltunk és bementünk egy boltba. Bár nem volt jó ötlet.
-Nézd ott van Szabi.-mondta Eleanor.
-Igen látom.-mondtam neki. Nem vett észre mert a kasszában csinált valamit. Ahogy láttam valamilyen forgatás volt.
A kasszához mentünk de még mindig nem nézett fel.
-Jó napot mit adhatok?-kérdezte majd felnézett. Meglepődve nézett engem. Még mindig haragudtam rá ezért nem néztem fel rá.
-Bocsi El nekem ez nem megy.-mondtam majd sarkon fordultam és kimentem a boltból.
-Sel várj.-kiabállt utánam de nem akartam megvárni.
-Kèrlek.-hallottam, hogy utánam fut majd a hátamhoz èrve elkapta a kezemet ès nem engedte, hogy tovább menjek.
-Mit akarsz?-kèrdeztem tőle.
-Kèrlek ne haragudj rám. Èn nem szeretem őt hanem csakis tèged. Te vagy a mindenem.-mondta Szabi könnyezve.
-Szabi megígérted, hogy nem fogsz vele foglalkozni. De te mit csinálsz? Leállsz vele beszélgetni ès hagyod, hogy megcsókoljon.-mondtam neki mérgesen.
-Igen bevallom, hogy hibáztam. Nem kellett volna ezt tennem igazad van. De nagyon megbántam ezt. Sajnálom. Kérlek bocsáss meg nekem.-könyörgött nekem Szabi.
-Tudod, hogy hányan eljátszották ezt velem? Nem akarok több ilyet Szabi. Sokan átvertek és kihasználtak és nem kérek több ilyen bántást.-mondtam neki könnyesen.
-Figyelj igen hibáztam de én többet nem tenném meg ezt csak adj még 1 esélyt.-mondta Szabi és láttam, hogy kigördült pár könnycsepp. Megsajnáltam és imádom is így meg kell neki bocsátanom.
-Jól van egy feltétellel bocsátok meg.-néztem végig őt.
-Mond betartom.-mondta és remény csillant fel a szemében.
-Nem foglalkozhatsz Barbival. Nem akarok semmit sem megtiltani de ezt nem szeretném.-mondtam neki.
-Nem tiltod meg és ezt betartom megígérem neked. Akkor megbocsátasz nekem?-mondta majd kérdezte tőlem.
-Igen.-mondtam sóhajtva.
-Köszönöm köszönöm köszönöm.-ölelt magához Szabi.
-De nehogy azt hidd, hogy megbocsátottam teljesen. De most mennem kell. Majd beszélünk-mondtam neki.
-Jól van. De ugye haza jössz?-nézett végig a szemembe.
-Majd meglátom.-mondtam neki majd megfordultam és elmentem tőle.
-Az egyik felem boldog és örül, hogy "kibékültem" vele de a másik azt mondja, hogy talán nem kellett volna ezt megtennem. Mert ha egyszer ezt megcsinálta akkor lehet, hogy többször is megteszi. De talán ha oda figyelek és nem hagyom magam akkor nem lesz ilyen és ha mégis akkor hamar észre veszem. De nem akarok megint át menni azokon a dolgokon amiken a múltban már átestem. Nagyon félek ettől, hogy csak kihasznál vagy esetleg valami rosszabb lesz és megint minden éjszakát át sirok. És éppen ezért kerültem régen kórházba. Nem aludtam, nem ettem és alig ittam és elájultam. De erről Szabi nem tudd és azt akarom, hogy ez így legyen egy darabig.-gondoltam magamban. A sírás is elkapott amikor ezekre gondoltam. És észre sem vettem, hogy Bence meg Olivér jön velem szemben.
-Szia Sel.-köszöntek nekem.
-Sziasztok.-töröltem le a kigördült könnycseppeket.
-Mi a baj?-kérdezte tőlem Olivér.
-Nincs semmi.-mondtam és éreztem, hogy mindjárt elkezdek zokogni így inkább bocsánatott kértem tőlük és mentem tovább. Vissza mentem Eleanorhoz. Pont otthon volt így tudtam vele beszélni. Mindent elmondtam neki ami ma történt.
-Szerintem Szabi tényleg szeret téged.-mondta Sel.
-Nem tudom El. Félek nagyon jól tudod.-mondtam neki és a földet néztem.
-Tudom. De nem olyan Szabi.-mondta Eleanor.
-Azt akarja, hogy vissza menjek hozzá.-mondtam sóhajtva.
-Látod téged szeret. Ha nem szeretne akkor nem akarná ezt-mondta Eleanor.
-Talán. De azért nem bízok meg benne annyira.-mondtam sóhajtva.
-Elhiszem.-mondta együtt érzően.
-Most nem tudom, hogy mit csináljak.-mondtam majd felálltam és fel-alá kezdtem el járkálni.
-Nyugi.-mondta El majd kiment a telefonjával együtt. Én leültem az ágyra és csak gondolkoztam de nem jutottam semmire sem. Pár perc múlva csengettek utána az ajtón kopogott valaki.
-Gyere.-mondtam az illetőnek. Az ajtó fele néztem és láttam, hogy Szabi jött be.
-Szia.-köszönt nekem majd bezárta az ajtót.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem tőle majd felálltam és a falnak támaszkodtam.
-Eleanor hivott fel és mondta, hogy jöjjek ide.-mondta majd lassan elkezdett felém közeledni.
-Hm jól van.-mondtam.
-Kèrlek gyere haza velem. Nagyon hiányzol ès olyan üres az a ház nèlküled.-állt meg mellettem.
-Gondolhattál volna erre mielőtt az megtörtènt volna.-mondtam könnyezve.
-Igen tudom. De tènyleg nagyon sajnálom Sel.-fogta meg a kezemet amit èn egyből elhúztam onnan.
-Jah csak tudod elmondtam neked mindent a multamból. Mèg olyat is amit más nem tudd csakis èn tudtam ès most már te is. Most, hogy ez megtörtènt szerinted mit higgyek? Fèlek nagyon attól, hogy esetleg elmondod valakinek ès az pedig tovább adja ès így tovább. Lehet, hogy te nem vagy olyan de eddig nagyon bíztam benned ès most vesztettèl a bizalmamból egy kicsit. Azt is tudom, hogy továbbra is kedves leszel Barbikához. De már nem számít. Te èleted. Te választod ki azt akit szeretsz. Ha Barbit szereted akkor engem felejts el de ha engem szeretel akkor őt kell elfelejtened ès nem foglalkozhatsz vele. A te döntèsed.-mondtam Szabinak majd felálltam ès kimentem a szobából a nappaliba. Szabi pár perc múlva jött le majd elköszönt ès kiment.
-Na mizu?-ült le mellèm El meg az anyukája.
-Semmi.-mondtam könnyezve.
-Látjuk.-mondta az anyukája.
-Csak fèlek.-mondtam ès kigördült pár könnycsepp.
-Na nyugodj meg.-ölelt magához El.
-Ha szeretnètek akkor elmegyek. Nem akarok a terhetekre lenni.-mondtam nekik.
-Jaj Sel fejezd be. Nem vagy a terhünkre nyugi.-mondták.
*Szabi szemszöge*
Eleanor felhívott, hogy menjek el hozzájuk mivel ott volt náluk Sel. Persze én egyből elmentem oda.
-Szia.-köszönt nekem Eleanor.
-Szia.-köszöntem vissza majd bementem.
-Gyere velem.-mondta majd elindult az emeletre én pedig követtem őt.
-Itt van bent. Beszéld meg vele a dolgokat.-mondta suttogva nekem majd lement.  Én bekopogtam.
-Gyere.-mondta Sel.
-Szia.-köszöntem neki majd bezártam az ajtót.
-Te mit keresel itt?-kérdezte tőlem majd felállt és a falnak támaszkodott.
-Eleanor hivott fel és mondta, hogy jöjjek ide.-mondtam majd lassan elkezdtem felé közeledni.
-Hm jól van.-mondta.
-Kèrlek gyere haza velem. Nagyon hiányzol ès olyan üres az a ház nèlküled.-álltam meg mellette.
-Gondolhattál volna erre mielőtt az megtörtènt volna.-mondta könnyezve.
-Igen tudom. De tènyleg nagyon sajnálom Sel.-fogtam meg a kezétt amit èn egyből elhúzott onnan.
-Jah csak tudod elmondtam neked mindent a multamból. Mèg olyat is amit más nem tudd csakis èn tudtam ès most már te is. Most, hogy ez megtörtènt szerinted mit higgyek? Fèlek nagyon attól, hogy esetleg elmondod valakinek ès az pedig tovább adja ès így tovább. Lehet, hogy te nem vagy olyan de eddig nagyon bíztam benned ès most vesztettèl a bizalmamból egy kicsit. Azt is tudom, hogy továbbra is kedves leszel Barbikához. De már nem számít. Te èleted. Te választod ki az akit szeretsz. Ha Barbit szereted akkor engem felejts el de ha engem szeretel akkor őt kell elfelejtened ès nem foglalkozhatsz vele. A te döntèsed.-mondta  majd felállt ès kiment a szobából. Én is pár perc múlva mentem le majd elköszöntem ès kimentem. Beültem a kocsiba és csak gondolkoztam majd elkezdtem sírni.
-Hogy lehetek ilyen hülye. Miért hagytam neki az isten szerelmére. Nem akarom elveszíteni és valahogy jóvá kell ezt tennem. De az biztos, hogy nem fogok Barbival beszélni se találkozni.-gondoltam magamba. A telefonom jelzett, hogy jött egy üzenet messengeren. Megnéztem, hogy kiírt és Olivér volt. Elkezdtem vele beszélgetni.

-Most már csak őket kell megvárnom. Remélem, hogy így már sikerülni fog.-gondoltam magamba. Eltelt a két perc és már meg is jöttek. Kiszálltam a kocsimból majd lezártam.
-Na menjünk be?-kérdezte Oli tőlem.
-Nem irok Eleanornak, hogy küldje ki.-mondtam majd elővettem a telefonomat és írtam neki. Oli meg Alex a kocsimnak dőltek és vártak. El válaszolt és kiküldi Selt. Én fel-alá járkáltam meg idegeskedtem. Pár perc múlva kinyílt az ajtó és ő volt az. Meglepődötten de mégis rossz kedvűen közeledett lassan felénk.
-Szia Sel.-köszönt neki a két haverom. Idegességemben már izzadt a tenyerem. Félek, hogy nem fogom tudni rávenni arra, hogy vissza jöjjön hozzám.
*Az én szemszögem*
El rá vett arra, hogy menjek ki a ház elé mert valaki beszélni akar velem. De sejtettem, hogy ki és be is igazolódott amikor kimentem és ott láttam a kocsijánál Olivérrel meg Alex-szel. Lassan és szomorúan azért oda mentem hozzájuk.
-Szia Sel.-köszöntek nekem.
-Sziasztok.-köszöntem vissza.
-Figyelj beszélni szeretnénk veled.-mondta Olivér.
-Miről?-kérdeztem tőle.
-Rólunk.-válaszolta Szabi.
-Ès mit?-kèrdeztem tőlük.
-Figyelj mutatok neked egy videót.-mondta Olivèr majd eljött a kocsitól ès megállt mellettem. Kikereste a telefonján  majd megmutatta nekem. Egy felvètel volt amin Olivèr, Szabi ès a kis Barbika is látszik egyszóval valaki más vette fel. Szabi tènyleg kiosztotta Barbit elèg rendesen. Szóval igazat mondott Olivèr is. A felvètel vègèn Szabira nèztem aki könnyes szemmekkel nèzett engem.
-Igazuk volt. Láttam, hogy Szabi ellökte Barbit. Így már haza megyek vele.-gondoltam magamba.
-Oli tudsz jönni egy kicsit velem?-nèztem a haverjára.
-Persze.-mondta majd bementünk a házba.
-Mi a baj?-kèrdezte Eleanor .
-Haza költözök ès a cuccomèrt jöttem.-válaszoltam a kèrdèsère. El boldog volt, hogy mert látta rajtam hogy nem haragszok annyira Szabira. Segítettek lehozni a cuccomat a nappaliba.
-Nagyon szèpen köszönöm, hogy itt lehettem ès sajnálom, hogy zavartalak titeket. De ha bármiben tudok segíteni akkor szóljatok nyugodtan. Ès meg fogom valahogy hálál ezt.-öleltem meg Eleanor anyukáját majd utána őz is.
-Nem kell meghálálnod ès ez csak termèszetes èa örülünk, hogy boldog vagy.-mondták kedvesen. Elköszöntünk tőlük majd kimentünk. Szabi szeme felcsillant amikor látta a cuccomat. Olkvèr berakta a kocsiba a cuccom majd Szabi mellè állt.
-Mehetümk haver.-mondta Oli mosolyogva.
-Vissza jössz?-kèrdezte tőlem Szabi amikor megálltam a kocsi mellett ès előtte.
-Igen.-válaszoltam. Szabi mosolyogva hozzám jött najd magához szorított szorosan.
-Nagyon szeretlek  kicsim.-mondta Szabi.
-Èn is tèged.-mondtam majd èn is megöleltem őt.
-Na menjünk.-mondta Alex. Elengedtük egymást majd beültünk a kocsikba ès haza mentünk. Oli meg Alex átjöttek beszèlgetni egy kicsit. A fiúk lent ültek a nappaliban èn pedig a ruháimat pakoltam kifele. Jó illat csapta meg az orromat ami pont lentről jött. A hasam egyből jelzett, hogy ennem kéne. Lassan elindultam le a konyha fele ahol a három fiú tartózkodott. Hallottam, hogy beszélgettek ezért csak a konyha ajtóban álltam meg. Nem vettek észre és tovább folytatták a beszélgetést.
-Örülök, hogy kibékültetek.-mondta Olivér.
-Hát én még én. Nagyon hiányzott nekem. És ez furcsa is mivel ennyire még sosem hiányzott nekem senki sem. Örülök, hogy aznap a kávézóban oda mentem hozzá és leszólítottam.-mondta Szabi azzal az édes mosolyával.
-Hát igen. Ez a szerelem.-mondta Oli is mosolyogva.
-Szerencsés srác vagy haver.-mondta Alex.
-Tudom. Sel gyönyörű nő. Sosem akarom elveszíteni.-mondta Szabi. Végig mosolyogva hallgattam amit beszélgettek. Közben Szabi is kész lett a vacsorával.
-Megyek szólók neki.-mondta majd elindult de nem kellett felmennie az emeletre mivel meglátott az ajtóban engem.
-Mióta állsz itt?-kérdezte tőlem meglepődve.
-Lassan 10 perce.-válaszoltam a kérdésére mosolyogva.
-És mindent hallottál?-kérdezte Olivér.
-Igen és aranyosak vagytok. Főleg te Szabi.-mondtam majd beljebb mentem.
-Szeretlek kicsim.-ölelt magához szorosan amit én viszonoztam is. Jó illatta megcsapta az orromat és még jobban hozá bújtam. Kedvencem ez a parfüm.
-Szeretlek.-mondtam én is majd felnéztem rá mire ő megcsókolt.
-De cukik vagytok.-mondta Olivér. Elváltunk egymástól majd leültünk a helyünkre utánna elkezdtünk vacsorázni. Kajálás közben sokat beszélgettünk. Pár perc múlva megkajáltunk és én pedig össze szedtem a tányért majd elkezdtem mosogatni. Oli és Alex elköszöntek majd el is mentek.
-Kérdezhetek valamit?-nézett rám Szabi.
-Igen.-válaszoltam.
-Komolyan megbocsátottál nekem?-nézett végig a szemembe.
-Igen de azért nem fogom elfelejteni.-mondtam neki szomorúan.
-Tudom.-mondta Szabi. Pár percig gondolkozott majd felállt és felém nyújtotta a kezét.
-Mit szeretnél?kérdeztem tőle és felnéztem rá.
-Csak gyere velem.-mondta és végig a szemembe nézett.
-Hova?-kérdeztem.
-A szobába. Szeretnék valamit csinálni.-mondta Szabi. Értetkenül néztem rá de azért megfogtam a kezét majd a segítségével felálltam és lassan elindultunk a szobájába. Az említett helységbe beérve megálltam a szoba közepén míg Szabi bezárta az ajtót majd az ablakhoz ment és egy kis sötétséget csinált úgy, hogy leengedte a redőnyt.
-Szabi mire készülsz?-kérdeztem tőle. Lassan hozzám jött majd a derekamnál fogva magához húzott óvatosan. A szemembe nézett utána az ajkamra majd újból a szemembe ezzel megőrjítve engem. Elkezdett a számhoz közeledni majd megcsókolt.


Kicsit más

Sziasztok. Nem szoktam ide ilyet kiírni de most az egyszer megteszem ezt. Ha szeretnètek bármilyen termèket megrendelni vagyis venni (pl fogfehèrítő, hajápoló...stb) akkor írjatok

 

Itt:

https://www.facebook.com/boglarka.juhasz . (Bocsi ha csak így tudtam belinkelni)

 

Nèzzètek az oldalt mert új termèkeket rakok ki. Előre megköszönöm, hogy elolvastad, lájkoltad, osztottad ès azt hogy rendelsz majd. Sziasztok.

Szabyest új klipje

Sziasztok. Vasárnap este 8-kor Szabi kirakta az új klipjét. Aki még nem látta az most itt megnézheti majd aki látta az meg írja le a véleményét. Nekem tetszik.

 

Klipp:

 

https://www.youtube.com/watch?v=VQEj73HmPmI